Tegnap hazafelé tekerve azon gondolkoztam, hogy vajon hogyan kéne megszólítani Titeket ma: Kedves egybegyűltek? Hölgyeim és Uraim? Elvtársaim? Végülis arra jutottam, hogy a megszólítás mindegy, a lényeg, hogy 1 valamiben mind egyetértünk: A szegénység nem lehet bűn.

Amíg azonban hatalom van olyan emberek birtokában, akik nem hiszik, hogy lehet más alternatíva a leszakadók kezelésére, mint hagyni őket tovább csúszni a lejtőn, addig nekünk, akik nem hiszünk ezeknek a cinikus vagy kiábrándult embereknek, meg kell mutatnunk, hogy igenis VAN MÁS MEGOLDÁS.

Hadd éljek a saját példánkkal. 2009-ben egy nagykanizsai kilakoltatáson felháborodva két diák a szakkollégiuma nevében megpályázott egy nagyobb összeget a Norvég Civil Alaptól egy olyan konstrukcióra, amely azóta több tíz családot mentett már meg az utcára kerüléstől. A program lényege, hogy szociális bérlakásban lakó lakbérhátralékosok az önkormányzati lakásaik felújítása révén ledolgozzák a tartozásukat. Csökken tehát az adósságuk az önkormányzat felé, sokan végleg kikerülnek az adósság csapdából, az önkormányzati lakások értéke pedig az állagjavítással nő. 2011 óta Szociális Építőtábor Egyesület néven működünk. Nagykanizsán háromszor valósítottuk meg a programunkat, de segítettünk Kisvejkén az Autonómia Alapítványnak, Kőbányán pedig az AVM-mel együttműködve önkormányzati üres lakásokat újítottunk fel és otthonhoz juttattunk 2 családot.  

Azt remélem, hogy itt és most vannak közöttünk jogalkotók, önkormányzati képviselők, akik még nem ábrándultak ki, nem váltak cinikussá a szegénykérdés kapcsán. A Szociális Építőtábor Egyesület keresi azokat az önkormányzatokat, amelyek nyitottak a bérlakásaik felújíttatására a lakbérhátralékok leírása fejében. Ezért kérjük a tisztelt önkormányzati képviselőket, hogy ha mi nem jutunk el valamilyen oknál fogva Önökhöz, keressenek meg minket.

Persze a kiábrándult vagy cinikus hatalomgyakorlóktól is szívesen vesszük, ha megkeresik a Szociális Építőtábor Egyesületet. Még ha nem is humanizmusból, de annak a tudásnak a birtokában, hogy minél inkább hagyják, hogy a társadalom szegényebb és gazdagabb rétegei közötti szakadék elmélyüljön, annál nagyobb költség lesz mindannyiunknak a leszakadók kezelése. Ha annak a tudásnak a birtokában keresnek meg minket, hogy az egyenlőtlenségekből fakadó problémák egyetlen ésszerű kezelése, ha nem kirekesztünk, hanem esélyt adunk a nyomorból való kitörésre, mi szívesen működünk együtt velük. De igazából a motivációt nem nézzük, a közös cél a lényeg: senkit ne hagyjunk az út szélén. De tényleg.

2013. október 19.