Tisztelt Fűri István!

A Város Mindenkié 2009 augusztusában alakult olyan hajléktalan emberek és szövetségeseik részvételével, akik tenni akarnak egy egyenlőségen alapuló és igazságos társadalomért. A csoport célja, hogy lehetőséget teremtsen a hajléktalan embereknek arra, hogy kiálljanak saját méltóságukért és küzdjenek a lakhatáshoz való jogért.
 
Csoportunk megdöbbenéssel olvasta az újbudai Közterület-felügyelet 2012. június 28-ai keltezésű cselekvési tervét, amely „a kerület lakossága, és a kerületben életvitelszerűen élő hajléktalanok egymás mellett élését” kívánja előmozdítani. Az alábbiakban kifejtjük a tervezettel kapcsolatos kifogásainkat azzal a reménnyel, hogy ezek a tervezet átgondolására késztetik a felügyeletet, illetve az Önkormányzatot.

1. Nyelvezet: A dokumentum nyelvezete megbélyegző és kirekesztő. Rögtön az első bekezdésben szembeállítja egymással a hajléktalan embereket és az ún. többségi társadalmat. Csoportunk szerint egyetlen magyar társadalom létezik, amelynek a hajléktalan emberek is teljes jogú állampolgárai. Az ilyen típusú megkülönböztetés nagyban hozzájárul a hajléktalan emberek kirekesztéséhez. Az olyan kijelentések pedig, miszerint „ezek az emberek ittasak” vagy hogy „még mindig jobb, ha ezt [pénzt] koldulással teremti elő, mint bűncselekmény elkövetésével” megbélyegzőek és ezáltal alaptalanul tovább rontják a hajléktalan emberek társadalmi megítélését. Az érintettek jelentős része nem alkoholbeteg, és a bűncselekmények elkövetése sem jellemző inkább a hajléktalan emberekre, mint a biztos lakhatással rendelkezőkre.

2. Hatáskör: Ahogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa már több jelentésében rámutatott, a hajléktalanság nem rendészeti vagy városesztétikai probléma, hanem a társadalom egyik legsúlyosabb válsághelyzete. Meggyőződésünk, hogy a hajléktalanságot nem a Közterület-felügyeletnek, nem a Rendőrségnek, de még csak nem is a hajléktalan-ellátó szervezeteknek kell megoldaniuk, hanem az államnak és az önkormányzatoknak, amelyek legfontosabb eszköze a felelős gazdaság-, lakás-, és szociálpolitika. Nem vitatjuk a felügyelet illetékességét, amennyiben az érintett hajléktalan ember bűncselekményt vagy szabálysértést követ el (pl. zaklató módon koldul), de minden ezen túlmutató feladat ellátása az önkormányzat szociális szervezeteinek hatáskörébe kellene, hogy tartozzon. Ugyan az új szabálysértési törvény büntethetővé tette az „életvitelszerű lakhatást közterületen”, ahogyan az ombudsman és számos hazai és nemzetközi szervezet rámutatott, a törvény emberi jogi és alkotmányossági szempontból is aggályos, ezért ennek végrehajtása súlyos emberiességi és jogi kérdéseket vet fel!

3. Megközelítés: Az „eltűrt”, „tiltott” és „állandó” zónák kijelölése a Kádár-kori diktatúra idejét idézi. A magyar társadalom 1989-ben a parlamentáris demokráciák sorába lépett, amelyekben elfogadhatatlan az emberek életterének ilyen, „felülről” vezérelt, önkényes kategorizálása. Mindez nemcsak a jogállamiság normáival, hanem a szabad, demokratikus állampolgáriság elvével is szembe megy. Mindemellett újra szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a hajléktalanság problémájával kapcsolatban nem lehet cél „olyan területek megvalósítása, ahol egyáltalán nem látható hajléktalan”. Ez a megközelítés nemcsak embertelen, de nem is hatékony. Ameddig nem születnek átfogó politikai és gazdasági válaszok a hajléktalanság megoldására, addig mindannyian kénytelenek leszünk elviselni azt a tudatot, hogy emberek kényszerülnek az utcán élni – függetlenül attól, hogy a mindenkori hatalom ezt tűri, tiltja vagy támogatja. Arra kérjük Önöket, hogy erőforrásiakat erre fordítsák, ne látszatintézkedésekre.

Tisztelettel,                                                                                                       A Város Mindenkié csoport

Budapest, 2012. augusztus 1.

————–