Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Ön bejelentette, hogy „nemzeti konzultációt” kezdeményez a hajléktalanság ügyében, és a kormány a konzultáció eredményének függvényében dönt majd arról, hogy kezdeményezi-e az Alaptörvény módosítását annak érdekében, hogy ne legyen alkotmányellenes a közterületi hajléktalanság kriminalizálása.
A hajléktalanság kriminalizálásával kapcsolatban már a magyar társadalom számos szereplője hangod adott a véleményének: az alapvető jogok országgyűlési biztosa, a Hajléktalan Embereket Segítők Budapesti Társasága, az ELTE Szociálpolitika és Szociális Munka tanszéke, a Társaság a Szabadságjogokért és a Szent Egyed Katolikus Közösség is mind a büntető eszközök ellen és a hajléktalanság társadalompolitikai kezelése mellett érveltek. Az Alkotmánybíróság döntését követően Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, és Győri Péter, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei szakmai igazgatója egyaránt úgy nyilatkoztak, hogy a hajléktalan emberek elhelyezéséhez, illetve a téli krízisidőszakban esedékes életmentéshez nincsen szükség a hajléktalanságot kriminalizáló jogszabályokra.
Mindeközben Magyarországon lakhatási válság van: a hátralékos háztartások aránya nemzetközi összehasonlításban kiugróan magas, millióknak okoz komoly gondot a lakásfenntartás költségeinek az előteremtése, már 100 ezer háztartásnál kapcsolták ki gázszolgáltatást, és ezrek élnek a legnagyobb hidegben is az utcán, kapualjakban vagy maguk építette kunyhókban a hajléktalanellátó intézményrendszer több mint 100 százalékos kihasználtsága mellett is. Magyarországon alig vannak szociális bérlakások, a lakásfenntartási támogatás összege a lakhatás költségeihez képest aránytalanul alacsony, az adósságkezelő szolgáltatás pedig csupán a rászorulók töredékét éri el.
Mindezek alapján, azt kérjük Öntől, hogy ne a hajléktalanság kriminalizálásáról kezdeményezzen nemzeti konzultációt, hanem a hajléktalanság megelőzéséről, a már hajléktalanná vált emberek lakhatásának biztosításáról, valamint általában a kormány lakáspolitikájáról és a lakhatáshoz való jog érvényre juttatásáról.
Azt javasoljuk továbbá, hogy ne a nemzeti konzultáció Önök által korábban alkalmazott módszerével éljenek, hanem kezdjenek érdemi egyeztetéseket az érintett civil szervezetek, szakértők és egyetemi műhelyek képviselőivel, szervezzenek lakossági fórumokat, amelyeken többféle álláspont is megjelenhet, kezdeményezzenek parlamenti vitanapot, és a kormány tagjai vállalják a nyilvános vitát a témában.
Végezetül, azt szeretnénk kérni, hogy az ország miniszterelnökeként Ön is vegye ki a részét a társadalmunk legelesettebb tagjai iránt viselt felelősségünk tudatosításából. A téli hidegben különösen fontos, hogy a társadalom tagjai együttérzéssel, odafigyeléssel forduljanak hajléktalan embertársaink felé – különösen most, hogy a kormányzati finanszírozás jelentős késedelme miatt a hajléktalan-ellátó szervezetek a korábbiakhoz képest is rosszabb körülmények között tudnak csak dolgozni.
Üdvözlettel,
A Város Mindenkié csoport
