Tisztelt banki vezetők! – egy hajléktalan aktivista levele

Ez a cikk több mint 8 éves.

banker.jpgTisztelt Banki Vezetők!

Lakatosné Jutka vagyok és társaimmal együtt A Város Mindenkié csoport hajléktalan aktivistája. A csoportunk tagjai tenni akarnak egy igazságos társadalomért, kiállnak a hajléktalan emberek érdekeiért és jogaikért, valamint küzdenek az emberhez méltó és megfizethető lakhatásért, a lakhatáshoz való jogért.

Elnézésüket kérem, amiért ismeretlenül zavarom Önöket. Azért szántam rá magam ennek a levélnek a megírására, mert számomra nagyon kedves gesztust jelentett, amikor Gulyás Balázs úr meghívta A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport tagjait a Bennfentes játék című film 2013. augusztus 7-i vetítésére. Kedves gesztusnak találom, mert lehet, hogy e meghívás nélkül nem tudtam volna ezt a tanulságos filmet megnézni, ami a társadalmi egyenlőtlenségekről szól.

Kb. 23 évvel ezelőtt voltam utoljára moziban, és olyan lehetőséghez, hogy bankárokkal találkozzam, még soha nem volt szerencsém. Nagy várakozással készülődtem erre a találkozásra, szerettem volna kérdéseket feltenni, amelyekre kimondottan, mint banki vezetőktől szerettem volna választ kapni. Hát, a kezdeményezés az Önök közreműködésének hiányában nem sikerült úgy, ahogy Gulyás Balázs tervezte és szervezte.

A Lurdy Moziban a B9-es sor volt előkészítve arra, hogy fedél nélkül élő emberek foglaljanak helyet banki vezetők mellett – egy film erejéig. Konkrétan mellettem Sipos József úr, az UniCredit Bank Hungary Zrt. ügyvezető Igazgatója ült volna kísérőjével. Volna… és még több, más banki vezető, ha eljöttek volna (természetesen tisztelet a kivételnek)!

Az időben érkező nézőközönség – többek között a banki hitelesek egy kis csoportja is – türelmesen várta, hogy Önök, kedves Uraim megérkeznek. Késve kezdődött minden, mert annyi bátorságuk nem volt, hogy jelezzék Gulyás úrnak, hogy az Önök részvételére ne számítson se ő, se a közönség.

Gulyás úr bevető köszöntőjében elmondta, hogy amikor elkezdte a banki vezetők meghívását, volt olyan „szegény” fejes, aki megkérdezte a jegy árát, majd azt hallva, hogy a vetítés ingyenes, rögtön több kollégájával ígérkezett el. Aztán mások is beleegyeztek mindaddig, ameddig ki nem derült, hogy más társadalmi rétegű emberekkel – hajléktalan és mélyszegénységben élő emberekkel, valamint bedőlt banki hitelesekkel – kell egy teremben ülniük, azaz együtt kell nézniük a filmet a „pórnéppel”. Milyen megalázó helyzet, ugye Uraim?

Én azzal a kérdéssel készültem, hogy Önök hogyan látják a saját szemszögükből a Magyarországi gazdasági helyzetet? Csak éppen nem volt kinek feltennem. Aztán ennek kapcsán jutottak eszembe további kérdések is:

– Kitől félnek? (Netán a banki hitelesektől? Udvarias, kedves emberek voltak ott.)

– A fedél nélkül élő emberektől? (Az előítélet rossz tanácsadó, előbb ismerjenek meg minket.)

– Attól, hogy kirínak a pórnép közül? (Ezt azzal érték el a legjobban, hogy nem jelentek meg. Talán Önök, fehérgalléros, nyakkendős, kísérős Urak nem is lettek volna olyan feltűnőek, ha normális polgári beszélgetésbe merülhettünk volna, közösen.)

– Talán attól, hogy szembe kell nézni a való világgal? (Míg Önök nagy biztonságban, anyagi jólétben élnek, addig egyre több a szegény ember Magyarországon, egyre több a kilakoltatott család, egyre nő a fedél nélkül élők száma. Míg Önök kényelmes kocsikban utaznak, mások fázva botladoznak az utcán, vagy félve húzzák meg magukat a még meglévő, de már fenyegetett lakásuk szegletében. Míg Önök hétvégén nyaralni tudnak menni, addig mások a kenyérre számolgatják fillérkéiket, és egyáltalán nem biztos, hogy minden nap van kenyerük.)

