Dér dere feldereng
Mennek az emberek
Sietős az útjuk
El jött a nagy napjuk
Itt van a Karácsonyuk
Az az Új Karácsonyuk
Meg jött hát, no itt van
A Világ hét sarkában
A hét király fel állt
Elindult meg nézni kisbabáját
Igen! Megtekinték az Új kisdedet
A pénz, megszületett
Aranyos volt, s fölnevetett
Vele az értéket
Mérni lehetett
Az ember nagyon megszerette
Mert hasznos lett a beste
Csak hogy, ahogy nőt, egyre vadabb lett
Mert irtózatosan éhes lett
Egy igazi szörnyeteg
Mit, csak elért, megevett
Mit, evett, zabált
Túl szárnyalva Baált
Utoljára az EMBER jött
De sokat Ő se veckelődött
A gyomrába, Ő is, eltemetődött

ELSŐ ének

Dér dere feldereng
Mennek az emberek
Sietős a útjuk
El jött a nagy napjuk
Itt van a Karácsonyuk
A szobában, benn
Áll a FA a díszhelyen
Vendéghez illően
Tetőtől talpig díszbe
Felöltöztetve
Villódznak a fények
Fénymanók mesélnek
Szíveket nyitnak
S gyújtanak
A kiscsalád, a fa alatt
Meghitten egymásnak
Mesélnek, csacsognak
Édesen dalolnak
Szemeik kinyílnak
Egymásra találnak
Esznek, isznak
Anekdotáznak

S az ajándék is elő kerül
Szeretet feszeng legbelül
Karácsony este van
A szeretettől elvarázsoltan
Az arcok  kigyúlnak
Boldogak
Ez a Karácsony, a szeretetet adó
Ide nem jön be, se üzlet, se adó
Hoppp(!), Sára, Kata, Klára
Szüljetek embert mára
Erre a világra

MÁSODIK ének

Dér dere feldereng
Mennek az emberek
Sietős az útjuk
El jött a nagy napjuk
Itt van hát a Karácsonyuk
Egész nap lótnak-futnak
Nincs hossza vége a beszerző körútnak
Ó, a fa, s az alá való ajándék
S ki tudja mi még
Vásárolnak, mi épp eszükbe jut, mindent
Mit csak, pénztárcájuk enged
És haza érve se állnak meg
Kihasználnak minden percet

Sürögnek forognak
Konyhában,  tűzhelyen, ételek rotyognak
Szobában,  titokban, ajándék hegyeket fa alá tuszkolnak
S eljött hát az est,
Mindenki le ereszt
S szép egyenként a fa alá kucorodnak
Bizony mondom, holt fáradtan
Mogorván, sótlan, szótlan
Egymásra nagyokat pislogva
A jeget egyikőjük se töri meg, nem tudja
A feszültség csak egyre nő, ahogy ott ülnek
Egyre ingerültebbek, és ingerültebbek
A szeretet sóvárgásból nem találván kiutat
Elő veszik mobiljukat
És el merülnek benne
Mintha körülöttük senki se lenne
Társas magányukban
Önmagukba zártan
Ha a szeretet neked érték
Hát vedd meg magadnak pénzért
Hoppp, Sára, Kata Klára
Szülj embert mára?
Erre a világra?

HARMADIK ének

Ó, mond, Ó, mond, Ó, mond
Hova lett Karácsonyod
A szeretetbe varázsolód
Bűzlő, faragatlan Jankó
Mégis hozzá megyek, ha van neki Bankó
Sürög forog a világ
Dübörög a gazdaság
Itt a Karácsony
Extra profit, extra haszon
Növekedik a vagyon
De a misztérium, az emberek, s a szeretet?
Ugyan már(!), elavult ez gyerekek
Csak az üzlet, az a fontos
Hogy a haszon hány FONTOS
Dér dere feldereng
Mennek az emberek
Sietős az útjuk
Nem érdekli múltjuk
Nem kell Karácsony, nem kell már a fa
Az élet, nélküle is csuda szép, no rajta
Mi vagyunk ma minden
Mi vagyunk az Isten
Mi vagyunk ki alkothat ma
Mi vagyunk a Karácsony, mi vagyunk a szeretet, ha(!), ha(!)
Mi vagyunk az új, mi vagyunk az új, mi vagyunk az új ember fajta
Ha kell, Földbe mászunk
Ha kell, Marsra szállunk
Ha kell,  vegykonyhánkban, az Életet megoldjuk
Ha kell, termelünk
S ha kell, gépekkel termelünk
De ha kell, gépekkel termeltetünk
Mindent megcsinálnak helyettünk
Sürög forog a világ
Dübörög a gazdaság
Hát kell ide a Karácsony?
Ugye nem, barátom
De a misztérium, az emberek, s a szeretet?
Ugyan már, elavult ez gyerekek
Hoppp, Sára, Kata Klára
Szülj embert mára?
Erre a világra?

