Kormánypárti politikusok valótlan adatokat terjesztenek a hajléktalan-ellátásról

Ez a cikk 8 éves.

hazug_kicsi.jpgA hazai közbeszédben rendszeresen félrevezető állítások jelennek meg nemcsak a fagyhalál áldozatainak számáról, de a hajléktalan-ellátórendszer befogadó kapacitásával és leterheltségével kapcsolatban is. Az elmúlt hetekben – a hajléktalanságot büntető rendeletek megjelenése és a szabálysértési törvény módosítása kapcsán – a kormánypárti politikusok és a kormányközeli sajtó a hajléktalanság újbóli kriminalizálását többek között ezekkel a hamis állításokkal támasztotta alá.

A szabálysértési törvény módosításának országgyűlési vitája során 2013. szeptember 10-én Kontrát Károly, a Belügyminisztérium (BM) államtitkára azt állította, hogy „a kormány meghozta a szükséges döntéseket ahhoz, hogy az ország föl tudjon készülni a télre, és ezért ma Magyarországon több fűtött szálláshely áll rendelkezésre, mint ahány hajléktalan él az országban.” A Magyar Nemzet másnap részletes tudósítást közölt a vitáról, kiemelve Kontrát érvelését. Az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságában szeptember 11-én dr. Magyariné dr. Nagy Edit, a BM helyettes államtitkára arról biztosította a résztvevőket, hogy az ország hajléktalanszállóin elegendő férőhely van, és helyhiány miatt senkinek sem kell az utcán élnie. Tarlós István főpolgármester sem először nyilatkozott így, amikor szeptember 16-án a Magyar Nemzetnek azt állította, hogy „először megteremtjük a feltételeket, utána kötjük ki, hogy ha ezek biztosítottak, akkor hol nem kéne életvitelszerűen tartózkodni és végezni a biológiai szükségleteket.”

Az AVM hajléktalan aktivistái nap mint nap a saját bőrükön tapasztalják, hogy mindez nem igaz. Messze nincs elég férőhely minden rászoruló számára és a rendelkezésre álló helyek többsége sem jelent megfelelő, emberhez méltó elhelyezést (nemhogy lakhatást). Tapasztalataikat a hivatalos adatok is megerősítik.

A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) 2013. szeptember 18-ai tájékoztatása alapján összesen 6.377 egyéni (de nem egyágyas!) férőhely van az országban. Ehhez adódik hozzá a családok számára fenntartott 3.978 ágy. Ez összesen 10.355 férőhely. Az NRSZH adatai alapján 2012. július és 2013. június között – a családos szállókat nem számítva – közel 24 ezer ember kényszerült arra, hogy legalább egyszer hajléktalanszállón aludjon. Az adatokból az is kiderül, hogy a hajléktalanszállók országszerte körülbelül 140%-os átlagos éves kihasználtsággal működnek. Ehhez a téli krízisidőszakban kialakított átmeneti férőhelyeket is hozzáadva átlagosan 117%-os az éves kihasználtság. Ebből adódik, hogy bizonyos helyeken télen a folyosókon, az ágyak alatt és a lépcsőfordulóban is emberek alszanak. Ezeket az adatokat a hajléktalanellátó-rendszerben dolgozó szakemberek és a hajléktalanságot megtapasztalt állampolgárok is megerősítik.

Ami a nem intézményes keretek között élőket illeti, 2012 során az utcai szociális munkások csak Budapesten több, mint 4000 utcán élő embert regisztráltak, a 2011-es népszámlálás előzetes adatai alapján pedig az országban min. 17 ezer ember él fedél nélkül és a lakás fogalmába nem sorolható lakóegységben. Vagyis legalább ennyi ember kényszerül arra, hogy ma is közterületen vagy nem lakáscélú helyen éljen. Nekik esélyük sincs, hogy bejussanak a már amúgy is leterhelt ellátórendszerbe.

Ezen adatok fényében A Város Mindenkié felszólítja a kormánypárti döntéshozók és a média képviselőit, hogy ne vezessék félre az állampolgárokat! Ha egy szabályozást csak valótlan állításokkal lehet megindokolni, akkor az a szabályozás nyilvánvalóan rossz. A hivatalos adatokból egyértelműen következik, hogy a kényszer, az üldözés, az elzárás nem tudja orvosolni a köztéri hajléktalanság problémáját. Ehhez átfogó, hosszú távú lakhatási stratégiára és a végrehajtása mellett elkötelezett döntéshozókra van szükség!

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.