Ne a szegény embert, hanem a szegénységet üldözzék! – Lakatosné Jutka beszéde

Ez a cikk több mint 8 éves.

rakosmente_jutka_kicsi.jpgAzért jöttünk ide, hogy ismét tiltakozzunk az alkotmányos, emberi jogok lábbal tiprása ellen. Ezúttal Rákosmente Önkormányzata döntött úgy, hogy – megelőzve a fővárost – július 15-től bünteti a közterületen élő hajléktalan embereket. Rákosmente Önkormányzata olyan rendeletet alkotott – élve az Alaptörvény felhatalmazásával – amely nemcsak a közterület életvitelszerű használatát tiltja, de a lomtalanítás során kirakott holmik és a szelektív hulladék-gyűjtőkben való turkálást is, onnan tárgyak kivételét. Aki ezt a szabályt megszegi, szabálysértést követ el és bírsággal sújtható.

Sajnos ez még csak a kezdet, hisz Pintér Sándor belügyminiszter 2013. április 12-én benyújtotta a Parlament elé a szabálysértési törvény újabb változtatását, amely ismét tartalmazza a közterületen való életvitelszerű tartózkodás tilalmát, és új elemként a közterületen engedély nélküli kunyhók építésének büntetését is.

Tarlós István pedig bejelentette, hogy Budapesten ún. hajléktalanmentes övezeteket hoz létre, kitiltva, kiszorítva az egyik legelesettebb, legszerencsétlenebb, legvédtelenebb társadalmi csoportot, a hajléktalan embereket.

Magyarországon a döntéshozók 23 éve nem tettek szinte semmit annak érdekében, hogy valódi kivezető utat találjanak a hajléktalanságból. Ez a kormány viszont 3 éve nagyon sok pénzt és energiát öl a hajléktalan emberek üldözésébe.

2012 novemberében az Alkotmánybíróság az alapvető emberi jogokkal ellentétesnek minősítette a szabálysértési törvény hajléktalan embereket sújtó szakaszát és eltörölte azt Azonban a miniszterelnök még akkor kijelentette, hogy az Alkotmánybíróság által elutasított rendelkezést beépítik az Alaptörvénybe, mely fölött az Alkotmánybíróság már nem dönthet. Ez meg is történt. A Parlament újra lehetőséget adott az önkormányzatoknak a fedél nélkül élő emberek megbüntetésére, miközben a hajléktalanság problémájának megoldására a legkisebb próbálkozás sem történik.

Úgy tűnik, ma a döntéshozók többsége egyetlen „megoldást” lát: a hajléktalan emberek szállókra való bekényszerítését – akár rendészeti eszközökkel is. Olyan tömegszállókról van szó, melyek nagy része különféle bogarakkal fertőzött, az ott élőknek nincs magán- és intim szférájuk, és gyakran alapvető szabadságjogaik is csorbulnak.

Bár Tarlós István rendszeresen arról beszámol arról, hogy mennyi mindent megtesz a főváros a hajléktalan emberek ellátásáért, arról viszont nem beszél, hogy még mindig nincs elegendő férőhely ahhoz, hogy minden fedél nélkül élő embernek szállást biztosítsanak, és nem számol be az egyes hajléktalanszállók állapotáról sem. Nem mondja el azt, hogy sok szálló csótánnyal fertőzött, vagy azt, hogy létezik olyan „szálló”, ahol több tucat ember is egy helyiségben van összezsúfolva, áldatlan állapotok közepette. De arról sem beszél, hogy a fővárosban lényegében nem létezik szociális lakásprogram és a lakhatási támogatások mértéke olyan alacsony, hogy abból lehetetlen emberhez méltó lakhatást fenntartani.

Miközben az ország jobb érzésű polgárai elítélik a hajléktalan emberek üldözését, addig a kormány, a városvezetés, és sok helyi polgármester feljogosítva érzik magukat arra, hogy az Alaptörvény 4. módosításának lehetőségeivel élve elrejtsék, kitiltsák, szállókra kényszerítsék a hajléktalan embereket.

Azért vagyunk itt, hogy követeljük Rákosmente Önkormányzatától, hogy vonja vissza a hajléktalan emberek üldözésére vonatkozó rendeletet és a büntetés helyett a helyi szociális bérlakás-rendszer kidolgozásán és a valódi megoldások keresésén munkálkodjon olyan hévvel, ahogyan most a hajléktalan emberek rendészeti üldözésén dolgozik.

Követeljük, hogy VELÜNK beszéljenek és NE ELLENÜNK. Követeljük, hogy NE A HAJLÉKTALAN EMBERT, HANEM A HAJLÉKTALANSÁGOT, NE A SZEGÉNY EMBERT, HANEM A SZEGÉNYSÉGET ÜLDÖZZÉK. Ebben az esetben számíthatnak azoknak a szakembereknek a segítségére is, akik nem esztétikai kérdésként, hanem lakhatási és emberi jogi kérdésként fogják fel a legelesettebbek élethelyzetét.

2013. szeptember 4.                                                                                              Lakatosné Jutka

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.