Élőkönyvtáron már vettem részt, de ez elég izgalmasan hangzott! Mint kiderült, ez a Szimplakert nevű közösség a Kazinczy utca 14-ben van. Mikor először felmentünk az emeletre, ámulva néztem körül, milyen jó kis hely ez, még sohasem jártam ott. Nem mintha nagyon járnék bárhova is szórakozni.

Mint kiderült sok fiatalt érdekel egy ilyen élő könyvtár, s mivel meg lett hirdetve, így angol tolmácsok is jöttek szintén gyakorolni. Az első ilyen szombaton ismerkedtünk, elmondtuk mi is ez az élőkönyvtár (élő embereket lehet kikölcsönözni, akik az életüket mesélik el). Volt hajléktalan, közmunkás, fedél nélkül terjesztő, s szenvedélybetegséget megélt emberek is, úgyhogy elég vegyes társaság volt.

Elvonultunk kicsit az új élőkönyvekkel beszélgetni, majd bedobtuk magunkat s őket is a mély vízbe, bár itt még csak a Szimplakert önkéntesei s azok ismeretségi köre volt. A nagyon jól sikerült gulyásleves után hármas csoportokba ültünk: egy könyv egy olvasó s a tolmács. Nagyon jól sikerültek a próbák s mikor három órakor elindultunk, meglepetés uzsonna csomagot is kaptunk. Nagyon vártam, hogy elteljen a hét s következő szombat legyen, hiszen akkor lesz a nyitott könyvtár.

Mint megtudtam, vasárnaponként délelőtt őstermelői piac van, ahol csak őstermelők árusíthatnak. Én örömmel mentem, s vettem is nagyon finom igazi apró gyöngyhagymát. Mint kiderült, főznek ebédet s épp a közmunka csoport főzött. A befolyt összeg egy része elmegy az alapanyagra, de a maradék az övék. Minden vasárnap főz valaki, van vega s nem vega ebéd, amit ott meg lehet enni, de el is lehet vinni, a rutinosok már visznek műanyagot s haza viszik.

Végre eljött a szombat s ismét ott voltunk mint élő könyvek. Először egy pár vett ki engem, s nagyon jót beszélgetünk, majd alig ittam meg a teám, egy fiatalember vett ki, aki mint kiderült ismer onnan, ahol az újságot terjesztem. Mivel neki terve van az anyaggal, így megengedtem, hogy felvegye, s ha kell még, keressen meg, ahol dolgozom. Majd két fiatalember jött, ők barátok voltak, velük is gyorsan szállt az idő.

Ebédszünet jött, és alig tettem le az ebédem – kiderült, hogy forró – valaki elvitt volna beszélgetni. Hajrá, mondom, legalább kihűl az ebéd. Mire visszaértem volna enni, már várt rám egy spanyol fiatalember, aki angolul tanult meg tökéletesen beszélni, így angol tolmáccsal beszélgetünk. Mint kiderült, ő is hiperaktív volt, mint az én fiam, csak sajnos őt az anyukája eldobta, de az apukájához került a végén. Sajnos nagyon hánytatott élete volt neki is, de nagyon-nagyon szimpatikus fiatalember volt. Január óta él Magyarországon s szeretné a magyar nyelvet is megtanulni. Úgy elbeszélgetünk, hogy mire lementünk a kölcsönzési helyre, kiderült, hogy nem hogy az ebédem kihűlt jegesre s ki is dobták (nem tudták kié), hanem vége is lett a programnak. Elbúcsúztunk egymástól, én pedig nagyon örültem, hogy ennyi fiatalt érdekelt az élő könyvtár s talán lesz is folytatása.

Kaptam végül egy adag meleg vacsorát, azzal vonultam fel kicsit. Beszélgettünk, hogy ki hogy érezte magát, s akik könyvek voltak, ők is úgy vélik, ezt folytatni kell.

Hívjatok, megyünk köszönöm, hogy ott lehettem!

2015. január 27.                                                                                                             Csurika

Fotó: Kazinczy Living Library