Miért vettem részt a Fidesz-székház erőszakmentes „elfoglalásában”?

Ez a cikk több mint 8 éves.

jutka.pngAz alábbiakban egy konkrét írásra válaszolunk, amely a Fidesz-székház március 7-i erőszakmentes elfoglalása kapcsán vádolja meg többek között A Város Mindenkié csoportot és tagjait. Azonban az alábbi gondolatokat az összes többi hasonlóan vádaskodó és igaztalan megnyilvánulásra való válaszként is szánjuk.

Először megdöbbentem, majd dühös lettem annak a cikknek elolvasása után, mely HAHArc, hát legyen harc – Occupy roham a fidesz palota ellen címen jelent meg a demokratikus aspektus című blogon. Dühös lettem, mert nem értem a cikk íróját: hogyan alkothat véleményt egy olyan eseményről, amelyről csak feltételezései vannak? Hiszen hogy tényeket nem ismer, arra példa saját írása. Természetesen mindenkinek meglehet a véleménye és észérvekkel meggyőzhető is vagyok, de amikor valaki a hasára üt és zöldségeket ír, az felháborít. Mint A Város Mindenkié hajléktalan aktivistája, március 7-én több társammal együtt én is részt vettem a Fidesz-székház erőszakmentes „elfoglalásában”. Így most saját tapasztalataim és tudásom alapján reagálok a fenti cikkre.

Először is, a cikkíró különféle csoportokat szól meg és ítél el anélkül, hogy bármilyen tényszerű információja lenne. Vádolja a Hallgatói Hálózatot a tüntetés előkészítésével úgy, hogy soha senki nem beszél arról nyilvánosan, kik is a szervezők. Elárulom: nem a HaHa. De azt is, hogy erre az eseményre nem nagyon kellettek szervezők. Március 7-én ugyanis olyan civilek találtak egymásra, akik úgy érzik, hogy Magyarországon nagyon-nagyon félrecsúszott a demokrácia és szeretnének valamit tenni. Olyan civilek ültek le egymás mellé, akik közül sokan akkor találkoztak először, de lelkük háborgott mindazért, amit a Fidesz-KDNP kormány alaptörvény-módosítás címén meghirdetett, mert mélyen sérti az emberi- és szabadságjogokat. Olyan fiatalok, középkorúak és idősebbek ültek egymás mellé, akik nem akarják, hogy az Alaptörvénynek nevezett zsarnoki törvény érvényesüljön Magyarországon.

Ez a civil csapat NEM akarja, hogy a család fogalmát átírják, és még tovább szűkítsék, nem akarja, hogy megkülönböztessék a nagymama által nevelt gyerkőcöket a házasságban élő férfi-és-nő-plusz-egy-gyerek képtől. Miért kell bárkit is kizárni a család fogalmából? Olyan emberek ültek le egymás mellé, akik saját tapasztalatból tudják, hogy a szeretet bármilyen formában éppen ugyanolyan fontos (vagy talán még fontosabb is), mint a törvény által előírt és szentesített családképben.

Olyan emberek gyűltek a Fidesz-székházhoz, akik nem értik, hogy az állam miért alkalmaz megkülönböztetést az egyházak között, miért gátolja a diákok külföldi munkavállalását, miért írja elő államilag az egyetemek működését, és miért üldözi a hajléktalan embereket?

Pedig azok a diákok, akik itthon tanulnak, de külföldön találnak képesítésüknek megfelelő munkát, jó hírünket viszik a világban és hazahozzák a kinti gyakorlatot és tapasztalataikat.

A kormány megbélyegez egyes vallásokat, pedig mindenkinek saját érzelme, hogy hisz-e valamiben, és ha igen, miben. Nem szabad, hogy a kormány hatalmában álljon meghatározni, hogy melyik egyház lehet hivatalos és melyik nem!

Törvényeket hoznak a fedél nélkül élő emberek ellen és rendészeti eszközökkel üldözik őket. Miért kiáltják bűnözőnek a társadalom leginkább számkivetett tagjait? Miközben a szociális kivezető utak helyett konzerválják a hajléktalanságot, aközben borzalmas számok beszélnek arról a szabálysértési tényállásról, amelyet az ombudsman elítélt, az Alkotmánybíróság pedig korábban el is törölt. Csak néhány adat: 2012 áprilisa és novembere között több, mint 2000 hajléktalan embert vontak eljárás alá életvitelszerű közterületen lakhatásért, és összesen 40 millió forint bírságot szabtak ki rájuk csak azért, mert nincsen hol lakniuk. Ezt a rendelkezést iktatták be most az alaptörvénybe.

Hát mindezek miatt ültek le egymás mellé csendben, békében civilek: fiatalok és idősek egyaránt 2013. március 7-én. Ehhez NEM kell szervezkedni! Ehhez éreznünk kell a szívünkben a szeretetet, az együttérzést, az emberséget és a végtelen dühöt amiatt, hogy mindez ma Magyarországon megtörténhet.

