Reflexióim a 2012. július 25-én szervezett workshopról, melyet a „Mapping neoliberalism and its countermovements in the former Second World” (Neoliberalizmus és ellenmozgalmak a régi második világban) című nyári egyetemen tartottak Budapesten. Először Tessza, az AVM aktivistája, tartott előadást a városról: miért pont a város? Lehetőségek, koncentráció, pénz, gazdagság. Az anomáliák látványosan jelennek meg: pőrén és jól érzékelhetően, míg vidéken ez különböző okok miatt elkenődik. Volt egy ütős fogalma is: a tér. Nem pont a város határain belül koncentrálódik a pénz, a gazdasági folyamatok, a szegénység és a hajléktalan emberek, hanem a városon belül bizonyos erővonalak mentén, bizonyos tereken. Később ezt az újfajta megközelítést több felszólaló átvette és mondandójába beépítette.

Utána Mariann, A Város Mindenkié szövetséges tagja mutatta be a Kelet-Európában kialakult helyzete, majd ráért a magyar helyzetre gazdasági és szegénységpolitikai szempontból. Az utóbbi idők radikalizálódó politikai irányzatának törvényi megjelenéseiről és ezek hatásairól beszélt a hajléktalan emberek számára. Szólt a kriminalizációról és az állam részéről megjelenő újabb és újabb büntetésekről mint újfajta irányzatról.

Sári, az AVM hajléktalan aktivistája ismét a városról beszélt saját érintettségén keresztül. Nagyon jól sikerült az előadása. Külön kiemelném a lehetőségek városába érkezéskor szerzett benyomásait, az addigi életében sehol sem tapasztalt hajléktalan sokaságot a Nyugati pályaudvar melletti aluljáróban. Döbbenetes volt számára. Ezzel a problémával így először érzelmileg szembesült, ami mély nyomot hagyott benne.

Azután én következtem. Mielőtt az előre megjelölt témára térem volna rá, a július 24-i Metropol újságban megjelent cikkre tértem ki, amely a büntetésről szólt mint újfajta pénzforrásról az állam és a kormány számára, mely úgy éreztem, szervesen egészíti ki Mariann előadásának zárógondolatait. Aztán beszéltem az Utca és jog kutatócsoportról, a kutatásról, a létrejövő eredmények jövőbeni felhasználásáról, valamint arról, hogy mi lesz a kutatás után a kutatókban felhalmozódott tudással és tapasztalatokkal. Az AVM szeretné továbbra is hasznosítani, más-más helyzetekben, de ez még kiforratlan állapotú, kidolgozásra vár.

Az AVM előadássorozatának zárásaként Gyula, az AVM hajléktalan tagja következett. Mindenekelőtt kitért a gyökerekre: az Utca Emberére és a New York-i példára. Az érintettek és szövetségesek arányának fejlődéséről beszélt, majd kitért a kettő előnyére: szövetségesek – formális oktatás, erőforrások, érintettek – tapasztalati tudás. Ezek után pár kérdés következett, melyekre válaszoltunk. Összességében felkészült, jó előadásunk volt.

A szünet után a lengyelek mutatták be nagyvárosi problémáikat, majd az ukrán felszólaló következett, drámai képet festve az ukrán helyzetről. Utánuk a románok következtek. Az egyik felszólaló a Kolozsvárott uralkodó gazdasági kapcsolati hálózatot mutatta be. Összeszedett, jó előadás volt. Sajnos a későbbi előadásokból nem sok jutott el hozzánk, mert fordítóink ekkorra már kellőképpen elfáradtak és csak jelzés szintjén fordítottak. Viszont az ezután következő kötetlen beszélgetés során mi is egy kicsit visszaélénkültünk.

A sok minden más mellett, amit leszűrtem, az az, hogy a XXI. században a problémák megoldásához egyre nagyobb szükség van a női gondolkodásmódra is. Csak nő és férfi együtt lesz képes a XXI. század által felvetett problémákon túljutni. Ehhez a kihívásokkal terhelt, nagyszerű munkához egyik fél sem hiányozhat. Amúgy is párosan szép az élet!

2012. július 29.                                                                                                              P. Pisti