– Míg az Önök gyermekei nem ismerik a nélkülözést, addig más gyermekek már nem ismerhetik az iskolatej-akciót, ami egykor pont a gyermekek védelmében volt, ma már nincs – kit érdekel,  ha Magyarországon vannak éhező gyerekek!

Tudják Uraim, ez a való világ! És talán szóban nem tértem volna rá ezekre a szomorú tényekre, mert legalább jelenlétüket némi érdeklődésnek tudtam volna be. De mivel hidegen hagyta Önöket egy jó szándékú mozizás lehetősége, így csak azt tudom írni, hogy vagy nagyon gyávák szembe nézni a szomorú valósággal, vagy hidegen hagyja Önöket a szegény emberek sorsa, hisz még annyira sem méltattak Minket, hogy egy mondatot váltsanak velünk.

Tudom, lesz idő, amikor majd rájönnek, hogy nem minden a pénz – ami sajnos a megélhetés alapja – ennél többet ér a szeretet, a barátság, az egészség, a megbecsülés, az emberség. Csak lehet, hogy akkor már késő lesz.

Csak azt tudom írni, lássák meg néha azt a középréteget, akik ma egyre jobban közelítenek a szegénység felé, azokat a nyugdíjasokat, akik ledolgozva 40 évet, ma kukákban keresnek megélhetésük pótlására üvegeket, fémdobozokat, mert olyan kevés a nyugdíjuk, és vegyék észre a hajléktalan embereket is, akiket a kormány csak azért büntetne, mert nincs hol lakniuk. Gondoljanak bele abba, hogy mit tehetnek Önök – befolyásos állampolgárokként – hogy a magyar állam ne a szegénységben élő emberek, hanem a szegénység ellen küzdjön. És végül, de nem utolsósorban, nézzenek magukba: mi az Önök felelőssége abban, hogy ilyen sokan lehetetlenültek el a lakáshitelük miatt, és megtesznek-e mindent, a saját házuk táján, hogy a hitelező és az adós számára egyaránt elfogadható megoldásokat találjanak, és hogy megelőzzék az adósok hajléktalanná válását?

A Bennfentes játék egy karriertörténet, mely amilyen szimpatikusan indul, olyan korrupt véget ér.

 

Marc karrierjét meséli el a film, aki a tőke egy egyszerű szolgája. Főnöke – a tőke ura – váratlan megbetegedése után ajánlja be a legnagyobb európai bank, a Phoenix vezetőjének, pont azért, mert irányítható, hűséges szolgának ismeri Marcot. Abban a hiszemben teszi meg ajánlását, hogy továbbra is a bank érdekében fogja felhasználni tudását úgy, hogy Marcot irányítja.

Marc első szembeszegülése azzal kezdődik, hogy a korrupt felső vezetők ellenére úgy dönt, hogy nem lesz ennek a bennfentes játéknak a bábuja és kezdetben a szegény és középréteg érdekében emel szót és munkálkodik, a vezetők megrökönyödésére. Kétségbeesetten kapaszkodik új munkájának lehetőségeibe, mindaddig, amíg egy amerikai fedezeti alapokat kezelő cég megpróbálja felvásárolni őket. Az igazgatótanács azt reméli, hogy Marc együttműködik velük, de Marcnak más tervei vannak törvényes kereteken belül, vagy azon kívül. Egyre jobban szorongatják a pénzügyi sakálok, mire Marc úgy dönt, beleveti magát a hatalmi játszmák ördögi körébe, még akkor is, ha az sokszor igazságtalan, képmutató, könyörtelen. Viszont az egész világon ezt játsszák, így játszanak, miért pont Ő legyen más?!

Costa Gavras Oscar-díjas filmjének főszereplője Gal Elmaleh, aki totális játékkal alakitotta a szerény beosztottat, a harcoló igazgatót, végül a korrupt, öntörvényű vezérigazgatót is.

Lakatosné Jutka

hajléktalan aktivista

A Város Mindenkié csoport tagja

2013. augusztus 15.

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.