Radnóti Zoltán rabbival, a Szent Egyed közösség tagjaival és minden keresztény emberrel együtt vallom, hogy a szegények ügye Isten ügye. A hajléktalanság a lakásszegénység szélsőséges formája. A hajléktalanok nem bűnözők, hanem szegények, akiket egy javaslat szerint börtönbe lehet majd zárni csak azért, mert rossz helyen szegények.

Amikor egy éve először beszélgettem az AVM aktivistáival mint lelkész, azt mondták nekem, hogy a keresztényeknek el kellene mondani, hogy mi az a kereszténység. Hadd próbálkozzak most ezzel. Elmondok egy történetet, amit Jézustól ismerek:

„¹⁹„Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. ²⁰Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele, ²¹és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. ²²Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették.  ²⁷Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához; ²⁸mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. ²⁹Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! (Lukács evangéliuma, 16. rész)

A koldusnak neve van, ezzel jelzi a történet az emberi méltóságot. Jézus nem engedi dehumanizálni a betegen utcára került hajléktalant. Ő Lázár, a neve azt jelenti: Isten megsegít. Lázárnak ma nemhogy nem adnának enni, ha gazdag ember háza mellett aludna, hanem még meg is bírságolnák, akár börtönbe is vetnék. Ez nem igazság.

A történet a prófétai útmutatásra irányítja a figyelmünket. A próféta Isten embere, aki arra hivatott, hogy társadalmi kérdésekben is segítsen eligazodni, megtalálni Isten útját. Az első találkozás alkalmával az AVM aktivistáinak, azt találtam mondani, hogy ti vagytok korunk prófétái, akik képviselitek a társadalom leggyengébb, legkiszolgáltatottabb rétegét. Hárítottak persze, de ma is úgy gondolom, hogy a próféta nem attól próféta, hogy magát annak nevezi, hanem attól, hogy az Élet szolgálatába áll akár az aktuális hatalommal szemben is, mert belső kényszer indítja arra, hogy kimondja az igazságot, kimondja Isten szavát.

Az AVM egyik hajléktalan aktivistája, Csilla meghívott a nappali melegedőbe, mert könyvadományt szeretett volna adni a Józsefvárosi gyülekezetnek, s kérte, nézzem meg mit vinnék szívesen. Vittem magammal egy gitárt, énekeltem nekik, nem nevettek ki. Elhatároztam, hogy rendszeresen járni fogok, de nem sikerült. Azóta is bánt a lelkiismeret, szeretnék menni, de csak kétszer voltam, de soha nem felejtem el a csodát, ami akkor történt. Ott találkoztam Antallal, aki 25 évig dolgozott a KSH-nál, elveszítette az állását, lecsúszott. Több hangszeren játszik.Anti először azt mondta, hogy á, neki már nem mozognak úgy az ujjai, nem fog ez menni. Meg sem próbálta. A két látogatás között otthagytam a gitárt. S életem egyik legszebb ajándéka az volt, amikor Anti legközelebb azt kérdezte: gyakorolhatok? Mosolygott, életkedv ült ki az arcára. Nemsokára visszakértem a gitárom… Azóta nem találkoztunk. Csilla még írt. De nem mentem. Menni kéne, meg kéne szervezni, hogy mindig menjen valaki.

Érzem a határaimat és nagyon rosszul esik, hogy amit én tudok tenni az csepp a tengerben. Emiatt is nagyon megerősödött bennem, hogy nem egyénekre kell áttolni a felelősség teljes súlyát, mert az elhordozhatatlan. Végtelenül gonosz mondat mind a kettő: segítsen magán, a maga hibájából jutott oda, ahova. De az is: Majd a jó emberek segítenek! Majd az elvakult önkéntesek csinálnak valamit!

Hiszem, hogy az állam nem tolhatja át a felelősséget az egyénekre, a rendszerszintű lakhatási gondokat és munkanélküliség következményeit csak a rendszerszintű változtatások, a felelős társadalompolitika tudja orvosolni.

Most azért állok itt, hogy kimondjam az egyszerű tényeket: ha börtönbe zárjuk az otthontalanokat, akkor ez a lehető legdrágább és embertelenebb megoldás a szegény emberek lakhatási problémáinak megoldására. Ma Magyarországon nincs elegendő férőhely a hajléktalanellátásban, pénzt vontak ki az ellátórendszerből. Kunyhót építeni azt jelenti, hogy az ember, vagy a házaspár lehetőségéhez mérten megpróbál mindent megtenni a méltó lakhatás megteremtéséért. Kunyhót figyelmeztetés nélkül, hulladékkezelés címszó alatt elszállíttatni kegyetlenség.

Ha ma elfogadják a képviselők ezt a törvényjavaslatot, akkor tesznek egy újabb  lépést a rossz irányba. Mi most azért vagyunk itt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a másik irányban van az Isten útja, az emberség útja.

2013. szeptember 30.