A Város Mindenkié korábban felhívást tett közzé azért, hogy történeteket gyűjtsünk a hajléktalan emberek és a mentőszolgálat közötti találkozásokról. A történetgyűjtéssel a célunk, hogy a Társaság a Szabadságjogokért szervezettel együttműködve egyeztetést kezdeményezhessünk az Országos Mentőszolgálattal, amelynek során közösen vitathatnánk meg a hajléktalan emberek ellátásával kapcsolatos tapasztalatokat. Sokan küldetek nekünk történeteket és tapasztalatokat, de ahhoz, hogy eredményesen tudjunk tárgyalni az OMSZ-szel, még többet szeretnénk begyűjteni ezekből. Arra kérünk Titeket, hogy ha hajléktalan emberként szükségetek volt már a mentők segítségére, akkor írjátok le nekünk a tapasztalataitokat, illetve ha szociális munkásként, járókelőként vagy esetleg barátként voltatok ennek tanúja, az arról szóló beszámolót is juttassátok el hozzánk. Az alábbiakban egy szociális munkás, Attila történetét közöljük.
2012. november 13-án az egyik hajléktalanellátó szervezet utcai szociális munkásai végezték a speciális utcai szolgálatot Budapesten. A Menhely Alapítvány Diszpécserszolgálata hívott minket, hogy az Őrs vezér terén ül a padon egy férfi, akit valószínűleg csak el kell szállítanunk egy szállóra, mivel kinn volt nála a mentő és szerintük „makkegészséges” és csak „Irányba kell rakni az embert”. A helyszínen mi mást tapasztaltunk. Kiderült, hogy napok óta ott ül a padon, mert annyira fáj a lába, és fullad, hogy nem tud eljutni az éjjeli menedékhelyre, ahol aludni szokott. Kértük, hogy mutassa meg a lábát, amikor felhúzta a nadrágja szárát, látszódott, hogy nagyon be van dagadva, vizes. Elmondta azt is, hogy súlyos szívbetegsége van, ezt a bedagadt lába is alátámasztotta.
A helyszínen lévő ismerősei is arról számoltak be, hogy Attila kb. 3 napja gyakorlatilag nem tudja másfél méternél messzebbre elhagyni a padot. A diszpécserrel egyeztetve orvoshoz vittük, mire odaértünk, addigra Attila már alig bírt a saját lábán megállni. Az orvoshoz már kézben kellett bevinnünk. Amikor megmérték a testhőmérsékletét, az nem érte el a 35 Celsius-fokot. Annyira alacsony volt a hőmérséklete, hogy a nővér két hőmérőt is kipróbált, mert azt hitte, rosszul működik és azért nem mér magasabbat. Attilát végül felvették a lábadozóra, ahol két nap múlva elhunyt.
A kifejezetten hajléktalan embereknek fenntartott lábadozón kikértük a dokumentációt, majd írtunk az Országos Mentőszolgálatnak és arra kértük őket, hogy vizsgálják ki az esetet. A válasz nagyon későn érkezett meg…
A történetekben nem kell személyes adatokat leírni, elég a helyszín és a dátum megnevezése, valamint az eset viszonylag részletes leírása. Az eseteket ide várjuk e-mailben: [email protected]
