Meghívást kaptunk a zöldek által szervezett nyári egyetemre, amit 2014. augusztus 21-én szombaton tartottak Budán a Turista úton egy erdőben, tiszta levegőn, gyönyörű környezetben. A kerekasztal-beszélgetésen én vehettem részt AVM aktivistaként két másik résztvevővel. Szerencsémre Várady István, az AVM másik aktivistája is eljött, mint vendég. Hárman voltunk a moderátor mellett: Budai Krisztina, Tracey Wheatley és én. A moderátor Madarász Csaba volt.
Mielőtt asztalhoz ültünk, megismerkedtünk, beszélgetünk. Meglepődtem azon, hogy Madarász Csaba újságíró is többek között, és „kinyomozott” engem. Meg akart rólam tudni dolgokat és sikerült is neki. Felkészült belőlünk előre! A másik két hölgy a zöldek témájában volt otthon, mint például hogyan hasznosítsunk magunk körül szabad földterületeket. Kertek létrehozását tervezik és azt, hogy hasznosítsanak szabadon lévő föld-darabkákat.
Míg arra vártam, hogy sorra kerüljön a beszélgetés, láttam, hogy az erdőben szanaszét sátrak: ezekben a tábor résztvevői családjaikkal töltöttek el pár napot. Különböző civil szervezetektől voltak emberek, akik szabadidőruhában, sportosan, mint táborozók néztek ki. Nem tudhattuk ki-kicsoda.
Amikor megérkeztem, az asztalnál egy ember ült, Magyar Bálint volt oktatási miniszter. Ilyenek hallottam: foglyul ejtett állam vagyunk, a maffia alárendeli a gazdasági érdekeinek. Orbán Viktornak saját magával nagy tervei vannak, ezért politikai vállalkozást hozott létre. A békés rendszerváltásnak ára volt.
A mi beszélgetésünk címe ez volt: „Műveljük kertünket” – világmegváltás helyben. A leírás szerint erről szól: Voltaire Candide-ja azt tanulta Pangloss mestertől, hogy a világ a létező világok legjobbika – aztán ahogy egyre többet tapasztal, rájön, hogy a világ valójában rettenetes hely, és Candide csak úgy találhatja meg a boldogságot, ha a saját kertjét műveli. Azt hiszem, egyetérthetünk, hogy világunk nagyon frusztráló hely. Mégis, hová forduljon az optimista ember? Hogyan találhatja meg mindenki a saját kertjét, amelyet művelhet? Hogyan váltsuk meg helyben a világot?
A kerekasztal beszélgetésben mindhárman a saját szervezetünkről beszéltünk, én természetesen az AVM-ről. Kicsit nekem furcsa volt, hogy mintha az érződött volna, hogy csak az AVM tudja a rendszer megváltoztatására a megoldást. Ami a javaslatainkban van, és a szervezésről, szerveződésről minden tudásunk adott. Alig mertem az asztalnál beszúrni gondolataink fontosabb részeit, és a munkánkról, hogy hogyan és mit csinálunk. Odamegyünk az emberek közé, visszük az információt, fórumokkal és képzésekkel igyekszünk embereket bevonni.
Nekem tanulságos volt. Speciális embereknek neveztek kettőnket, így kaptunk enni is. Vega étel volt, amit svédasztalosan kóstolhattunk meg. Sokféle étel, ami finom volt. Hazafelé alig találtunk a sötétben ki, de figyeltük Budapest fényeit, és megcéloztuk a Dunát a zuhogó esőben. Végül megtaláltuk a buszmegállót, Istvánnak még térképe is volt. Én eltévedtem volna egyedül. Így mindketten eláztunk, de szerencsésen hazaértünk.
Érdemes lett volna elejétől-végéig részt venni, még többet tanulhattunk volna. Köszönet, hogy részt vehettünk!
2014. szeptember 25. Csuhai Ágnes
