Nemzetközi kitekintés: erőszakos kunyhóbontások Szófiában

Ez a cikk több mint 8 éves.

bulgaria.jpgBulgáriában, Szófia külvárosaiban sok helyen viskókból álló telepeket húztak fel lakhatási gondokkal küzdő emberek. A szófiai önkormányzat néhány éve megkezdte ezeknek a telepeknek az eldózerolását. Bár az esetek nagy részében nem sikerült megállítani a bontásokat, a Batalova Vodenitsa nevű, többségében romák lakta negyed esetében a Bolgár Helsinki Bizottság a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság elé vitte az ügyet. A Bíróság 2008-as ítélete alapján a bontást az önkormányzatnak le kellett állítania, amíg az ott élők lakhatási helyzetét nem rendezik.

A bolgár romák jelenlegi lakhatási helyzete még a szocialista időszak alatt alakult ki, amikor letelepedésre kényszerítették, és gettókba szorították őket. A rendszerváltás utáni gazdasági válság és szegénység is ezt a társadalmi csoportot sújtotta leginkább. Megélhetési lehetőségeket keresve gyakran városszéli, önkormányzati tulajdonú területekre engedély nélkül építettek viskókat. Az ezeken a telepeken élő emberek rendkívül ki vannak szolgáltatva a kilakoltatás veszélyének, illetve annak, hogy otthonukat elpusztítják, hiszen jogilag nincs biztosítva a birtokviszonyuk. Az 1990-es évek óta egyre növekvő roma-ellenes hangulat a politika szintjén is megjelent, és megkezdődött az illegálisan épített telepek felszámolása.

Sok más ilyen negyeddel ellentétben a Batalova Vodenitsa bontásának terve nemzetközi hír lett: először több Európai Parlamenti képviselő tiltakozása, majd a Helsinki Bizottság sikeres strasbourgi pere állította meg a bulldózereket. A Bíróság ítélete alapján a negyed lakóinak kilakoltatása sérti az élethez való jogot, és a bíróság felszólította a szófiai önkormányzatot, hogy függessze fel a bontást.

A strasbourgi per előtt a negyed 23 lakosa a szófiai Városi Bíróságon támadta meg a bontás tervét, ahol elbuktak: a bíróság a polgármesternek adott igazat (az illegális jellegre és a környéken élők panaszaira hivatkozva). A Helsinki Bizottság érvelése szerint bár a viskók valóban illegálisan épültek, azok elbontása az ott élők otthonhoz és békés családi élethez való jogát (Európai Enberi Jogi Egyezmény, 8. cikkely) sérti. Ezen kívül fel akarták hívni a figyelmet arra is, hogy a romákkal kapcsolatos országos és helyi politika sokszor ellentmond egymásnak.
Civil szervezetek értékelése szerint a strasbourgi határozat precedens-értékű lehet, és rákényszerítheti Bulgáriát, hogy változtasson a kilakoltatási gyakorlatán. Az Amensty International szerint azért is fontos ez a döntés, mert hivatalosan elismeri a romák elleni diszkrimináció tényét, ami a többi kelet-európai ország tekintetében is jelentős tényező.

Ez az optimizmus azonban túlzottnak tűnik Szófia polgármestere, Yordanka Fandukova 2012 júliusi nyilatkozatának fényében: „A szófiai illegális cigánytelepek el lesznek pusztítva. Akik ott élnek, azoknak el kell költözniük szülőhelyükre. Ez egy nagy probléma, és nincs időnk halogatni a megoldást.” A telepek felmérése és bontása tehát az ellenállás részleges sikerei ellenére is folytatódik.

Bár a lakhatási szegénység nagyon sok embert érint Bulgáriában, a szófiai kunyhólakók egy jelentős része roma, ezért a kunyhóbontások ügye erőteljesen a romákat sújtó diszkrimináció köré tematizálódott. Noha ez valóban egy kiemelten fontos dimenzió, Mariya Ivancheva szófiai aktivista szerint a továbbiakban fontos kérdés lesz, hogy az emberhez méltó lakhatásért küzdő aktivisták képesek lesznek-e az etnikai diszkrimináción túl a diskurzust a lakhatási szegénység strukturális okai és széles társadalmi rétegeket érintő jellege felé terelni.

2012. szeptember 6.                                                                                                                               Pósfai Zsuzsi

Források:

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.