Azért vagyunk ma itt, mert ma fog szavazni a Parlament a szabálysértési törvény módosításáról, amivel a képviselők minket, hajléktalan embereket akarnak büntetni a hajléktalanságunkért. Azért vagyunk ma itt, hogy mi, együtt, saját magunkért kiállva ez ellen tiltakozzunk.

A hajléktalanságot és mélyszegénységet megtapasztalt emberek érezhetik át sorstársaik nehézségeit, problémáit igazán. Olyan emberek dönthetnek és ítélkeznek kíméletlenül felettünk, akiknek teljesen ismeretlen az emberség szó igaz és tiszta jelentése. A hajléktalan embert már szinte mindenért lehet büntetni: lomizás, kunyhó vagy sátorépítés, kukázás, közterületen életvitelszerű tartózkodás, és még lehetne sorolni. De ezzel együtt megfosztják őket a megélhetés bizonyos forrásaitól, vagyis a mindennapi betevőtől. A hajléktalan embereket szinte minden emberi jogtól megfosztják, megalázzák. Ha tehetnék, talán ki is irtanának minden hajléktalan embert…

De kérdem én, ki áll ki mellettünk, értünk? Hát, nem sokan! Így úgy gondolom, hogy nekünk, hajléktalan és mélyszegény embereknek KELL KIÁLLNI magunkért és a hozzánk hasonló sorsú emberekért. Nem elég morgolódni, magunk közt zsörtölődni: ki kell állni, és együttes erővel hangosan kiáltani, hogy a vakolat is hulljon: emberi jogaim vannak!

Ha Magyarország összes hajléktalan embere egyszerre lehetne egy helyen, és mindannyian döngetnénk azt a vastag és rideg kaput, bizony szilánkokra törne, és utat törhetnénk az utánunk jövőknek és a saját jövőnknek. Egyedül gyengék vagyunk harcba szálni az igazságtalanság ereje, hatalma ellen, de együtt képesek vagyunk elvinni a hegyet Mohamedhez.

Tartsatok velünk, tiltakozzunk együtt.

2013. szeptember 30.

Köszönjük szépen Jónás Amáliának a beszéd megírásában nyújtott segítséget!