Ibolyával és Tiborral, egy 70 év feletti nyugdíjas házaspárral a harmadik Szociális Bérlők Fórumán találkoztunk először. Sajnos akkor már nem voltak szociális bérlők, a XV. Kerületi önkormányzat cége a Palota Holding néhány héttel korábban lakoltatta ki őket közműhátralék miatt. Akkor egy lépcsőházban laktak, később onnan át kellett költözniük egy trafóház alá.

A kilakoltatáskor a többi holmijukkal együtt elvitték az igazolványaikat is egy raktárba ahol többszöri kérésre sem engedték meg nekik hogy hozzáférjenek. Különösen felháborító volt a cég érvelése, azt mondták akkor jöhetnek az ingóságaikért ha már van hol lakniuk és egyszerre el tudják vinni az egészet. Mintha valaki aki egy szociális bérlakásból a díjhátralék miatt került ki, olyan könnyen és gyorsan meg tudná oldani utána a lakhatását. Kétszer kellett elmennünk a Palota Holdinghoz mire sikerült elintéznünk hogy a saját tárgyaikhoz hozzáférjenek.

Közben megmutattuk nekik a Kontyfa utcai nappali melegedőt, illetve segítettünk eljutni az Alföldi utcai szállóra. Sajnos az Alföldiben nem tudtak ott maradni: külön férfi és női szobáik vannak és Ibolya nem tud a férje nélkül aludni. Néhány órát töltöttek csak ott és újra az utcán voltak.

Ibolya egészsége már kezdett tönkremenni a hidegtől mire a BMSzKI felvételi csoportja segítségével (részben a mi rámenősségünknek is köszönhetően a szokásosnál valószínűleg gyorsabban) bejutottak a külső Váci úti menedékhelyre ahol többágyas de közös szobába kerültek. Ígéretet is kaptak hogy hamarosan átköltözhetnek a Kőrakás parki átmeneti szállóba ahol már saját szobájuk lesz.

Pont a külső Váci úti beköltözésük másnapján jutottunk el végre a raktárba ahol az ingóságaikat őrizték. Öten segítettünk Tibornak átválogatni és cipelni a holmikat, nem csak az igazolványaikat találtuk meg, de ágyneműt is tudtunk vinni a menedékhelyre és az ottani kis szekrényt is megtöltöttük meleg ruhával.

A történet részben siker volt, mert segítettünk Ibolyának és Tibornak hozzájutni az igazolványaikhoz és a meleg ruhájukhoz, és Ibolya is újra jobban van amióta nem az utcán laknak. De közben rettenetes azt látni hogy emberek akár állandó jövedelemmel is a hajléktalan-ellátórendszerbe kényszerülhetnek, rettenetes volt azt megélni hogy szegény embert a saját jogos tulajdonától is elzárja az őt segíteni hivatott önkormányzati cég, ha nem lép fel egy jobb módú szövetséges az érdekében, és rettenetes volt azt látni hogy van olyan szociális munkás akinek a hajléktalan emberek fellépése egymás érdekében csak zavaró nyűg.

Köszönjük a többi AVM tagnak a részvételt és külön köszönjük a segítséget azoknak a szociális munkásoknak akiket a hajléktalan emberek szolidarítása nem elutasításra hanem segítésre inspirált!

2012. december 31.

Cserkuti Mihály és Bárász Tamás