Még 2013 végén megkeresett minket Karácsonyi Magdolna, a XIII. kerületi önkormányzat Szociális és Köznevelési Osztályának osztályvezetője, és személyes egyeztetésre hívott minket. Mint később kiderült, ezt az egyeztetést Tóth József kerületi polgármestere kezdeményezte elsősorban azért, mert A Város Mindenkié egyik aktivistája többször is kritizálta a kerületet azért, hogy az önkormányzat lányegében az egész XIII. kerületet „hajléktalanmentes övezetté” nyilvánította.
A Fővárosi Önkormányzat december 4-én hatályba lépett rendelet alapján a XIII. kerület tulajdonában lévő következő területeken tiltott az életvitelszerű közterületen tartózkodás:
– a nyilvános sportpályák és egyéb sportlétesítmények telekhatárától számított 200 méteres távolságon belüli, kerületi önkormányzati tulajdonban álló terület,
– minden közpark, köztér, közkert és azok telekhatárától számított 200 méteres távolságon belüli, kerületi önkormányzati tulajdonban álló terület,
– a szociális, kulturális intézmény, egészségügyi szolgáltató, közhatalmi vagy államigazgatási szerv, továbbá a Lehel Csarnok elhelyezését szolgáló ingatlan telekhatárától számított 200 méteres távolságon belüli, kerületi önkormányzati tulajdonban álló terület,
– az utak és ezek külső szélétől mért 50 méteres távolságon belüli, kerületi önkormányzati tulajdonban álló terület.
A megbeszélésre végül január 22-én került sor, amelyen az önkormányzat részéről részt vett Karácsonyi Magdolna, Tóth László (szociális munkás), Kádár Sándorné Erzsébet (a Prevenciós Központ vezetője), Bányász Józsefné (a szociális szolgáltató vezetője, ide tartozik a kerületi nappali melegedő) és Balog Gyula, Lakatosné Jutka, Keletiné Beck Magdolna és Udvarhelyi Tessza A Város Mindenkié részéről.
A megbeszélés elején Gyula bemutatta A Város Mindenkié munkáját, és Jutka pedig közvetítette az AVM elítélő véleményét a kerület szigorú rendeletéről. Az önkormányzat képviselői elmondták, hogy ők sem értenek egyet a hajléktalanság rendészeti kezelésével, és valójában segítséget szeretnének kérni az AVM-től arra vonatkozóan, hogy mit csináljanak azokkal az utcán élő emberekkel, akik zavarják a kerület lakóit. Mi több alkalommal kérdőre vontuk az önkormányzat képviselőit, hogy ha nem értenek egyet a kriminalizációval, akkor miért tiltották be a hajléktalanságot a kerület összes közterületén. Erre a kérdésre ismételten azt a választ kaptuk, hogy azért, mert ha nem lennének ennyire szigorúak, akkor a hajléktalan emberek a város minden részéből a XIII. kerületbe mennének.
Az önkormányzat munkatársainak elmondása szerint a kerületben kb. 50 olyan ember él közterületen, akikkel a kerületi utcai szociális munkás rendszeresen kapcsolatban van. Több képet is hoztak utcán alvó emberekről, és jelezték, hogy a kerület lakással rendelkező lakói sokat panaszkodnak rájuk. Mint kiderült, az egyik legsúlyosabb panasz a szeméttel, illetve azzal kapcsolatos, hogy a hajléktalan emberek az utcán végzik el a dolgukat.
Mi jeleztük, hogy ez egész Budapesten probléma – és nem csak a hajléktalan embereké – és hogy a megoldás a nyilvános és ingyenes illemhelyek tömeges megnyitása lenne. A kerületi dolgozók szerint ez nem az ő dolguk, hanem a fővárosi önkormányzaté. Miközben mi ezzel egyet értettünk, jeleztük, hogy sajnos a Fővárosi Csatornázás Művektől a jelenlegi jogszabályi körülmények között nem várható, hogy egyik pillanatról a másikra kiterjeszti a nyilvános vécé-hálózatot (nincsen olyan törvény, amely erre kötelezné), ráadásul az FCSM inkább a turisták által frekventált helyekre telepít vécéket, és azok is fizetősek.
Jeleztük, hogy egyáltalán nem tartjuk a „kaki-probléma” megfelelő megoldásának azt, ha az utcán élést büntetik, vagy ha az utcán élő embereket egyik helyről a másikra küldik (ahogyan az gyakran előfordul, és ahogyan a szociális munkás is utalt rá). Ha a probléma gyökerét akarjuk megoldani, akkor két valós megoldást látunk: 1. ingyenes nyilvános vécék telepítése a forgalmas közterületeken 2. tartós lakhatás biztosítása az utcán élőknek (így nem kell az utcán végezni a dolgukat)
Ami a lakhatást illeti, átadtuk az önkormányzat képviselőinek A Város Mindenkié javaslatait a hajléktalanság megelőzésére, amiből két lehetséges megoldást emeltünk ki. Az elsőként lakhatás megközelítésben az utcán élő embereket a mai ellátórendszer lépcsőzetes logikája helyett rögtön megfelelő lakásba helyezik, és a lakásban segítenek neki abban, hogy talpra álljon, jövedelmet szerezzen és a lakásban tudjon maradni. Ez a módszer már több országban bizonyította, hogy sokkal nagyobb hatékonysággal előzi meg az újból hajléktalanná válást, mint a hajléktalanszállók.
