A Fidesz-KDNP Magyarország „Alaptörvényébe” akarja foglalni a fedél nélkül élő emberek hatósági üldözésének lehetőségét. Ezzel a lépéssel az uralkodó hatalom annak a bosszúhadjáratnak a végére tesz pontot, amit két éve folytat hazánk egyik legkiszolgáltatottabb és legszegényebb társadalmi csoportja: az utcán élő hajléktalan emberek ellen. Hogyan jutottunk el idáig és mit tehetünk?
Nemzeti szégyen
A Fidesz-KDNP politikusai az elmúlt két évben minden lehetőséget megragadtak arra, hogy a fedél nélkül élő embereket erőszakkal eltüntessék a nyilvánosság szeme elől.
2010 őszén a parlamenti kétharmad úgy módosította az építési törvényt, hogy a helyi önkormányzatok a korábbinál szigorúbban szabályozhassák a közterület ún. nem rendeltetésszerű használatát. Az indoklás szerint a módosítás egyik célja kifejezetten az volt, hogy az önkormányzatokat felhatalmazást kapjanak a hajléktalan emberek kitiltására a közterületekről.
A Fővárosi Önkormányzat – Tarlós István javaslatára – elsőként használta ki ezt a lehetőséget. 2011 tavaszán a Főváros helyi rendeletet hozott, amelyben szabálysértéssé nyilvánította a közterületi hajléktalanságot. Ezt követték más kerületi és települési önkormányzatok is.
A következő lépés annak a törvényjavaslatnak az elfogadása volt 2011 novemberében, ami immár elzárással vagy 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal büntetendő szabálysértéssé nyilvánította azt, ha valaki ismételten megszegte az „életvitelszerű közterületen tartózkodást ” tiltó önkormányzati rendeleteket.
Végül, hogy országos szinte emeljék a hajléktalan emberek üldözését, 2011. december 23-án a kormánypárti frakciók elfogadták az új szabálysértési törvényt, amely immár az egész ország területén büntette a hajléktalanságot.
Mindezeket a változásokat erős civil tiltakozás övezte, amely azonban nem tudta megakadályozni az embertelen jogszabályok elfogadását. Az Alapvető Jogok Biztosának indítványára végül az Alkotmánybíróság is megvizsgálta a szabálysértési törvényt és 2012 novemberében kimondta: a közterület „életvitelszerű lakhatásra való használatának” büntetése alkotmányellenes, mivel a közterületen élés önmagában mások jogát nem sérti, kárt nem okoz, a közrendet nem veszélyezteti. Az Alkotmánybíróság indoklásában egyértelműen kifejtette: „A hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelnie.”
A Fidesz-KDNP-t annyira felháborította az Alkotmánybíróság határozata, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a döntés után azonnal kijelentette: nemzeti konzultációt kezdeményeznek a témában és végső esetben alkotmányos szintre emelik a hajléktalanság tiltását (magát az „Alaptörvény” ugyanis az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja). Noha a nemzeti konzultáció elmaradt, az eddigiek alapján semmi meglepő nincs abban, hogy az „Alaptörvény” 4. módosításáról szóló törvényjavaslat – amelyről a március 11-i héten fog szavazni a Parlament – éppen ezt a módosítást tartalmazza:
„XXII. cikk (3) Törvény vagy helyi önkormányzat rendelete a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében, a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást.”
A Fidesz-KDNP politikusai a jogi utak mellett féllegális eszközöket is felhasználnak, hogy eltüntessék a hajléktalan emberek a közterületekről. Közülük is kiemelkedik például Pintér Sándor belügyminiszter, aki 2011 őszén koldusnak bélyegezte a Fedél Nélkül című utcalap terjesztőit és elrendelte folyamatos hatósági zaklatásukat. A „hadjárat” során több száz eljárást kezdeményeztek hajléktalan emberek ellen közlekedési szabálysértés miatt.
