Tisztelettel és szeretettel emlékezünk Rózsa Milán aktivistára, akire mindig számíthattunk. Lakatosné Jutka visszaemlékezésével búcsúzunk tőle.

Mély döbbenettel olvastam, olvastuk a hírt. Döbbenettel, mert nem akarjuk hinni annak igazát. De sajnos egyre többen küldik szomorú üzeneteiket: igaz! Én mégsem hiszem! Nem hiszem, mert ismertem, és tudom, ŐT nem lehet elveszíteni!

Drága Milán! Érdekes körülmények között találkoztunk. Én mint kezdő aktivista, Te pedig mint egy az igazságért, lelkiismereti kérdésből, hitből, meggyőződésből kiálló tapasztalt aktivista fogtad első alkalommal a kezem.

Demonstráción voltunk, ahol első nekifutásra mellém kerültél, és izgatottságomat legyőzni akarván meséltél, beszéltél, vicceltél, pedig komoly volt a tét. Emlékszem, első ilyen kiállásom volt a rendszer hibáival szemben, s utána még sok helyen társainkkal, veled, lehettem, együtt akarván egy jobb, szebb, biztonságosabb rendszert.

Hihetetlen erővel, töretlen hittel szólaltál fel minden elnyomó igazságtalansággal szemben, végtelen nyugalommal, békével tűrve meggyőződésed, hited hátrányait. Mosolyogva, szeretettel vezettél azokon az eseményeken, ahol összekötött minket egy-egy alkalom. Mindig ott voltál, ahol érezted, hogy szükség van az felszólalásra, hangot kell adni az igazságtalanság ellen. Társunk voltál amikor az Alaptörvény módosításai miatt kellett fellépni, társunk voltál, amikor a Fidesz székháznál kellett kiállni, társ voltál sok-sok helyen, legutoljára a netadó tiltakozása kapcsán.

Mi történt? Miért nem szóltál? Mi miért nem segítettünk? Szerettünk, tiszteltünk. De segíthettünk volna?

Drága Milán! Személyedben a mai magyar aktivisták egyik legnagyobbját, igaz szívű, tiszta, őszinte szeretetű barátot vesztettünk. De tudom: Szeretlek Milán, Szeretünk.

Milán, boldogok voltunk, hogy együtt dolgozhattunk VELED, büszkék, hogy ismertünk, ismerhettünk TÉGED!

NYUGODJ BÉKÉBEN MILÁN! Soha nem felejtünk!

2014. november 7.                                                              A Város Mindenkié csoport aktivistái