NEGYEDIK ének

Dér dere feldereng
Mennek az emberek
Sietős az útjuk ma
Vadi ÚJ látványosság várja
 Hölgyeim és Uraim
Megszületett ím
Az új ember, a típus ember
Mely le cserélhető, ha nem kell
Sőt, mily megkapó
Ha akarod, el is dobható
De, ha akarod, akár ajándékba is adható
    A SZEXiparban különösen alkalmazható
A gazdaságban, Ő a tova lendítő
A, a magánéletben, vérpezsdítő
Nem kell többé kitartónak lenni
Ha meguntad, kukába vele, így ni
Szeretet? Haszontalanság
Érzelmi pocséklás, álság
Feküdj le vele, aztán dobd ki
Nézz körül, mindenki ezt teszi
Ha annyira kell a szeretet
Hát, szeresd önmagad, s ne feledd
Egyedül vagy a Világban
Nem bízhatsz meg senki másban
A lelküket jó mélyre el ássák
Csak, ember voltuk, meg ne lássák
Bezárkóztunk mindahányan
Így élünk mi, e társas magányban
Pedig, Karácsony van
Vagy legalábbis lehetne
Kicsi ember, szertelenke
Legalábbis, ez lehetne
No, és a gazdaság(?), mily megható, munkanélkülieket termel
Hisz, a termelésre, ennyi ember nem kell
Legszívesebben hibernálná őket, amíg újra nincs rájuk szükség
mivel ez nem meg tehető, hát tárolja őket, hajléktalanként
Addig is míg nem kell, élő-halottként
Ez a csereszabatos ember
Hát nem egy cukiság(?), no vedd el
Jó, jó! De, hol van itt az EMBER?
Az meg mi? Hm, nem kell!
S csak sürög forog a világ
Míg, immár, végképp nélkülünk, a gazdaság, a gazdaság
Önmagától, ember nélkül, tovább dübörög a GAZDASÁG
De gyerekek, emberek
Itt valami nagyon félre sikeredett
Mégis csak miértünk lenne minden
Vagy, nem?
Hát hol van itt a szeretet, s az ember?
S megszólalt egy gép:
>ugyan már, elavult ez gyerekek <
Az EMBER, géppé feslett
S a GÉP, emberré nemesedett
A váltás napjainkban történik
Lomtárba velünk, mind
Hopp, Sára, Kata, Klára
Ne szüljetek EMBERT mára
Erre a világra
Kerekre nyíl szemünk
Ahogy döbbenünk, meg döbbenünk
Mi azt hittük, örökké, mi leszünk a teremtés koronája
Csakhogy a fejlődés, az evolúció, túl haladott minket mára    
Az ma már nem kérdés, hogy alkatrésszé válunk vagy sem
Hanem a kérdés az, hogy alkatrészként is tudunk e ember maradni, vagy sem
S a Világhoz, mi lesz az új viszony
Szeretet, avagy, számunkra, iszony
De a misztérium, az emberek, s a szeretet
Ha akarod, meg tarthatjuk Karácsonyunk, neked, s nekem
No, gyere
Ülj, ide
Mellém, le
Együtt, csak úgy, szűk körben
Egy páran
Úgy, hétmilliárdan
A gazdaság, meg csak dübörögjön tovább
Ne is figyelj oda! Megy az nélkülünk is, sose bánd
Na, megtartjuk? De semmi ÜZLET
Csak… a   SZERETET