A nyolcvanas évek végén még egy kistelepülésen éltem három gyermekemmel egy szolgálati lakásban. Én voltam a világ egyik legboldogabb anyukája. De a munkáltató egyszer csak felmondott és ki kellett költözünk a lakásból. Három gyerekkel senki sem akart befogadni. Amikor a gyámügy erről tudomást szerzett, elrendelte a gyerekek állami gondozásba vételét. Ez maga volt a pokol! Én magam is ekkor váltam hajléktalanná.
Noha ez a történet régebbi, a helyzet ma is változatlan. Az állami gondozott gyerekek az egyik legfontosabb dolgot nem kaphatják meg: a szeretetet, és ez a hiány egész életükben elkíséri őket. Az állami gondozásból kikerülő gyerekeknek sokkal nagyobb eséllyel lesznek drogproblémáik, kényszerülnek prostitúcióba vagy válnak hajléktalanná. Azt kérdezem tőletek és a döntéshozóktól: miért elsősorban a gyerekek bűnhődnek a szegénység miatt? Az állami gondozásba vétel helyett az államnak abban kellene segítenie a szegény családokat, hogy otthon, saját maguk tudják felnevelni gyerekeiket.
Az Orbán-kormány Magyarországon egyre több embert tesz szegénnyé és hajléktalanná. Kisgyermekes családokat lakoltatnak ki és szakítanak szét. Egyre több embert kényszerítenek az utcára, ahonnan rettenetesen nehéz önerőből felkapaszkodni, és ahová nem nyúl utánuk segítő kéz. Tavaly október óta több, mint 400 eljárás indult utcán élő emberek ellen csak azért, mert hajléktalanok.
A családom és én a szerencsésebbek közé tartozunk, mert egy civil csoport a kezét nyújtotta és elindított minket a remény útján. Így most a gyerekeim biztonságban, emberhez méltó életet élhetnek és lehetőségük van arra, hogy tovább léphessenek.
Viszont ez a lehetőség a szerencsén múlt. A legtöbb ember előtt szinte semmilyen visszaút nincs, ha egyszer megcsúszott. Olyan rendszert kell létrehozni, amelyben mindenkinek van lehetősége boldogulni; ahol nem csupán a szerencsekerék forgásán múlik emberek sorsa.
Ma, közel a karácsonyhoz, azt kérdezem tőletek és magamtól: vajon mit kérne egy hajléktalan ember Jézuskától? Csupán három dolgot: 1. megfizethető lakhatást 2. több munkalehetőséget és 3. tisztességes bérezést. Ez nem is olyan nagy kérés, hogy ne lehetne teljesíteni!
Jövő tavasszal megvonják a segélyeket az arra rászoruló emberek akár 60-65 százalékától azzal a jelszóval, hogy ez munkára ösztönöz. Munka viszont nincs! A segélyek megvonásával egyre több családot szakítanak szét és egyre több gyerek kerülhet állami gondozásba. A lakásfenntartási támogatás és az adósságkezelési szolgáltatás megszüntetésével szegény emberek tömegei veszíthetik a lakhatásukat!
Az embertelen döntéshozók a hajléktalan és mélyszegénységben élő embereket a szakadék szélére tolják, ahonnan tényleg NINCS HOVÁ hátrálni!
Egyre több ember nyakán szorul a hurok; és EZT NEM HAGYHATJUK!
Lakhatást, demokráciát, jogállamot!
Fotó: Nagy Attila
