2012. december 10-én részt vettem az Emberi Jogok Világnapján a Gödörben. Tíz jogvédő szervezet jött el, többek között a Greenpeace, a Helsinki Bizottság, a Szivárvány Misszió és a Háttér Társaság. Egy vérprofi, intelligens újságíró hölgy vezette a beszélgetést.

Az első körkérdésben az ez évi munkánkról és főleg eredményeinkről tudakozódott. Sajnos nem sok eredményről tudtak beszámolni a többiek. Apró részsikerek voltak, például a Helsinki Bizottság nyomásgyakorlására a menekültek rettenetes helyzetének javítására komoly ígéretet tettek az illetékesek. Az a baj, hogy valahol mindig elakad a jobbító szándékok komoly figyelembe vétele. Abszolút hiányzik a politikai akarat, ha valamilyen formában a hatalom birtokosainak érdekeit sértik a lényegbevágó változások. A szervezeteknek nincs megfelelő tömegbázisa. Az ország „alszik”, az emberek nagy része befelé fordul.

Amikor szót kaptam, beszámoltam A Város Mindenkié munkájáról és eredményeiről. Elmondtam, hogy többek között a mi közel kétéves, különböző jellegű nyomásgyakorló akcióink hatására az Alkotmánybíróság novemberben megsemmisítette a Szabálysértési Törvény gyalázatos 186. paragrafusát. A beszámolók közül messze a mi eredményünk volt a legdrámaibb. Pironkodva fogadtam a gratulációkat.

A következő kérdésre, mely a jövőbeli terveire vonatkozott, átlagban két percet kaptunk. Én azt jelöltem meg egyik legfontosabb feladatunkként, hogy alkotmányos szociális alapjog legyen az önálló lakáshoz való jog. Ez kerül jövőre tevékenységünk homlokterébe.

2012. december 13.                                                                                                         Keresztes Jenő