Felmerül egy név is a cikkben, Misetics Bálinté. Őt személyesen ismerem, hiszen A Város Mindenkié egyik alapító tagja volt 2009-ben és ma is aktívan részt vesz a munkánkban, így nyugodtan írok róla. Szeretném, ha olyan emberekből állna a világ, mint ő. Mindenki iránt hatalmas szeretet nyújtó, érzékeny és igazságos fiatalember. A szó szoros értelmében érzékenyen érinti minden társadalmi igazságtalanság, az emberek jogainak korlátozása, megsértése. Félti a családokat, a diákokat, a hajléktalan embereket. Bálint – aki A Város Mindenkiében végzett tevékenysége mellett a közélet más színterein is aktív, és akire emiatt büszkék vagyunk – civil fiatalemberként ült oda a Fidesz-székházhoz. Oda, ahol úgy érezte, hogy március 7-én lennie kell.

Én azért voltam ott a Fidesz-székháznál, mert elítélem ezt a zsarnoki rendszert, és tiltakozom minden olyan intézkedés és törvény ellen, ami korlátozza a demokráciát (amely már lassan nincs is Magyarországon). Ezúton tiltakozom az ellen is, hogy a cikk többek között engem is meggyanúsít azzal, hogy egy, akár az MSZP, akár Bajnai Gordon, akár Gyurcsány Ferenc által – tehát felülről – szervezett tüntetésen vettem részt. Soha semmilyen párthoz nem tartoztam, és nem is fogok! Ehhez a polgári engedetlenségi akcióhoz sem az MSZP-nek, sem Bajnai Gordonnak, sem Gyurcsány Ferencnek, sem Karácsony Gergőnek, sem Schiffer Andrásnak nem volt köze.

Fontosnak tartom azt is leszögezni, hogy A Város Mindenkié csoport – ami egyébként nem alapítvány és több, mint három éve informális csoportként működik vezetők és hierarchia nélkül – mindenfajta pártpolitikától független szervezet. Egyetlen célunk van: a hajléktalan és lakhatási gondokkal küzdő emberek jog- és érdekvédelme, a lakhatáshoz való jog törvénybe iktatása. Munkánk lényegéhez tartozik, hogy sokféle eszközzel megpróbáljuk befolyásolni a választott politikusokat (hiszen ők hozzák a törvényeket) és a döntéshozókat (hiszen nekik van hatalmuk érdemi megoldásokat elindítani a tömeges hajléktalanság felszámolására), de ők soha ne tudjanak befolyásolni minket. Eddig ez sikerült, a vádaskodás pedig teljesen alaptalan!

Az elmúlt 23 évben egyetlen kormány sem végezte úgy a munkáját, hogy személy szerint bármelyik pártban érdemesnek tartottam volna dolgozni; előtte pedig még túl fiatal voltam ehhez. Nem kell ahhoz semmilyen párthoz kötődni, hogy tüntessek a Fidesz zsarnoksága ellen és ezt mindaddig tegyem, ameddig itthon, Magyarországon bárkinek is félnie kell. Félni a diáknak, hogy lesz-e itthon munkája, mert külföldre nem mehet; félni attól, hogy valaki mássága miatt soha nem számít párjával családnak és nem ismerheti meg a gyermeknevelés keserűségét és gyönyörűségét; félni attól, hogy egy hajléktalan ember mikor kerül börtönbe, mert nem tudja kifizetni a bírságot; és félni attól, hogy egy önkényuralmi rendszer jön, ahol nincs jogunk beleszólni az életünkbe, mert nincs hova szólni!

Tisztelt cikkíró! Hálás lettem volna, ha a demonstrációról mindent leír. Ha nem is volt ott, elég csak átnézni a nyilvánosan megjelent képeket és videókat, melyek a helyszínen készültek: kigyúrt emberek atrocitása például egy fiatal, vékony hölggyel szemben. És a magyarázat a világháló megjelent kép után: őt senki sem bízta meg, ő csupán féltette szeretett pártja székházát. Bár ez a videókon nem látszik, társaim elmondása szerint, akik beljebb ültek, mint én, a székház „védői” rángatták és rúgták őket, a hajukat tépték. Mindeközben a demonstrálók békésen ültek a földön és a demokráciát védő szlogeneket skandáltak.

Békemenet – maga a név nagyon szép. Számomra az a szó, hogy béke, egy szívet melengető, kedves szó. És ezt Orbán hívei most bemocskolták. Idős, magukból kikelt emberek ordibáltak, köpködtek, trágárságokat kiabáltak a teljesen békés tüntetők felé. Én biztosan nem lennék büszke ilyen garázda hátvédre, ilyen szimpátiát mutató hordára!

A minden verbális és fizikai támadás dacára higgadtan és erőszakmentesen tüntető társaimra viszont annál inkább büszke vagyok. Március 7-én a Fidesz-székháznál megmutattuk, hogy a jelenlegi elnyomás és erőszak ellenére van még Magyarországon remény a valós demokrácia és az igazságos társadalom megvalósítására!

Köszönöm, hogy figyelmesen elolvasta válaszlevelemet.

Lakatosné Jutka

A Város Mindenkié

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.