2014. augusztus 8-a és 10-e között A Város Mindenkié csoport megtartotta tizedik elvonulását, és immár második alkalommal voltunk Kismaroson. A csoport péntek reggel kilenc órakor indult – ki vonattal ki, autóval. Jómagam az autós csapattal indultam, s meglepődve láttam Kismaroson, hogy a vonatosok előbb leértek mint mi. Én most voltam először, s gyönyörű helyre érkeztünk.
Kipakoltunk, elfoglaltuk a helyünket. Maradt az ebédig még fél óra, amit beszélgetéssel töltöttünk. A konyhások nagyon elkényeztettek minket: volt lecsó, dinnye, de nem hiányzott a fasírt s a sok vegetáriánus kaja se. A csoportnak – mint minden elvonulásnál – nagyon sok munkája volt, hiszen az elmúlt fél év feladatairól adunk számot és minden munkacsoport eldönti, hogy mit tervez a következő fél évre. A nagycsoport is kitalálja, hogy miben voltunk erősek az elmúlt fél évben, és mit kell még erősíteni a következő félévben.
A sok munka mellett azért elmentünk sétálni a gyönyörű vidéken, s lemozogni a finomabbnál finomabb ebédeket, vacsorákat. A reggelit az utána követő tornával mozogtuk le. Estenként, aki még bírta, lehetett Fekete Péter kártyát játszani s filmet nézni is, bár sokan ekkor már az ágyat választottuk, hogy reggelre frissen, új erővel lásunk a feladatokhoz.
A hazaút sem volt egyszerű: a vonatosokkal jöttem vissza, ami harminc percet késett, majd átminősítették személyvonattá. Végre elindultunk, de egy megálló után leszállhatunk, mert kiderült, hogy ott is állunk majd harminc percet. Mire visszaszálltunk, a toalett jött, ami viszont engem nagyon marasztalni akart, mert bentragadtam. Jó öt perc után jutottam ki, s jó hangulat lett, hisz a kalauz közölte, hogy ha van nálunk kaja, vegyük elő… Így a negyvenöt perces útból két óra tízperces út lett, de a hangulat kárpótolta a vonatosokat 🙂
Köszönöm, hogy ott lehettem, s mindenkinek aki velünk volt a három nap alatt és akivel összetartva dolgoztunk.
2014. augusztus 13. Csurika
