2014. február 5-én A Város Mindenkié HANEM-csoportjának három tagja, Beck Magdi, Kolompár Kálmánné Magdi, és Lakatos Bertalanné Jutka szakértői beszélgetésen vettek részt a Szociális Szakmai Szövetség meghívására. A Szövetség részéről szakértőként László Johanna és Salygál Rózsa vettek részt, akik beszámoltak a meghívottaknak arról a nemzetközi kezdeményezésről, amelyet közösen szerveztek meg szociális munkások és egyetemi tanulók részvételével.

Salygál Rózsa elmondta, hogy 3 évvel ezelőtt egy angol egyetem kezdte el vizsgálni a hajléktalan nők lehetőségeit, a családon belüli erőszakot, mint a hajléktalanná válás lehetséges okát és ebben a programba vesz részt Spanyolország, Olaszország, Anglia, Svédország, és Magyarország is.

Angliában azóta is folyik a kutatás arról, hogy milyenek a hajléktalan nők körülményei, hogyan kerültek a hajléktalanságba, mit kapnak, illetve mit nem kapnak a szociális ellátás terén, milyenek az angliai ellátó rendszer erényei, hibái. Svédország kiszállt a további kutatásból, mert ott meglepően jó helyzetben vannak hajléktalan nők. Mindössze 114, név szerint ismert hajléktalan nő van, és az ellátó szervezet úgy segíti lakhatáshoz a hajléktalan embereket, hogy faházakat vesznek és állítanak fel egy erdő mellett, árammal, fűtéssel, lakhatásra alkalmas berendezéssel. Ide kétnaponta járnak a szociális munkások és rendszeresen viszik a (már nem hajléktalan) emberek részére mindazt, amire szükségük van. Spanyolország szintén kiszállt, csak ott gazdasági okok miatt, mert jelenleg nem áll úgy az ország, hogy a maximális lehetőségeket ki tudja használni a hajléktalan-ellátás terén. Helyettük szlovénok és még egy angliai civil szerveződés szállt be a további kutatásba, mely most is folyik, mindig más-más gondot, lehetőséget kikutatva. Ezek a szervezetek közösen hoztak létre egy kérdőívet, kétféle elosztásban: érintettekkel kitöltendő kérdőív és az érintettekkel foglalkozók által kitöltendő kérdőív (szociális munkás, vezetősége, mentők, rendőrök).

Magyarországon a Szociális Szakmai Szövetség egyik fő feladata, hogy megtaláljon utcán élő (vagy nem megfelelő ellátásban pl. fapadon) élő nőket. Vizsgálják ezeknek a nőknek az anyagi helyzetét, a szülőket, azt, hogy vidékről vagy városból származnak és most hol élnek. Ezen kívül, interjút készítenek Budapesten hajléktalan nőkkel. Az így kapott adatokat kimondottan a kutatás céljára használják fel, szigorú szabályok mellett.

A találkozás során bemutatták a kérdőívet, melyet hangfelvétel mellett Beck Magdi és Lakatosné Jutka válaszolt meg szociális kutató munkás és a hajléktalan nő szerepében. Pontosan kidolgozott, célra törő kérdések voltak, amik pontosan körülhatárolhatják a kérdezett nő helyzetét, életvitelét, élethelyzetének hátrányát és előnyeit.

A Szociális Szakmai Szövetség szakértői elmondták, hogy a kutatás több irányban folyik tovább, többek között az alábbi kérdésekre keresnek választ:

– mi történik a gyerekkel, (ha nem az utcán, a szülőkkel él)?

– kisgyermekkor (szülőket megtalálni)

– eltűnő gyermekek (nem járnak iskolába, megszöknek otthonról, iskolából, intézetből)

– veszélyek (fiúk-lányok egyaránt) 0-25 éves korig

A HANEM részéről beszéltünk az itthoni hajléktalan nők problémáiról, többek között arról, hogy az egészségügyi ellátásban hiányosságok vannak (pl. gyógyszerkiváltás). A nők számára fontos egészségügyi dolgok (pl. tampon, vatta) nem megoldott kérdést jelentenek. Fontos témák még a gyermekelvétel, a terhesség megelőzése és megszakítása, a rákszűrés, a kommunikáció hiánya az orvos és asszisztencia részéről, pályázatok, képzések, amiről sok esetben kiderül, hogy csak áldolgok. Elmondtuk, hogy maga az ellátó rendszer is problémás (lásd pl. a durva, elutasító magatartást a Könyves Kálmán körúti hajléktalan segélyező helyen illetve a kevés felvilágosítást, a körmönfont kifogásokat, a KENYSZI-rendszer anomáliáit), illetve a munkaügyi ellátások hiányosságait. M lényegében csak utcaseprésre, jobb esetben parkgondozásra és meghatározott ideig, minimálbéren aluli összegért adnak munkát. Hosszú távú munkalehetőség gyakorlatilag nincs, márpedig 3-6 hónappal nem lábal ki a hajléktalan ember ebből az élethelyzetből.

Azzal köszöntünk el, hogy továbbra is tarjuk a kapcsolatot, amely a HANEM-csoport részére nagyon tanulságos.

2014. február 12.                                                                   Lakatosné Jutka