(Megjegyzés: Az alábbi cikket a Magyar Hírlapnak küldtük el egy ott korábban megjelent írásra válaszul, de sajnos még csak válaszra sem méltattak minket, így A Város Mindenkié blogján közöljük.)
„Valami rohad az államgépben” (Shakespeare: Hamlet)
Tisztelt Szabó Palócz Attila!
Érdeklődéssel olvastam a január 21-én a Magyar Hírlapban, „Fagyos lelkek” címen megjelent írását. Merészségre vall ilyenkor télvíz idején fagyokról írni, kiváltképp, ha az a lelkekben tanyázik, amikor mindenki napfényre, világosságra vágyik. Bevallom Önnek, nekem mint afféle tavaszi léleknek, gondolatai világosságával van bajom – nem is kevés. Bosszús vagyok és szomorú, de nemcsak cikkének tartalma okán, hisz magánvéleményét bárki fehér asztalnál, egy pohár bor mellett is kifejtheti. Az a jelenség keserít el, hogy ma Magyarországon egy több százezres példányban megjelenő napilap vezetése lehetőséget ad egy ilyen, súlyos tévedéseket tartalmazó, kellőképpen át nem gondolt iromány megjelenéséhez. Ön ebben az írásban félrevezette, becsapta azokat az olvasókat, akik még egyáltalán újságot vesznek a kezükbe.
Azt állítja, hogy a VII. kerületi ingatlan önkényes elfoglalásában részt vett A Város Mindenkié (AVM) csoport nem a hajléktalan emberek ügyét képviseli, hanem az „érdekvédelem álcája alatt” megbújva a politikai hatalomba visszakapaszkodni akaró ellenzéki erők szálláscsinálója. Nem tudom, milyen forrásból merítette adatait, azt viszont tudom, hogy vélekedése tökéletesen megalapozatlan, ezért ideje, hogy megismerje a valós helyzetet!
Ez a csoport nagyrészt hajléktalan emberek és szövetségeseik közössége. Az AVM semmiféle politikai párthoz nem tartozik. A csoport őrzi, óvja függetlenségét mindenfajta politikai erőtől. Saját tapasztalataikból merítve, meggyőződésből fogalmazzuk meg működésünk elveit. Nem tűrnünk semmifajta külső irányítást, befolyásolást. A csoport hajléktalan tagjai korántsem kukázással, kéregetéssel töltik el napjaikat és a bevásárlókosarak perselyéből sem szoktak százasokat csenni. Jól kapaszkodjon meg: ezek az emberek bizony gondolkodnak. Világosan látják, hisz igazából ők az áldozatai annak, hogy ma az országban súlyos morális, szociális és politikai válság van. Látják, hogy a 24. órában vagyunk, látják, hogy ez az állapot nem tartható fenn sokáig. Jó megfigyelőként – mert feltételezem, hogy jelen volt a január 19-i eseményeknél – azt fejtegeti, hogy az ingatlanfoglaláskor az AVM transzparensein olvasható követelések közül (Lakhatást, demokráciát, jogállamot!) csak az első tartozik a szociális szférába és kapcsolható a VII. kerületi ingatlanfoglaláshoz. A másik két jelszó az AVM figyelemfelkeltésre irányuló, provokatív üres hőbörgése; elcsépelt frázis, amolyan rozsdás kard a mindenkori ellenzék fegyvertárából. Azonban engedtessék meg nekem, hogy a figyelmébe ajánljam Ulrich Beck német szociológus Mi a globalizáció? című tanulmányának egy mondatát: „ahol nincs munka és nincs önálló otthon, ott nincs demokrácia!”
Kérdezem Öntől, hol van a miniszterelnök által ígért egymillió munkahely? Biztos szívesen emlékszik a FIDESZ választási győzelmét követő patetikus éjszakára, ahol az ígéret elhangzott. Nyitott, hozzáférhető munkaerőpiac: vágyálom, Közmunkaprogram: jelenlegi formájában az utolsókat rúgja. Önálló otthon? Az utcára kerülő hajléktalan emberek száma évről évre nő, ma már több tízezer. Mások helyett is pironkodva olvastam egy bécsi lapban, hogy Budapest Európában lassan a hajléktalanok fővárosa lesz. A rendszerváltást követő évtizedekben az elszegényedés milliókat érint, közülük is a legnagyobb vesztesek a hajléktalan emberek, akiknek sem a képességeiknek megfelelő munkája, sem otthona nincs. Jogállam? A társadalom perifériájára kényszerített hajléktalan emberekkel szemben a mély humánummal megáldott döntéshozók olyan jogszabályokat agyaltak ki, melyek társadalmi helyzetük alapján nyilvánítják őket közellenséggé és sújtanak le rájuk a törvény szigorával. Tavasszal lépett hatályba az új Szabálysértési kódex, melynek gyalázatos 186. paragrafusa magát a hajléktalan létet kriminalizálta. Hála isten, az Alkotmánybíróság még időben észbe kapott és megsemmisítette ezt a szakaszt. Lett is nagy felhördülés a politikai elit részéről ezen a skandalumon! Ez életszerűtlen – hangoztatták. Közegészségügyi, városrendészeti, meg mit tudom én, még hány alacsonyabb szintű jogszabályt sért. Szem nem maradt szárazon, amikor arról siránkoztak, hogy az AB és a jogvédő szervezetek a hajléktalan emberek egy részét télen a halálba kergetik.
