Odakint a padsorokon, üldögél pár hajléktalan.
Szót váltanak, beszélgetnek, vidáman nevetgélnek, esik ott szó erről, arról,
a jelenről s a múltról.

Odafenn kék felhők felett egy fehér madár, száll kering, s büszkén letekint.
– Én is leereszkednék közétek, de hát nem tehetem,
– Tollam csúnya poros lenne, s fekete!
– Lábam érdes, éles kavicsok sebeznék
– Sebeim jaj! Ki kötözne?

Eközben a padokon.
Vidám dal hallatszott,
egy régi karácsonyi ének zengett vidáman,
Túlharsogva minden éhes szájat!