Mind ez történik Magyarországon, egy szolgáltató cég kapcsán. Részemről nem titok, az új 4-es metró vonalán. Köztudott, hogy mielőtt valaki igénybe vehetné a metrón történő utazást, vagy jegyet, vagy bérletet kell felmutatni, érvényességével a szerelvény használatára. Az utazás megkezdése előtt két-három ellenőr áll a jegykezelő, vagy a mozgólépcső előtt. (Ha valaki ide érvénytelen jeggyel, bérlettel vagy ezek nélkül bejut, hát…megérdemli. Hihetetlen a bliccelés elleni védekezés és nem is ezzel van a baj, hanem a továbbiakkal.)

A metróhoz vezető lépcsőn munkások padokat cipelnek. Lefordítva. Aztán amikor elhelyezik a megadott helyre, a pofám leszakad! Pad, ami két helyen kis, nikkelezett választó vasdarabocskával van „díszítve.” Mikor kérdezem, miért ilyen a pad, cinikus válasz: „Hogy a csöves ne dögöljön rajta! De édes! Ez a XI. kerület!

Kelenföldön udvarias, mindenkinek köszönő ellenőrökkel találkozom. Mosolygok. De szép ez a nap! Kellemes utazásra számítok a Kálvin térig. A Móricz Zsigmond körtértől aztán újabb ellenőri jelenlét, szorgalmasan kérik a jegyeket, bérleteket. (Kíváncsi lennék, kiben nem bízik a metró vezetősége? A saját embereiben, dolgozóiban, akik még az utazás előtt kérik a jegyeket, bérleteket? Vagy a rendszerükben, amit kialakítottak, és esetleg nem vált be?)

A mozgólépcsőn felérvén lehervad a mosoly a számról.  Kimenetel az utasoknak, s bár megtörtént a felszólítás, hogy a kijáratnál jegyellenőrzést végeznek, de egyszerre két dolog miatt esett le az állam. Egy odaállított, fiatal ellenőr hangos megjegyzést tesz az előttem mozgólépcsőről leszálló két roma származású anyukára és gyermekeikre, akik szemmel láthatóan iskolába mennek.

A kritikus mondat: „Na, megint a cigányok! Utálom őket, ingyenélő tolvajok, mi tartjuk el a büdös népséget!” Szerencsétlen anyukák úgy tesznek, mint akik nem hallják. De én hallom, és sértve érzem magam. Nem, nem vagyok roma, de a férjem az! Róla, rólam, rólunk beszélnek ilyen megalázó módon, és senki nem szól. Én – amikor odaértem a fickó mellé, közöltem vele: – Kvittek vagyunk: mi pedig utáljuk a rasszista, megkülönböztető, buta embereket!

Aztán a kijárat előtt meglepődtem  a készültség láttán! Igen, jól olvassák: készültség. Három ellenőr a kijáratnál, és mögöttük 7 (azaz hét) sárgamellényes önkormányzati rendész, és láss csodát, mindezektől 2 méterrel távolabb két rendőr! Hiába, Magyarország jól teljesít! A roma és mélyszegénységben élő embert megalázhatja a „hivatalos közeg” több ember füle-hallatára, miközben 12 egyenruhás ember dolgozik egy kis, kb. 4×8 méteres körzetben.

Gratulálok mindenkinek, aki ezt kitalálta, aki így pocsékolja a közpénzt az adózó állampolgárok hátrányára! Magyarország jól teljesít! Na, de ennyire? Mikor vetünk ennek véget?

Mindez a  történet azon az új Kelenföldi buszvégállomáson kezdődik, amit rohammunkában adatott át Tarlós István, hogy veregethesse a saját vállát, és amit azóta is hol itt, hol ott bontanak, javítanak, toldoznak-foltoznak. Történik ott, ahol a mozgólépcsők sorából rendszeresen rossz valamelyik. És folytatódik ki tudja hány metró állomáson, ilyen hangnemmel és ennyire megalázóan azoktól, akiknek – szerencséjükre – van munkájuk és bőrük színe nem sötét. Ebből mikor lesz már elég?

2014. november 6.                                              Lakatosné, Jutka bérlettel rendelkező hajléktalan utas