Sajnos 2013. szeptember 11-én hiába próbáltuk megfogalmazni A Város Mindenkié álláspontját a szabálysértési törvény módosításával kapcsolatban a Parlament Honvédelmi és rendészeti bizottságában, a képviselők nem adtak nekünk szót. Ennek ellenére – vagy inkább éppen ezért – a tervezett beszédet a blogunkon leközöltük, amiből talán érezhető, hogy mi, hajléktalan emberek milyen rendészeti eljárásoknak leszünk kitéve, ha a Parlament elfogadja a szabálysértési törvény módosítását. Maga az a tény is megfélemlítő, hogy ismét rendészeti eszközöket vetnek be ellenünk, csupán azért, mert nincs tető a fejünk felett. Ez egész Európában CSAK MAGYARORSZÁGON van így!

Számtalan hamis információt adnak ki velünk kapcsolatban, így választva ketté a társadalmat. Rendszeresen a köztisztasági gondokra, a műemlékvédelemre, a fertőzés veszélyére és a kellemetlen látványra hivatkoznak, amikor rólunk, hajléktalan emberekről beszélnek. Holott az utcai ivászat, a műemlékek rongálása eddig is büntethető volt, sőt még a szükség utcán történő elvégzése is ugyanúgy büntethető volt eddig. is. ( Itt csak mellékesen jegyzem meg, hogy a szükségletek elvégzésére – mondjuk – ki kellene alakítani ingyenes nyilvános vécéket, akár úgy, hogy egyúttal munkahelyet is teremtenének ezzel, de ettől is mereven elzárkóznak az illetékesek.  És azt is csak mellékesen mondom, hogy szép számmal lakással, otthonnal rendelkező polgárok is elvégzik a parkban, bokorban, takarásban szükségleteiket, mert a szükség törvényt bont és ha nincs a közelben illemhely, akkor uram bocsá’, valahol muszáj könnyíteni magán az embernek.) Tehát amire hivatkozik a kormány és a főváros vezetése hivatkozik, azokra a tényállásokra már van írott törvény, ami számon kérhető!

Rendszeresen butítják a népet azzal is, hogy az állam gondoskodik a hajléktalan emberekről: menjenek csak be a szállókra, amit biztosítanak nekik. Csak éppen az igazat kellene a nép fejébe beleverni, nem pedig a hazugságokat terjeszteni. Tény, hogy MÉG MA SINCS ELÉG FÉRŐHELY a szállásokon, hiába terjesztik ezt az álhírt akár vezető politikusok. Budapesten minimum 8-10 ezer hajléktalan emberről tudnak, és mindössze kb. 6-7 ezer férőhely áll rendelkezésre. Persze könnyebb így hergelni a választópolgárokat ellenünk, még akkor is ha ez minden szembe megy a tényekkel.

Mesélnék Önöknek egy kicsit a Tarlós István úr által dicsért szállókról is. Vannak az úgynevezett „fapados” szállók, ahol este 6-tól lehet bemenni és reggel 8-kor ki kell jönni, vagyis mindenki csak éjszaka maradhat bent. Az ilyen helyen alvó hajléktalan ember egész nap cipeli a kis motyóját forró napsütésben, esőben, hóban, fagyban. Vannak ugyan az úgynevezett nappali melegedők, ahol – a téli időszakban különösen – ember- és csomaghegyek gyűlnek össze. Itt jellemzően nincs szabad tér vagy magánszféra, csak tömeg.

Vannak tömegszállások, ami az embertelenség netovábbja! Tessenek elképzelni egy hodályt, ahol az emeletes ágyakon 50-60 ember van bezsúfolva, és hogy télen minden talpalatnyi hely ki legyen használva, az ágyak között is műbőrrel bevont vékony matracok vannak, amin emberek fekszenek. A folyosókon, fürdőhelyiségekben szintén emberek fekszenek! És krízisidőszakban van még ennél is van embertelenebb helyzet: A VASÁGY ALATT LERAKOTT MATRAC, AHONNAN ÚGY LES KI AZ OTT ELHELYEZETT HAJLÉKTALAN EMBER, MINT EGY HŰSÉGES KUTYA, AKI GAZDÁJA ÁGYA ALATT ALUDHAT!

És bogár, bogár hátán: csótány, poloska!  Páros szobában 2-3 pár egy helyiségben, spanyolfalnak nevezett akármivel elválasztva. Nesze neked intimitás. Itt aztán valóban dől a kultúra, amiről mesélnek a  választópolgároknak az ország vezetői.

Az már csak hab a tortán, hogy 3-4 zuhanyzó és 3-4 vécé van ennyi ember részére. Van, hogy kegyesen túlélősátrat állítanak fel (például Kocsis Máté polgármester a VIII. kerületben), ahol a katonai sátorban egy villanykályha van sörpadokkal és asztallal. Itt a fekvési, pihenési lehetőség kizárt, és a sátor szabályzatának első mondata: BESZÉLGETNI TILOS! Ez csupán arra jó, hogy elrejtsék a szem elől a hajléktalan embert.

Mindezek után kíváncsi lennék, hogy Önök közül ki menne dalolva be a hajléktalanszállóra? Fene tudja, én jobban szeretek a magam kis kalyibájában lenni, ahol van szőnyeg, linóleum, terítő, függöny, virág, ágy és ágynemű, konyha és szobabútor. Ahol van magánéletem és otthonosságom. ÉS AHOL MIND AZ 5 KUTYÁM ÁGYON ALSZIK, ÉS NEM AZ ÁGY ALATT!

Isten bocsásson meg nekem, mert emberhez méltó életet akarok élni és nem hajlok az állam által biztosított „kulturált” szállóra! Az új szabálysértési törvénnyel ezért lehetek, ezért leszek büntetve!

Nos, ezek ellen a dolgok ellen hadakozik és dolgozik A Város Mindenkié csoport. Csak ennyit szerettem volna leírni, hogy elejét vegyem a sok mellébeszélésnek…

2013. szeptember 18.                                                                               Lakatos Bertalanné

A Város Mindenkié hajléktalan aktivistája.