A Belügyminisztérium 2011 februárjában azzal a kéréssel kereste meg a nagyobb települési önkormányzatokat, hogy keressenek olyan ingatlanokat, amelyeket ún. túlélőpontokká alakíthatnak. A túlélőpontok nem szociális, hanem rendészeti intézmények, ahova a hajléktalan emberek erőszakkal, előállítás útján helyezték volna el. Noha a terv nem valósult meg, 2011 őszén megnyílt az első olyan hajléktalanszálló Budapesten, amelynek épületében elzárásra alkalmas fogda van (melyet a rendőrség jelenleg nem használ erre a célra).
Józsefvárosban 2011 őszén tartottak népszavazást a hajléktalanság kérdésben. Annak ellenére, hogy a kezdeményezés érvénytelen lett, Kocsis Máté kerületi polgármester arra használta fel a népszavazás eredményét, hogy egy „közrendvédelmi program” álcája alatt kiűzze a fedél nélkül élőket a kerületből. A program során több száz hajléktalan embert állítottak elő és sújtottak pénzbírsággal arra hivatkozva, hogy az utcán aludt, kéregetett, guberált vagy az utcán vizelt. Azonban a kerület kommunikációjából egyértelműen kiderült: a megbüntetett emberek igazi bűne az volt, hogy nem volt hol lakniuk.
Végül, Tarlós István főpolgármester időről-időre kampányba kezd és kitiltja a hajléktalan embereket a főváros kiemelt aluljáróiból. Tette ezt 2010 őszén, amikor a „Társadalmi Megbékélés Program” keretében űzte el az aluljáróban tartózkodó fedél nélkül élő embereket, majd legutóbb 2013 elején, amikor – csúszásveszélyre és munkaterületre hivatkozva – kordonokat állíttatott fel a város kiemelt aluljáróiban és így akadályozta meg, hogy az emberek a fal mellett üljenek vagy feküdjenek. A főpolgármester minden ilyen akciójához a közterület-felügyelet és a rendőrség is folyamatosan és kitartóan asszisztál.
Bosszúkormányzás
A Város Mindenkié csoport – sok más hazai és nemzetközi civil és szakmai szervezettel együtt – 2010 óta folyamatosan felemeli a szavát a Fidesz-KDNP elnyomó és kirekesztő hajléktalan- és szegényellenes politikája ellen. Minden megnyilatkozásunkban azt követeljük, hogy a kormány kegyetlen látszatintézkedések helyett érdemi megoldásokkal számolja fel a tömeges hajléktalanságot és lakásszegénységet.
Nagyon sokféle eszközzel próbáltuk meggyőzni a hatalmat, hogy ne rendészeti, hanem szociális és lakáspolitikai kérdésként kezelje a hajléktalanságot. Levelet és petíció írtunk, közmeghallgatást szerveztünk, a jogszabályok felülvizsgálatát kértük, tárgyaltunk, vitáztunk és tüntettünk; tagjaink még a polgári engedetlenséget is vállalták, hogy rábírjuk a kormánypártokat: ne forduljanak az ország legkiszolgáltatottabb állampolgárai ellen. Sajnos erőfeszítéseink hasztalannak bizonyultak
Mindeközben a kormánypárti politikusok folyamatosan lejáratásunkkal próbálkoztak: „anarchista csoportocskának”, „hőbörgő kisebbségnek”, „radikalizálódó hajléktalanoknak” bélyegeztek minket. Pedig mi továbbra is hisszük: az ország nagy része mellettünk áll és nem ért egyet azzal, hogy a hajléktalan embereket bűnözőként kezeljék! Az Alkotmánybíróság döntése éppen ezt erősítette meg: a kormány büntetőpolitikája nemcsak a józan ésszel, de alapvető értékeinkkel is ellentétes..
A kormánypártokat végtelenül dühíti, hogy 2010 óta tartó ámokfutásuk nem zökkenőmentes. Folyamatos ellenállásba ütköznek nemcsak az állampolgárok és a civil szervezetek, de most már az Alkotmánybíróság részéről is. Úgy tűnik, hogy kizárólag az ebből a dühből fakadó bosszúvágy az, ami miatt az Alaptörvénybe akarják foglalni hajléktalanság tiltását. Mindez pedig nemcsak a hajléktalan emberek, de az alkotmányosság és a jogállam meghurcolása is.