Cikkében Ön is utalt erre. Ekkor megrettentem tudatlanságomtól. Lehet, hogy ez az év 12 téli hónapból fog állni, csak nekem még nem szóltak? Tavaly, még ha jól emlékszem volt nyár is és azt nagyon sokszor láttam, hogy a rekkenő melegben padon pihenő, esetleg ott alvó hajléktalan embereket a hatóságok megalázzák, elzavarják és szabálysértési törvény alapján súlyos ezresekre megbüntetik. A gondoskodó állam félti hajléktalanjait. De könyörgöm, hadd döntsék el ők maguk, hol vészelik át a nehéz, fagyos téli időket! Nem csak azért irtóznak a tömegszállásoktól, mert ott meglopják őket. Mint minden más ember, ők is a rájuk erőszakolt kötöttségek nélkül, szabadon szeretnének élni. Nem tudják tolerálni a hajléktalanszállókon gyakran előforduló megaláztatást, agressziót és a sokszor megkérdőjelezhető hasznosságú rendszabályokat. A hajléktalan-ellátás konzerválja, bebetonozza a hajléktalanságot. Könnyen beláthatná ezt, ha álszakállat ragasztva eltöltene egy hetet valamelyik budapesti éjjeli menedékhelyen.
Az államnak nem kényszerintézkedésekkel kell felszámolnia az égető társadalmi problémákat. Alapvető feladata, hogy polgárai számára jogbiztonságot és az élhető emberi élet feltételeit biztosítsa.
Ön az AVM múlt szombati házfoglalását csoportosan elkövetett betörésnek és az abban részt vevőket betörőknek minősíti. Figyelemreméltó és elmélyült jogi ismereteket bizonyító kijelentését most nem minősítem. A fene akart ebbe a lepusztult bérházba betörni itt hosszú időre berendezkedni! Az AVM a polgári engedetlenség végső eszközével élt. Hiába tett meg mindent a csoport korábban, hogy meghalhassák a döntéshozók a véleményünket, javaslatainkat. Kezdeményezésünkre vagy nem is kaptunk választ, vagy a válaszok semmitmondóak voltak.
Az ideiglenes beköltözéssel az volt a csoport célja, hogy felhívja a széles közvélemény figyelmét arra a tragikus ellentmondásra, hogy míg csak Budapesten kb. 50 ezer, részben önkormányzati, részben magántulajdonban álló ingatlan áll üresen, kihasználatlanul, sok teljesen lepusztult állapotban, addig az országban a hajléktalan emberek lélekszáma egyre nő. Csak a nyilvántartott fedél nélküli emberek lélekszáma meghaladja a 30 ezret. Ezt az ellentmondást fel kell oldani. Feladat bőven van, csak politikai akarat nincs. Égetően szükség lenne egy átfogó, szakmailag átgondolt szociálpolitikai koncepció kidolgozására, amely a munkahelyteremtéstől kezdve a szociális bérlakás-hálózat létrehozásáig minden, jelenleg megoldatlan kérdést tartalmazna a rászoruló, elszegényedett társadalmi rétegek érdekei, igénye alapján.
A miniszterelnök nemzeti konzultációt tervez hajléktalan-ügyben. Ez nem ördögtől való gondolat, ahogy Tarlós úr mondaná. Széles társadalmi bázison nyugvó véleményeket összegezni és konszenzusos alapon meghozni lehetne épkézláb dolog is. Azonban Orbán Viktor elképzelésének tartalmát megismerve rögtön lelohadt lelkesedésem. Kérdőívezéssel és helyi polgármesterek bevonásával a miniszterelnök fából vaskarikát akar csinálni. A tervezetből megint kimaradtak a hajléktalan emberek, illetve a jogaikat és érdekeiket megfogalmazó társadalmi szervezetek. Ilyen tartalommal a tervezet elfogadhatatlan. Politikailag felelős döntések csak úgy hozhatók, ha a tárgyalóasztal mellett minden érintett helyet foglal!
Végezetül egy római jogi alapelvvel zárom soraimat és ajánlom Önnek és a politika csinálóknak is. megfontolásra: „Audiatur et altera pars” (hallgatassék meg a másik fél is).
Keresztes Jenő
A Város Mindenkié otthontalan aktivistája
