Az Alkotmánybíróság [az utcán élők büntethetőségének alaptörvény-ellenességéről szóló] határozatában figyelembe vette a hajléktalanná vált ember alapvető és elidegeníthetetlen jogát a maradék méltóságához: hogy ne kezeljék bűnözőként csupán azért, mert nincs hol laknia. Az Alkotmánybíróság határozata életszerűen praktikus is volt. Hiszen ki tételezné fel a jelenlegi kormányzó erőkön kívül, hogy ha valaki meg tudja magának engedni akár sorozatos bírságok kifizetését, akkor inkább azt fizetné, mint egy lakás lakbérét.

Orbán Viktor szerint életszerűtlen az ember maradék méltóságának Alkotmánybírósági elismerése. Szerinte az az életszerű, hogy az emberi méltóságról önkormányzati képviselők dönthessenek, politikai vagy közmunkásigényeiknek megfelelően. Szerinte az az életszerű, ha az önkormányzatok politikai és közmunkásigény-céljaira még az alaptörvényt is átírják.

Azért vagyunk itt most, hogy megmutassuk, szerintünk a hajléktalan emberek üldözése életszerűtlen. Azokkal együtt vagyunk itt, akik nem tudják könnyen érvényesíteni az érdekeiket, nem tudják könnyen hallatni a hangjukat. Hajlékkal rendelkezők, hosszútávon, vagy átmenetileg fedél nélkül maradtak, egymás iránti szolidaritásból, és szolidaritásból azokkal is, akik ma nem tudnak itt lenni, és nem tudják megmutatni, hogy van méltóságuk. Hogy megmutassuk, nem lehet szavazatnélküli csőcseléknek tekinteni embereket csak azért, mert épp nincs hol lakniuk. Szavazni fogunk azokért is, akiket nem hajlandóak névjegyzékbe venni, és akiket nem fognak regisztrálni.

Hajléktalanná könnyű válni, és ezt sokan tudják, és sokan rettegnek is tőle. A devizahitelek, a munkanélküliség, a díjhátralékok hatásait, az állami gondozásból kikerülők súlyos nehézségeit viszonylag ismert okok. De azt vajon mennyien tudják, hogy a női hajléktalanság szorosan összefügg a nők elleni erőszakkal? Hogy a női hajléktalanság egyik legfontosabb oka a gyerekkorukban a lányok vagy az anyjuk ellen elkövetett rendszeres erőszak, a másik pedig a felnőttkorukban elszenvedett párkapcsolati erőszak? Hányan lehetnek itt köztünk olyanok, akik így kerültek hosszabb-rövidebb ideig egyenesen az utcára, vagy állami intézményekbe, átmeneti szállásokra, ahonnan idő előtt vagy felkészületlenül távozniuk kellett?

És ejtsünk szót azokról a nőtársainkról is, akik csak azért nincsenek itt, azért nem tudják szolidaritásukat kifejezni, mert bántalmazó kapcsolatban élnek, és nem mehetnek oda, ahova akarnak. Akik csakis azért nem váltak még hajléktalanná, mert az ettől való rettegés arra kényszeríti őket, hogy kitartsanak egy elnyomó, erőszakos, kizsákmányoló, bántalmazó kapcsolatban. A nők elleni erőszak és a hajléktalanság összefügg.

A hajléktalanságnak nem megoldása a hajléktalanok büntethetőségének az alaptörvényben vagy bármely más jogszabályban való megengedése, az emberi méltóság utolsó morzsájának eltörlése. Megoldása ugyanaz, mint a bántalmazott nők hajléktalanná válásának megelőzése: a szociális intézményrendszer fejlesztése — a méltóság tiszteletben tartásával. Ha Magyarország nem a már megtörtént súlyos esetek miatt költene évente 112 milliárd forintot a bántalmazás következményeire, hanem ezt a megelőzésre és a korai beavatkozásra fordítaná, többek közt a női hajléktalanságot is megoldhatná. Ha Magyarországon nem csak 92 krízisférőhely lenne például a bántalmazott nők számára. Hanem 1000 – amennyit az Európa Tanács ajánl egy 10milliós országnak. Ha kiléptetőházakkal, látványtávoltartó törvény helyett valódival, és a bántalmazottak valóságos helyzetét figyelembe vevő önálló tényállással lépnének fel a párkapcsolati erőszak ellen, nem kerülnének bántalmazott lányok és nők az utcára. Ha az önálló lakhatás állami támogatására, szociális bérlakások fenntartására, lakbér támogatásra költené az állam ugyanezt a pénzt, akkor a párkapcsolati erőszak megelőzése mellett esélyt adna az egészséges új generációk felnövekedésének és a hajléktalan lét elkerülésének is.

Orbán Viktor azonban a hajléktalanná válás megelőzése helyett a lakhatás nélkül maradt emberek üldözésére akar inkább pénzt fordítani. Ismét költséges és hazug álkonzultációba akar fogni. Abban bízik, hogy ez felhatalmazza őt a jogfosztásra, sőt, a jogfosztás alkotmányos megalapozására.

Orbán Viktor a „többség”-re hivatkozik, amikor az Alkotmánybíróság emberi méltóságot és alapvető emberi jogokat elismerő határozatát meg akarja kerülni.

Reméljük, téved.

Reméljük, hogy a valódi többség bebizonyítja neki: NEM GONDOLJUK, hogy a hajlék nélküli emberek üldözése a megoldás! NEM GONDOLJUK, hogy az alapvető emberi jogok tagadását alkotmányos normává lehet tenni! És TUDJUK, hogy egy kormány dolga az, hogy ne növelje, hanem csökkentse a szegénységtől sújtott emberek kiszolgáltatottságát és diszkriminációját!

Ahogyan reméljük azt is, hogy továbbra is számíthatunk a hajléktalan embereket és más kiszolgáltatott csoportokat képviselő szervezetekre akkor is, amikor a kormánytól a nők elleni erőszakkal szembeni hatékony fellépést követeljük. Szolidaritásból, az alapvető emberi jogok iránti elkötelezettségből, és a női hajléktalanság megelőzése miatt is.

2012. december 21.