A Nyugati téren állok. Azon gondolkodom, merre is induljak? Csípős, hideg szél vág az arcomba. Az emberek még alszanak. Tegnap este Szenteste volt. Meleg lakásokban díszes karácsonyfák alatt ajándékok hevernek. Gondtalannak tűnő varázslat ez az ünnep. A város még nem ébredt fel. Korán indultam ma reggel. Nekem nem hozott semmi jót idén sem a „Jézuska”. Fényfűzérek, csillogás, halászlé és beigli – pazar önámítás jellemzi ezeket a napokat. Nekünk hajléktalanoknak nem felhőtlen öröm ez az időszak.
Ma az Ökumenikus Szeretetszolgálat oszt ételt a Béke tér mögött. Jó érzés tudni, hogy nem szűnt meg az emberekben a szándék, hogy segítsenek rajtunk. A Blaha Lujza téren a Krisna-tudatú hívők adnak ajándékot. Tavaly sorba álltam. Nagyon sokan voltunk, a templomon túl tartott az emberkígyó. A nappali melegedők egy-két kivétellel zárva vannak. A munkanapokat ledolgozták még a hónap elején. A szállókon bensőséges karácsonyi ünnepségeket tartottak. Én pár társammal együtt egy elhagyott házban lakom. Az utcai szociális munkások nem találtak meg. Amikor a Máltai Vonaton laktam, meleg zoknit és édességet kaptam.
Karácsony számomra sajnos hasonlít egy hagyományos hétvégéhez. A Moszkva tér – nekem mindig az marad – szombat délben bezár. Ezután csak az esti teajárat marad. Én sosem értettem ezt a mentalitást. Szombat déltől hétfő reggelig nyugodtan éhen halhatsz az utcán. Senki sem fog segíteni neked. Ez persze így túlzás, mert vannak vasárnap az „apácák” és van két szelet zsíros kenyér a Forrásban. Tehát nem hagynak éhen halni, de ez nem jóllakást, csak vegetálást jelent.
A kulacsomból már éjjel kifogyott a meleg tea, amit a Vasút utcánál kaptam. Elindulok a belváros felé. Karácsonyi vásár, forralt bor és kürtöskalács illat száll a levegőben. Körülnézek, ilyenkor lehet azért „találni” dolgokat. Ilyenkor szívesebben adnak pár forintot is nekünk. Az árusok kinyitották bódéikat és árad a meleg és elborít a fény. Jó lenne, ha világosság lenne az emberek fejében.
Jó lenne, ha fűtött helyen meleg teával a kézben tudnánk mi is ünnepelni: legyen több ünnep az életünkben. Nem vágyok nagy dolgokra, lakásra és paplanos ágyra, persze ez is jó lenne. Csupán arra, hogy hétvégeken és most karácsonyra ne zárják be ajtóikat az emberek. Nyissuk ki az ajtónkat, nyissuk ki a szívünket. S talán még szebbek lehetnének a mindennapok nekünk is. Így téve az egész évet ünneppé. A „Fény” legyen velünk az esztendő többi napján is. Én ezen a napon is csak ennyit kérek. Legyen fény a szívekben és világosság a fejekben: van itt még valaki, akit eddig nem vettünk észre.
Talán ma sikerül!
2013. december 17. Orbán Miklós