Kegyetlen hatalom
Van valami különösen kegyetlen abban a vehemenciában, amivel a kormány az elmúlt több mint két évben a hajléktalan emberek üldözésén dolgozott. És ez a kegyetlenség nemcsak jogszabályi szinten, hanem a gyakorlatban is megjelenik.
Az Alkotmánybírósági döntés után a TASZ közérdekű adatigényléssel járt utána annak, hogy hány embert büntettek meg életvitelszerű közterületen lakhatásért. 2012. április 15 és 2012. november 21 között összesen 2200 ember ellen indult eljárás közterületen életvitelszerű lakhatásért. Több, mint 1500 esetben, összesen 40 millió forint értékben szabtak ki bírságot hajléktalan emberek ellen kizárólag hajléktalanságuk miatt. Nem azért mert bántottak valakit, nem azért, mert elvettek valakitől valamit, nem azért, mert kárt okoztak valamiben – kizárólag azét, mert közterületen voltak kénytelenek élni. És mindez csak a megbüntetett hajléktalan emberek töredéke. Nem szerepelnek ebben az összesítésben sem azok, akiket 2011 és 2012 tavasza között az akkor érvényben lévő helyi rendeletek alapján büntettek meg, sem azok, akik más jogszabályra hivatkozva, de valójában hajléktalanságuk miatt kaptak büntetést.
Mit tehetne a KORMÁNY és az ÖNKORMÁNYZATOK?
A Fidesz-KDNP politikusai fáradhatatlannak tűnnek, amikor a hajléktalan emberek üldözéséről van szó. Sokkal kevesebb időt és energiát szentelnek azonban annak, hogy megelőzzék, illetve felszámolják a Magyarországon tömegeket érintő hajléktalanságot és lakásszegénységet. A jelenlegi kormányzat alatt szinte semmilyen előrelépés nem történt a tömeges hajléktalanság érdemi csökkentése felé.
Pedig teljes szakmai egyetértés van abban, hogy mi lenne a megoldás – és a hajléktalanellátó rendszer duzzasztása nem tartozik ide. A hajléktalan emberek tömegszállókon történő raktározása és büntetése helyett meg kell akadályozni, hogy az emberek hajléktalanná váljanak, illetve segíteni kell az otthonhoz jutásban azokat, akik már hajléktalanná váltak. Ennek megvalósításához átfogó lakás- és szociálpolitikai reformra van szükség, vagyis:
– a kikényszeríthető lakhatáshoz való jog törvénybe foglalására,
– kiterjedt szociális bérlakás-hálózatra,
– jelentősen megemelt lakhatási támogatásokra, amik nem a magántulajdon megszerzését, hanem a lakásfenntartást támogatják,
– széleskörű, hatékony adósságkezelésre, és
– olyan hajléktalanellátó rendszerre, amely nem konzerválja a hajléktalanságot, hanem azon dolgozik, hogy az ügyfelei minél hamarabb újra lakhatásba kerüljenek.
Mit tehetsz TE?
Egy ország alkotmánya az ott élő emberek alapvető értékeit foglalja írásba. Nem engedhetjük, hogy Magyarországon alapvető értékké váljon a kegyetlenség és a szegény és kiszolgáltatott emberek üldözése. Mi is emberek vagyunk!
De azt sem engedhetjük, hogy a kormány röghöz kösse az egyetemi hallgatókat, felszámolja az egyetemek gazdasági autonómiáját, kirekessze a gyermektelen, élettársként élő és azonos nemű párokat a család fogalmából, tovább korlátozza a szólásszabadságot, az Alkotmánybíróság jogkörét és az igazságszolgáltatás függetlenségét, vagy beavatkozzon az egyházak hitéletébe. Pedig az Alaptörvény 4. módosítása mindezt lehetővé fogja tenni!
Ne hagyd, hogy játsszanak az életeddel, az otthonoddal, az értékeiddel és a jövőddel!
Az alkotmány nem játék!
Csatlakozz A Város Mindenkiével együtt ahhoz a tiltakozáshoz, amit számos civil szervezet és állampolgár szervez az Alaptörvény 4. módosítása ellen!
