Elindultunk!
A Város Mindenkiétől már megszokott pontossággal. A várakozás közben már az is kiderül, hogy honnan jött a szerelvény, és milyen bonyolult módon csatlakoztatták rá azt a vagont, amelyben ültünk. Természetesen a reggeli álmos hangulat sem maradhatott el, és csak Csaba az, aki képes arra, hogy vicceket meséljen két és fél órán keresztül, de nagy sikere volt.
Megérkeztünk.
A hosszú út, és az előkészületek után elkezdődtek a megbeszélések. Ezért is imádom A Város Mindenkiét. Bele a közepébe. Ebéd előtt bevezetés, aztán a munkacsoportok fél éves értékelése, és az általános értékelés, amit vacsora és egy rövid ismerkedés követett. Rövid? Igazából mind ez este tizenegyig tartott.
A emberek mosolyognak, nevetgélnek.
Nekem ez volt a második elvonulás, amin részt vettem. Most is nagyon jól éreztem magam, és remélem még sok elvonuláson részt tudok venni. Mindig tanulok valami újat, érdekes emberekkel ismerkedem meg, és több időt tudok együtt tölteni a barátaimmal. Mindezt egy ügy köré építve, ami mindenkinek nagyon fontos. Az elvonuláson nemcsak A Város Mindenkié tűzi ki a következő fél éves terveit, hanem én is.
2012. január 8. Mércse Pál
