Szocio-séta Budapesten a hajléktalanságról

Ez a cikk több mint 7 éves.

szocio_kicsi.jpgAugusztus végén a CEU szociológiai konferenciájának vendégei a városnézés társadalomtudatos fajtáját választották: a világ minden tájáról érkezett kutatókat A Város Mindenkié aktivistája, Takács Attila kalauzolta végig Budapest belvárosában, megmutatván, milyen hajléktalanként élni ebben a városban.

A séta a Blaha Lujza térről indult, mivel központi elhelyezkedése révén a tér a hajléktalan-kérdés állandó szimbolikus helyszínének számít. Attila röviden elmesélte, milyen a városvezetés hozzáállása a problémához, ismertette az elmúlt évek történéseit, és beszélt A Város Mindenkié tevékenységéről. Utána lementünk az aluljáróba, ahol megnéztük az 1989-es fedél nélküliek ülősztrájkjáról szóló emléktáblát, és a vendégek kaptak egy rövid bevezetést a magyarországi hajléktalanság rendszerváltás utáni történetébe.

A következő állomás a Nagykörúton, egy szupermarket oldalában lévő fűtőrács mellett volt, ahol kiderült, mennyi kreatív energia akad a közterek „hajléktalan-mentesítő” megoldásaira, amennyit a probléma érdemi kezelésére sajnos nem szokás szánni. Ezek után a Menhely Alapítvány Kürt utcai melegedőjéhez mentünk, ahol Attila beszámolt a Fedél Nélkül magazinról és saját újságárus karrierjéről. A vendégeknek láthatóan tetszett a hajléktalan emberek által írt és szerkesztett újság ötlete. A terézvárosi templomnál az egyház és a hajléktalanság kapcsolatáról volt szó, ennek kapcsán azt is megtudtuk, a kevésbé tehetős emberek általában szolidárisabbak hajléktalan társaikkal, bár a luxusautóval érkező jótevőre is volt már példa.

A Csányi utca 5. előtt a januári házfoglalásról és a további figyelemfelhívó demonstrációkról beszéltünk. A vendégek érdeklődtek, mennyire működnek együtt a különböző társadalmi problémákkal foglalkozó szervezetek és mozgalmak, amire a legjobb példánk a házfoglalásra ideérkező diáktüntetők és dobosok voltak. A túra a Klauzál téren fejeződött be, ahol Takács Attila elmondta, a köztér szabadabb használata nem csak a hajléktalan emberek, hanem a többi városlakó számára is alapvető jog kéne, hogy legyen. „Az embereknek nem kell felülről megmondani, mit csináljanak a tereikkel. Ha hagyják őket, valószínűleg ők maguk tudják ezt a legjobban.”

A vendégek az egész napos program végén is érdeklődőek voltak, és azt mondták, a séta megismételhetetlen budapesti tapasztalat marad számukra.

2013. szeptember 5.                                                                                            Balázs Anna

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.