Noha a kerület munkatársai, meglehetősen pesszimistán nyilatkoztak erről a javaslatról, elmondták, hogy a kerületnek van egy elbírálására váró pályázata, amelynek keretében két önkormányzati lakásba költöztetnének jelenleg az utcán élő hajléktalan embereket. Ez egyfajta kísérlet lenne a részükről, hogy megnézzék, mennyire működik ez a megközelítés és, hogy nő-e a hajléktalan emberek száma a kerületben a hír hatására, hogy itt lakhatásba lehet jutni. Mi mindenképpen üdvözöltük ezt a kezdeményezést, és kíváncsian várjuk a pályázat eredményét.
A másik megközelítés a szociális lakásügynökség modellje, amelyet a Habitat for Humanity és a Városkutatás Kft. dolgozott ki. Ez Szombathelyen már létező program és számos más település is tervezi ilyen ügynökség felállítását. E modell lényege, hogy az üresen álló magánlakásokat a tulajdonosok az önkormányzat számára hosszú távra bérbe adják, amely azt szociális alapon adja ki alacsony jövedelmű vagy akár hajléktalan embereknek. Az önkormányzat munkatársainak felkeltette az érdeklődését ez a példa, és kérték, hogy küldjünk nekik további tájékoztató anyagokat, amit meg is tettünk.
A beszélgetés végén a XIII. kerület lakáspolitikájáról beszéltünk. Amellett, hogy ebben a kerületben a legmagasabb az önkormányzati bérlakások aránya egész Budapesten, figyelemre méltó az is, hogy új önkormányzati lakásokat is építenek, amire alig találunk példát (noha ezek a lakások jellemzően sajnos nem szociális bérűek). Sajnos az is kiderült viszont, hogy a kerületi szociális bérlakás-pályázaton hajléktalan ember lényegében nem indulhat, így vajmi kevés esélye van arra bármely utcán élő embernek, hogy megfelelő lakhatáshoz jusson. Fontos viszont, hogy a kerületben kimondott elv, hogy önkormányzati lakásból senkit nem lakoltatnak ki az utcára: az együttműködő háztartások esetében mindent megtesznek, hogy a család ne kerüljön ki a lakásból (pl. adósságkezelés, kisebb lakásba költözés stb.) és még a nem együttműködő lakóknál is befogadó nyilatkozatot kérnek a kilakoltatás előtt. Ezen kívül, a kerület biztosít a normatív állami támogatáson kívül kis összegű lakásfenntartási támogatást, és a devizahitelesek is kérhetnek segítséget az önkormányzattól. Végül, a kerületnek szerződése van a Vöröskereszttel, amely két ún. kiléptető lakást működtet, ahova korábban hajléktalanszállón élő emberek költözhetnek: 1999 óta 28 fő került ilyen lakásba, és onnan saját bérelt lakásba vagy albérletbe.
Összességében az önkormányzati dolgozókkal egyet értettünk abban, hogy a jelenleg működő hajléktalan-ellátás nem csökkenti a hajléktalanságot, és azt sem, hogy a hajléktalan emberek tartós lakhatásba kerüljenek. Úgy tűnik, a szavak szintjén abban is egyetértés volt köztünk, hogy a rendészeti megközelítés nem megoldás a hajléktalanságra, noha ennek a kerület gyakorlata élesen ellentmond. Noha tény, hogy a kerületben még nem indítottak eljárást életvitelszerű közterületen tartózkodásért, de a jogi lehetőség megvan rá, és a jogszabály végrehajtása minden bizonnyal a kerületben dolgozó hatóságok jóindulatán múlik, ami nem elfogadható helyzet. Mindeközben azt is elismertük, hogy a kerület a lakhatás területén számos példaértékű kezdeményezést működtet.
Azzal búcsúztunk a kerületi dolgozóktól, hogy ha a kerületnek sikerül elérnie a fővárosi rendelet módosítását legalább olyan módon, hogy abból kikerüljenek a XIII. kerületi tiltott zónák, akkor ezt nyilvánosan meg fogjuk ünnepelni Addig pedig csak reménykedni tudunk, hogy a rendeletet nem kezdik el olyan vehemenciával alkalmazni, mint a szomszédos V. kerületben, ahol pár hónap alatt már kb. 50 ember büntettek meg csak azért, mert az utcán kénytelenek élni.
2014. január 24. Udvarhelyi Tessza
