Azért írok a hajléktalanságról, mert nem mindenki lehet tisztában azzal, hogy hogyan, miért és milyen élethelyzetekből alakulhat úgy emberek sorsa, hogy fedél nélkülivé válnak. Tény, hogy a rendszerváltás előtt is volt „rejtett hajléktalanság”, csak akkor még voltak munkásszállók, munkahelyek és ezáltal fizetőképesség, tehát albérleti lehetőség is. Ezzel szemben, a rendszerváltás óta eltelt 23 alatt a kormányok kénytelenek voltak elismerni a hajléktalanságot. Ennek ellenére mégsem alakított ki egyetlen kormány sem egyetlen érdemi programot sem, hogy ezt az élethelyzetet megelőzzék.

A rendszerváltás előtt sokkal több „rejtett” hajléktalan férfi volt Magyarországon, mint nő. A munkásszállók telítettsége utalt arra, hogy sok elvált, családjától elszakadt férfi azért költözött munkásszállóra – amit munkáltatója tudott biztosítani számára – mert a válóper után nem lett volna hol pihennie, tisztálkodnia, aludnia. Ily módon nem kellett utcán, fedél nélkül élnie.

Aztán a rendszerváltás szépen, apránként, sorjában kifejlesztette a hajléktalanságot, melynek főbb „alapkövei” a következők:

– továbbra is az elvált, otthon nélkül maradt férfiak, (de már nők is!);

– állami gondozásból, minden háttér nélkül kikerült gyerekek;

– megszűnő munkahelyek, fizetésképtelenség, albérleti felmondás;

– családon belüli erőszaktól menekülő nők;

– kevés jövedelem, magas lakbér, rezsiköltség, minimális jogvédelem, kilakoltatás;

– és új jelenségként menekültek táborból való elbocsájtása.

Magyarországon ma a tömeges hajléktalanság fenntartása és újratermelése folyik.

A hajléktalanság kezelése:

A Kormány sok szempontból átadja a felelősségét az önkormányzatoknak oly módon, hogy olyan törvényt fogalmazott meg, mely szerint

– a közterületen életvitelszerűen élés valamint

– a közterületen engedély nélküli kunyhó építése BÜNTETHETŐ!

Erről a törvényről, amely szabad teret ad az önkormányzatoknak a hajléktalan emberek kriminalizálására, előreláthatóan ősszel fognak szavazni.

Ma Magyarországon nincs megfelelő szociális lakáspolitika és nincsen lakhatáshoz való jog! Az állami felelősségvállalás lényegében abban merül ki, hogy hajléktalan embereket szállókra kényszerítik – akár rendészeti eszközökkel is.

A Fidesz-KDNP Kormány megbélyegzi a hajléktalan embereket, így súlyosan rombolják a társadalomban a szolidaritás érzését; sok esetben a hajléktalan embereket negatív példaként szerepeltetik. Pedig kutatások bizonyítják, hogy a fedél nélkül élő emberek 43%-a munkából, 6-8%-a egyéb jövedelemforrásból (üveg, fémdoboz szedése, kukázás) teremti meg megélhetésére a pénzt. Tehát nem vagyunk ingyenélők! A hajléktalan embereknek külön munkaügyi központja, külön kórháza, egészségügyi ellátása van, ahol korántsem olyan szintű az ellátás, mint az otthonnal rendelkező polgárok esetében.

A hajléktalanszállók felépítése siralmas, rendszer sok szempontból emberi élethez méltatlan.

A hajléktalanszállók formái:

– fapados = egy éjszakás szállás este 18 órakor be, reggel 8órakor ki, a „lakók” minden cuccukat magukkal cipelik télen, nyáron, hóban, esőben, tűző napon! Nincs saját ágy, sokszor nincs takaró, és nincs minden fapadon csomagmegőrző sem. Van viszont tömeges elhelyezés (egy légtérben akár 50-100 ember), csótány, poloska és esetenként megalázó bánásmód! (Ezúton is felhívjuk a figyelmet azokra a szociális munkásokra, akik emberséggel látják feladataikat, hisz sok ilyen dolgozót is ismerünk!)

Egy „kedves” példa: idén, a hosszú tél alatt Kocsis Máté, a VIII. kerület polgármestere életmentő sátrat állíttatott fel egy villanykályhával, sörpadokkal, asztalokkal, ahol éjjel ÜLVE húzhatták meg magukat a hajléktalan emberek. A házirend egyik pontja az volt, hogy BESZÉLGETNI TILOS! (Kocsis Máté emberségből megbukott: kíváncsi lennék, hogy pl. ő csak egy hétig kibírná-e ezt a fajta pihenést?)

– átmeneti szálló: ide akár több hónapos várakozás után lehet bekerülni. Itt külön vannak a férfiak és a nők (most már vannak páros szobák is, de még nagyon kevés, az is úgy, hogy akár két pár egy szobában, azaz intimitás szinte semmi). Van, hogy 6-8-10 ágyas szobákban alszanak az emberek, akik az élet különböző területeiről, más-és más természettel, mentalitással, magatartási formával érkeznek. Itt már fizetni kell, és a jövedelemtől függően kötelező az előtakarékosság. (Egy ilyen helyen max. 2 évig maradhat a hajléktalan ember, vajon ez alatt mennyit lehet megtakarítani egy életkezdéshez?)

Ezeken a helyeken sincs magánszféra, van viszont bogár és gyámolítás az ellátórendszer részéről, holott a hajléktalan embereknek nem gyámolításra, hanem emberhez méltó lakhatásra van szükségük.

– szobabérlők háza: ide nagyon nehéz bejutni, de ott akár már egyedül is lakhat, akinek sikerül. Hosszú sorban állás, magasabb fizetési kötelezettség, és itt is bogár. Ami viszont továbbra sincs: kivezető út, segítő program, olyan lakhatási támogatás-program mely biztosítaná a biztonságos, szegregációmentes lakhatást.

Végezetül, a kormány és a városvezetés állításaival ellentétben NINCS ELÉG FÉRŐHELY, amit az ebben a szakmában dolgozó szakemberek is megerősítenek. Ezen kívül, az önálló életre képes, háztartást vezető, „otthonos” körülményeket teremtő hajléktalan emberek kunyhóit, sátrait elbontják és elbontatják – üldözik őket!

A hajléktalanság a teljes magyar lakosságot érintő társadalmi probléma, melynek jól körülhatárolható okai vannak. Éppen ezeknek tudatában mondjuk, hogy nem a hajléktalan és szegény emberek, hanem a HAJLÉKTALANSÁG ÉS A SZEGÉNYSÉG ellen kell küzdenünk!

2013. július 1.                                                                        Lakatosné Jutka