Miközben a Parlamentben a szabálysértési törvény módosítását tárgyalják – amely a közterületek kijelölt részein büntethetővé tenné az utcán élést, és szabálysértéssé nyilvánítaná a kunyhóépítést – A Város Mindenkié (AVM) 2013. szeptember 23-án rendhagyó kültéri vitafórumot tartott a Képviselői Irodaház előtt a hajléktalanság és a lakhatási válság megoldásainak lehetőségeiről. A cudar időjárási körülmények ellenére az AVM hajléktalan aktivistái mellett jelen voltak szociális és lakáspolitikai szakértő. A vitában részt vett az összes ellenzéki párt képviselője, valamint a kormányoldal részéről Pálffy István KDNP-s politikus is.
A Lehet Más a Politika, a Párbeszéd Magyarországért, az MSZP, a DK és a Jobbik képviselői egyöntetűen elutasították a szabálysértési törvény belügyminiszter által beterjesztett módosítását, mert azt látszatmegoldásnak tartják, amely sérti a hajléktalan emberek méltóságát és önrendelkezéshez való jogát, valamint szembemegy az Alkotmánybíróság korábbi ítéletével.
A kormányoldalt egyedül képviselő Pálffy István elismerte, hogy ez a törvénymódosítás önmagában nem jelent megoldást, és szerinte is fontos szociális eszközöket is használni a hajléktalanság megoldása érdekében. Ennek kapcsán említette a kormány tervét a „kapcsolt bérlakások” bevezetéséről, amelynek részleteit azonban nem fejtette ki. Ezen kívül, a kormánypárti politikus kifogásolta a törvénymódosítás azon részét, amely az engedély nélküli kunyhók felhúzását szabálysértéssé tenné. Miközben a KDNP-s politikus bízik az önkormányzatok toleranciájában, hogy nem fogják a több ezer hajléktalan ember otthonául szolgáló kunyhókat lerombolni, a törvénymódosítási javaslat megváltoztatásával kapcsolatban a belügyminisztert nevezte meg illetékesnek.
Lendvai Ildikó az MSZP képviseletében elmondta, hogy tisztában van azzal, hogy saját pártja kormányzása alatt is vétettek súlyos hibákat, amelynek következtében vészesen csökkent az önkormányzati tulajdonú, és azon belül a szociális alapon bérbe adható ingatlanok száma. Elhibázottnak tartja korábbi törekvéseiket arra, hogy állami intervencióval kizárólag a tulajdonszerzést ösztönözzék, és ma már belátja, hogy fontos a többféle igényt kiszolgálni képes, rugalmasan működő és kiterjedt bérlakás-rendszer kialakítása.
Szabó Rebeka PM-es és Vágó Gábor LMP-s képviselők egyaránt felhívták a figyelmet arra, hogy a szűken vett hajléktalanügyi és lakáspolitikai reformok mellett szükséges a megfelelő társadalom- és gazdaságpolitikai fellépés a szegénység, illetve a lakhatási szegénység ellen.
Az AVM hajléktalan aktivistái felhívták a figyelmet a Pintér Sándor által beterjesztett törvény abszurditására és kiemelték, hogy senki sem örömében él az utcán. Azonban ha a törvénymódosítás életbe lép, akkor sokan kényszerülnek majd arra, hogy bujkáljanak a hatóságok elől, ami még inkább megnehezít túlélésüket.
Kártyás Irén, a hajléktalanellátó intézményeket tömörítő Tízek Tanácsának képviseletében megerősítette, hogy a szociális szakma tart attól, hogy a jogszabály-módosítás következtében nehezebben fogják elérni a legkiszolgáltatottabb utcán élő embereket. A szakértő hangsúlyozta, hogy a híresztelésekkel ellentétben az ellátórendszerben jelenleg nincs elég férőhely minden hajléktalan ember számára még akkor sem, ha az éjjeli menedékhelyek 100% feletti kihasználtságon működnek.
Fehér Boróka hajléktalanügyi szakértő szerint a másik probléma, hogy a nevükből adódóan elvileg „átmeneti” menedéket nyújtó, krízis-ellátásra szolgáló intézmények már rég elveszítették átmeneti jellegüket, hiszen a hajléktalan emberek nagy része beleragad az egyébként is rosszul működő rendszerbe, és a strukturális hiányosságok miatt nem képes tovább lépni onnan. Ezt az AVM hajléktalan aktivistái saját tapasztalataik alapján is megerősítették.
A szociális szakértők, az országgyűlési képviselők és a hajléktalan résztvevők egyetértettek abban, hogy a megfizethető lakásállomány kiterjesztése mellett hatalmas probléma az igazságos lakhatási támogatási rendszer hiánya, amely elsősorban a rászorulóknak nyújthatna érdemi támogatást. Somogyi Eszter, a Városkutatás Kft. munkatársa elmondta, hogy jelenleg is körülbelül 400 ezer háztartásnak van három hónapot meghaladó közműdíj hátraléka, amely őket a hajléktalanság szélére sodorja.
A szakértők egyetértettek abban, hogy a lakhatási válság hosszú távú leküzdése érdekében a krízis intézmények helyett tartós szociális és lakhatási megoldásokra van szükség. Konkrét megoldási javaslattal élve Somogyi Eszter beszélt a már több országban sikeresen alkalmazott szociális lakásügynökségről, amelynek segítségével magántulajdonú lakások lennének bevonhatók a szociális bérleti rendszerbe. Fehér Boróka ismertette az „elsőként lakhatás” megközelítést, amellyel még a közterületen élő, halmozott problémákkal küzdő fedél nélküli embereket is lakáshoz lehet juttatni, miközben folyamatos szociális, pszichológiai és egyéb segítséget kapnak. A szakértő szerint ugyan rövidtávon drágábbnak tűnhet egy ilyen program felállítása, hosszabb távon feltétlenül megéri, hiszen az ügyfelek túlnyomó többsége meg tudja tartani lakását, és soha nem kerül vissza az utcára.
A felsoroltakon kívül a következő politikusok vettek részt a vitafórumon (illetve annak egy részén):
Dorosz Dávid (PM)
Somfai Ágnes (PM)
Szilágyi Péter (PM)
Böröcz Ferencné (DK)
Steiner Pál (MSZP)
Z. Kárpát Dániel (Jobbik)
Láng Márta (Szili Katalin független képviselő szakértője)
Ángyán József (független)
Hegedüs Sándor (Európai Föderalisták Uniója Magyarország)
További információ:
A magyar politikusok modern rókavadászata: folytatódik a hajléktalan emberek üldözése
A Város Mindenkié nyílt levele Pintér Sándor belügyminiszternek
A Város Mindenkié petíciója az Országgyűlési Képviselőknek
Mi nem így képzeljük el a rendet! – tüntetés a hajléktalan emberek üldözése ellen
