Válasz Tarlós István főpolgármesternek

Ez a cikk több mint 7 éves.

senki_kicsi_1.jpgTisztelt Főpolgármester Úr!

A napokban többek között a Metropolban megjelent írására reagálnék, hogy eloszlassak egy félreértést az üres lakások felhasználásával kapcsolatos javaslatról, amelyet Ön tévesen nekünk tulajdonított.

Csuhai Ágnes vagyok, 61 éves, négy gyermek édesanyja, és már tíz éve hajléktalan. Önkéntesen dolgozom A Város Mindenkié csoportban az otthon nélküli emberek jogaiért. Hajléktalanként egyike vagyok azoknak, akiket a nemrég életbe lépett szabálysértési törvény alapján Budapest utcáin akár meg is büntethetnek. 

Nem feltételezek Önről rossz szándékot, csak azt, hogy nem érti vagy nem akarja érteni a problémánkat. Ezért hajléktalan társaim nevében is kérem, vegye figyelembe: mi is emberek és állampolgárok vagyunk, és nem szeretnénk mást, mint emberhez méltó életet. Higgye el, mi sem szeretünk az utcán élni, de a szállókon nincs elég férőhely, és ha lenne, az se jelentene számunkra kiutat. Én és társaim hosszasan tudnánk beszélni arról, hogy mit él át egy hajléktalan ember a szállókon, miért nem lehet bírni a zsúfoltságot, a poloskákat, a megaláztatást és a kilátástalanságot. Az ellátórendszerből nincs továbblépés, vagy csak nagyon keveseknek adatik meg. 

Én 61 évesen már nem akarom elhagyni Magyarországot, így is elég fájó, hogy három gyermekem már megtette. Ha azonban most, tíz év hajléktalanság után nem rendeződne a lakhatásom (mert szerencsére hosszú küzdelem után a helyzetem megoldódni látszik), akkor egyébként nem sok választásom maradna. Azért küzdök az AVM tagjaként, hogy nekem és hajléktalan társaimnak ne kelljen elmenekülni, vagy utcán élni, hanem jusson minden rászorulónak megfizethető lakhatás. Ennek egyik módja, ha elérjük, hogy a jelenleg közel félmillió üresen álló lakásból minél többet szociális alapon bérbe adjanak.

Ezzel kapcsolatos javaslataink röviden a következőek:

  • vegyék nyilvántartásba az üres ingatlanokat, és az adatokat tegyék nyilvánossá a helyzet pontosabb megismerhetősége érdekében;
  • mérjék fel a nem lakás célú ingatlanok lakhatóvá alakításának feltételeit;
  • bővítsék az önkormányzati lakásállományt, hogy a rendszer fenntarthatóan működjön és minél több szociális bérletre legyen lehetőség;
  • valósítsák meg a Habitat for Humanity és a Városkutatás Kft. által kidolgozott Szociális Lakásügynökség koncepciót, amely az üres magánlakások szociális alapú bérletét tenné lehetővé;
  • teremtsenek kedvezményes hitelkeretet a lakások felújítására, azzal a feltétellel, hogy a már felújított lakásokat meghatározott ideig szociális alapon adja bérbe a tulajdonos;
  • a hosszú ideig üresen álló ingatlanokat adóztassák meg, és a befolyó összeget fordítsák lakhatási programokra;

Fontos, hogy az üres lakások döntő többségét kitevő magánlakások nélkül nem oldható meg ez a probléma. Szó sincs azonban a magánlakások lefoglalásáról! Arról viszont igen, hogy az állam és az önkormányzatok egy sor eszközzel elősegíthetik azt, hogy a magántulajdonban lévő üres ingatlanok – a tulajdonviszonyok megváltoztatása nélkül – szociális célra hasznosuljanak. 

Remélem, hogy levelem hasznosnak találja, és egyetérthetünk abban, hogy csak együtt és összefogva, egymásra odafigyelve tudunk hatékonyan előbbre jutni a társadalmi problémák megoldásában.

Üdvözlettel,

Csuhai Ágnes és A Város Mindenkié tagjai

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.