A Város Mindenkié csoportot meghívta a prágai Jako Doma szervezet, hogy 2014. november 18-19-én előadásokat és foglalkozásokat tartsunk a munkánkról, különös tekintettel a hajléktalan nőknek szóló Hanem munkacsoportunkra. A Jako Doma szervezet egyebek mellett azzal foglalkozik, hogy szakácsként foglalkoztat hajléktalan nőket, akik konferenciákra és egyéb eseményekre főznek finom vegetariánus ételeket (ezt nekünk is volt alkalmunk megtapasztalni). Az utóbbi időben azonban azon gondolkodnak, hogy miként tudnának többet tenni a hajléktalan emberek közéleti részvételéért, és miként tudnának nagyobb szerepet kapni a szervezet munkájában a hajléktalanságban közvetlenül érintettek. Ezért is hívtak el minket. A csoportunkat négyen képviseltük, a Hanem három hajléktalan tagja, valamint egy szövetséges kísérő.
Hat és fél órás buszozás után érkeztünk meg Prágába. Miután lepakoltunk és egy kicsit pihentünk, egy kávézóba mentünk, ahol több szervezet képviseltette magát, és sok otthontalan ember is jelen volt. Itt egy rövid, képes előadást tartottunk a munkánkról közösen, és kiderült, hogy minden érdekli őket. Utána a vacsora közben folytattuk a beszélgetést. Nagyon későn értünk vissza a szállodába, de azt hiszem elégedettek voltunk a nappal.
Másnap a reggeli alatt megbeszéltük az aznapi feladatokat és szereposztást, majd össze pakoltunk, és elmentünk a konferencia helyszínére, ahol velünk együtt már négy szervezet beszélt. Nekem annyira meg tetszett a hajléktalan embereknek szóló ostravai színházi kezdeményezés, hogy elhatároztam én az ő foglalkozásukat fogom majd meghallgatni, így a három csoporttársamra maradt a saját foglalkozásunk megtartása.
A saját foglalkozásunk (amelyre nagyon sokan kíváncsiak voltak, és ami külön öröm volt: sok hajléktalan ember is) alapvetően arról szólt, hogy milyen módszerekkel, szervezeti és eljárásrendi technikákkal igyekszünk biztosítani, hogy a hajléktalan emberek vezető szerepet játszanak a csoport munkájában, és hogy ne termeljük újjá a szegénységben élő, kevésbé iskolázott, valamint a középosztálybeli, iskolázottabb emberek közötti hatalmi egyenlőtlenséget. Hogy miként készítünk elő egy szervezési találkozót, és miként moderáljuk a beszélgetéseinket. Hogy miért szervezünk annyi képzést a tagjainknak, és hogy miért fontos, hogy a sajtóban szinte mindig a hajléktalan tagjaink mondják el az álláspontunkat, és hogy figyeljünk rá, hogy a férfi és nő tagok legalább egyenlő arányban képviseljék a csoportot. A foglalkozás végén többen odajöttek hozzánk, és gratuláltak a munkánkhoz. A beszélgetést egy nagyon kedves szinkrontolmács segítette (aki egy kedves ajándékkal is meglepett minket a prágai programunk végén, egy kaleidoszkóppal – én naponta bele bele nézek, ami fölvidít, s ezáltal soha nem felejtem el ezt a két szép napot). Megismerkedtünk egy szlovákiai magyar nővel is, aki hosszú évek óta Prágában él (jelenleg egy erdei sátorban), ő is nagyon sokat és nagyon kedvesen segített nekünk.
Köszönjük, hogy ott lehettünk!
Képek a prágai konferenciáról I
Képek a prágai konferenciáról II.
2014. november 30. Csurika
