Ma Magyarországon a lakhatási szegénység több millió embert érint. A több tízezer hajléktalan ember mellett több százezren élnek bizonytalan albérletben, túlzsúfolt, egészségtelen, szegregált lakásokban. A szegénység miatt egyre több embernek kerül veszélybe a lakhatása. Az utóbbi időben ezt mi is egyre inkább észrevesszük, hiszen folyamatosan növekszik azoknak a megkereséseknek a száma, amelyekben A Város Mindenkié csoport segítségét és tanácsát kérik a kétségbeesett, lakásvesztés előtt álló emberek és segítőik.

Sajnos nagyon sok esetben már nem tudunk segíteni, mert a kérés az utolsó pillanatban érkezik, amikor nincsen semmilyen szociális vagy jogi útja a helyzet kezelésének. Ilyen esetekben megpróbálunk tanácsot adni, hogy hol találhat magának legalább átmeneti elhelyezést az érintett személy vagy család. Esetenként be is avatkozunk és megkeressük az illetékes szerveket, arra kérve őket, hogy halasszák el a kilakoltatást, ameddig az érintettek helyzete megnyugtatóan rendeződik. De van olyan is, hogy más szervezetekhez irányítjuk a segítségkérőket, akik nagyobb eséllyel tudnak segíteni.

Mindez nagyon reménytelen küzdelem: ameddig Magyarországon nincsen átfogó állami és önkormányzati lakáspolitika, amely megelőzi a krízishelyzeteket, illetve megfelelő elhelyezést biztosít a lakásvesztő családoknak, addig a mi tanácsaink alig érnek többet az életmentésnél.

Az alábbiakban néhány ilyen, a közelmúltban érkezett megkeresést közlünk a tucatnyiból – természetesen az érintettek neve nélkül. A közeljövőben össze fogunk állítani egy útmutatót azoknak, akik hasonló helyzetekben vannak, illetve már most is mindenki figyelmébe ajánljuk a kilakoltatás megelőzéséről szóló bejegyzéseinket. Kérjük, segítsetek nekünk abban, hogy ez az információ minél több érintetthez IDŐBEN eljusson. A Város Mindenkié és a segítő szervezetek is akkor tudnak a legnagyobb hatékonysággal fellépni, ha időben értesülnek a problémáról és még van idő kidolgozni a lehetséges érdekérvényesítési és megoldási utakat.

„A munkatársam kb. tíz éve az egyik fővárosi kerület lakosa. Állandó lakcímmel rendelkezik, szívességből jelentették be. Egy ideig az XY utcában lakott, ahonnan kiköltöztették, de nem ő volt a főbérlő. Jelenleg is dolgozik a kerületben közmunkásként (havi 50 ezer Forint a fizetése). Abszolút nem szeretne szállóra menni, ami érthető, albérletre viszont kevés a jövedelme, plusz tartozása is van, amit a fizetéséből havi rendszerességgel vonnak le. Eddig szerencsés helyzetben volt, mert valaki mindig befogadta, de már kezd elfogyni a segítség, és előreláthatóan az utcára kerül. Ő is szeretne családot, és egy biztos pontot az életében. Ha beadná a lakáspályázatot, valószínűleg ő lenne az utolsó, aki kaphatna, mivel még nincs gyereke. De addig nem is lehet, amíg nincs fedél a feje felett. Pedig nagyon szeretne – ez minden vágya. Miért van az, hogy egy egyedül élő nőt az állam megfoszt minden lehetőségtől, és csak azért, mert se gyereke, se férje, se pénze, menjen szállóra és ott majd csak meg öregszik, és meghal?! Ez nagyon igazságtalan! Tudtok neki segíteni?”

„A lányom kapcsolatban van egy családdal. Eddig az egyik alapítvány segítette őket, most azonban egy másik család kedvéért hirtelen utcára tette őket. Albérletet kell találnunk sürgősen. Max. 50 ezer plusz rezsit tudnak fizetni, de persze jobb lenne, ha kisebb lenne az összeg. Két gyermek is van a családban. Még tudnak nevetni, jól érezni magukat és remélni, hogy sorsuk pozitív fordulatot vesz. A gyerekek miatt jó lenne valami hosszú távú megoldás, már így is eleget költöztek. Ha van valami híretek, ötletetek, megoldásotok írjatok nekem!”

„Budapesti normális, dolgozó család vagyunk, két gyermeket nevelünk, feleségem a harmadik babával veszélyeztetett terhes. Kettőnknek összesen hét szakmája van, de sajnos nem tudtunk olyan munkát találni, amiből megélhetnénk, ezért kényszervállalkozók vagyunk. A házunkat, ami egy faluban volt, politikusok kijátszották, és 500 ezer forintért (!) lopták el tőlünk. Azóta albérletben élünk. Igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni, hogy ebből a helyzetből saját erőből kitörjünk, de jelen pillanatban az a helyzet, hogy egy millió Ft-tal vagyunk elmaradva a tulajdonos felé, és jövő héten ki kell innen költöznünk. Nincs hová mennünk, mert nincsenek szüleink, a vállalkozást is vinnünk kell, mert ebből van a megélhetésünk. Kérdésünk, hogy rövid időre tudnak-e számunkra segítséget nyújtani? Tényleg el kell hagynunk az országot, hogy életben maradjunk?”

„Ez a szegény ember Budapest belvárosában egy padon üldögél és szórakoztatja az arra járókat, árulja az újságját. Most még van, hol lakjon, de a jövő héten ki kell költöznie két gyönyörű és imádott macskájával együtt, mert a lakást eladják. Fogalma sincs, hová. Inkább értük aggódik, mint saját magáért. Csípőficama miatt nem tud munkát vállalni, havi rendes járandósága húszezer forintnál alig több. Tudunk neki segíteni?”

„X telefonon keresett meg minket. Idős édesanyjával és beteg fiával egy társasháztól bérelt garázsban laknak. A társasház felmondta a szerződésüket, július 3-áig ki kell költözniük. Mivel néhány szomszéd nem nézi jó szemmel, hogy a garázsban laknak, naponta szóban zaklatják őket. X nem szeretné sem ennek kitenni a családját, sem annak, hogy esetleg önkényesen kidobálják a dolgaikat, mialatt nincsenek otthon, ezért várja meg, hogy jogi eljárás induljon ellene, elmennek a garázsból. Azt, hogy hová, nem tudják. Most egy másik, hasonlóan olcsó helyet szeretne találni magának és a családjának. Mivel a fia folyamatos felügyeletet igényel, dolgozni sajnos nem tud, így állandó jövedelemmel sem rendelkeznek.„

„3 gyermeket nevelek 15 éve albérletben. Sajnos most olyan helyzet fordult elő, hogy a főbérlő eladná a lakást és ki kell költöznünk. Ami nagyon nehéz,mert nem szívesen vesznek be albérletbe gyerekekkel. Sajnos olyan árakon vannak az albérletek nagyon nehezen tudunk kifizetni.Választhatunk fizetünk,vagy eszünk. Önkormányzatnál kértem többször segítséget már önkormányzati lakás igénnyel és pályáztunk is mindig,de ez nem sikerült. Ha segítségért fordulok egyből jönnek, hogy hová rakom a gyermekeimet mert elviszik tőlünk. Ezt nem szeretném semmiféleképpen.Remélem Önök tudnak segíteni nekem! Válaszukat várom nagy reménnyel!”

Utcajogász program: http://utcajogasz.blog.hu/2009/01/01/kapcsolat_2053