Páva Zsolt, Pécs jelenlegi polgármestere hivatalos kampányanyagában a hajléktalan és szegény emberek ellen uszító szöveggel próbálja megnyerni magának a választókat. Alább Lakatosné Jutka, A Város Mindenkié hajléktalan aktivistájának válasza.

Tisztelt Polgármester(jelölt) Úr!

Megdöbbenéssel és kételyekkel olvastam el szórólapját. Megdöbbenéssel, mert nem tudom miért van Önben ennyi ellenszenv akár a hajléktalan emberek, akár a szükséglakások lakóival kapcsolatban. Nem tudom, mi az oka, hogy szórólapján úgy kívánja megvédeni Pécs városának lakosságát, hogy kirekeszti azokat a legszegényebb, legelesettebb rétegbe tartozó embereket, akik – helyzetüknél fogva – a legkevésbé képesek arra, hogy megvédjék magukat, illetve, hogy felszólaljanak a diszkriminatív, kirekesztő felszólalása, szórólapja ellen.

Ön úgy vélekedik, szigorúbb szabályokat kell hozni a polgárokat zaklató, félelmet keltő magatartású emberek ellen. Azt is írja, hogy felül kell vizsgálni a szociális segélyeket és juttatásokat, hogy az önkormányzat által nyújtott gondoskodás ne legyen „önmagáért való”. Tisztelt Uram! Szórólapján egy padon fekvő férfi is szerepel, mintegy utalva a hajléktalan emberekre.

De! Nem ír arról, hogy egy demokratikus országban a jóérzésű embereknek ki kellene mondani, hogy minden embernek joga van a lakhatáshoz. Nem ír arról, hogy Pécsett mennyi szociális bérlakás van (és ezekre hány rászoruló jut), hány lakás áll üresen, és ki áll ki a legelesettebb rétegek jogai és érdekei mellett. Nem ír arról, hogy Önnek vannak-e javaslatai a szegénység csökkentésére, és hajléktalanság megelőzésére, ezek érdekében milyen emberi alternatívát dolgozott ki, azt kiknek mutatta be, kikkel igyekszik lakhatásuk megoldásában hosszabb-rövidebb távon együttműködni.

Ön „agresszív hajléktalanokról” ír. Ha zaklató koldulásra gondol (annak ellenére, hogy a hozzáférhető kutatások szerint a hajléktalan embereknek csak egy csekély kisebbsége koldul, tehát ennyiben indokolatlan hajléktalan emberekről beszélni), akkor talán elkerülte a figyelmét, hogy a szabálysértési törvény szerint már jelenleg is büntethető, ha valaki nem némán, hanem a járókelőket leszólítva koldul – akármilyen udvariasan is teszi ezt. Milyen szigorításra gondolt ezen túl?

Ha azt gondolja – szerintem tévesen -, hogy a pécsiek a koldulás bármilyen udvarias formáját zaklatásnak veszik, akkor érdemes tekintetbe vennie, hogy – gondolom – a koldulók nem örömükben, hanem szükségszerűségből kénytelenek megalázkodni a jól nevelt pécsi lakosok előtt, azért, hogy segítséget kérjenek. Mint ahogy nem örömükben élnek hajléktalanságban, a mai kormány és egyes emberek megvetésének tüzében. S hogy szigorítani kell-e a szociális segélyeket, juttatásokat, az a saját gondolatai, felháborodása ellen szól. Ha csökkentené, vagy elvenné ezeket a támogatásokat, sokkal több koldus lenne Pécsett. Tudja, nem csak a hajléktalan emberek, hanem családok is élnek szégyenteljes összegű segélyből (egyetlen szerencséjük, hogy még van otthonuk), valamint egyre több nyugdíjas szorul arra, hogy mások támogatását kérjék, akár koldulás útján is.

A „félelmet keltő magatartást” sok mindent rálehet fogni, mint ahogy ma országos szinten ez divat is, de ehhez nem kell sem hajléktalan embernek lenni, sem szükséglakásban lakni, ez a méltó, biztos lakhatással rendelkezők esetében is előfordul. Gondolom Ön is hallot már arról, hogy „jólszituált”, lakásban lakó férfiak (akár még képviselők is!) félemlítik meg és bántalmazzák feleségüket, gyermekeiket? (Nos, többek között ilyen okból is hajléktalanná lehet válni.) Milyen okból hozza hírbe a hajléktalan és szükséglakásban lakó embereket? Miért mossa össze a lakásszegénységet az agresszióval?

Nem tudom, Ön mennyi jövedelmet tud háztartására, családjára, szükségleteire költeni. Remélem, Önnek ez nem okoz gondot. De… kb. 50.000,-Ft. nettó jövedelemből, vagy 25.000,-Ft. egészségkárosodási segélyből, vagy 22,800 Ft. aktív korúak ellátásból Ön hogyan oldaná meg a lakás, a rezsik kifizetését, a család eltartását, iskoláztatást, stb.? Hát, így is lehet hajléktalanná válni. Ma, Magyarországon nem kutatjuk a miérteket, egyszerűen csak kirekesztünk számunkra nem szimpatikus rétegeket. Ma nem mindenki számára elérhető megoldásokon, hanem diszkriminatív büntető intézkedéseken gondolkodunk, hogyan tudunk még nagyobbat rúgni az elesettbe.

Kételyekkel is olvastam szórólapját. Kételyekkel, mert nem hiszem, hogy Ön ismeri az Ön által megvetett embert! Ön csak a hajléktalant látja, a szükséglakások lakóit látja, de mögöttük NEM LÁTJA AZ EMBERT! Esetleg nehéz lenne beszélgetni velük? Nehéz lenne megismerni szerencsétlenségének történetét? Nehéz lenne segítő jobbot nyújtani azért, hogy neki is legyen otthona, újra embernek érezhesse magát?

Ön gondolt-e már több, hajléktalan embert érintő problémára, aminek megoldásában talán tudna is segíteni? (Pl.: Pécsett van elég ingyenes wc?)

Tisztelt Uram! Pár dolog a saját életemből… középosztálybeli fiatalok szinte napi szinten kérnek tőlem cigarettát. Védett korban lévő, segélyből kínlódó ember vagyok, de néha-néha hol egy kevés kaját veszek a nálam elesettebbnek, hol melegebb ruhát adok. Megállok az utcán élő, összekoszolódott ruhában lévő, beteg hajléktalan nő mellett, beszélek vele, megkérdezem, miben tudok segíteni. Ja, és hajléktalan asszony vagyok. Köszönöm, ha elolvasta.

2014. szeptember 18.                                                                             Lakatosné Jutka