Tapasztalatcsere rendőrök és hajléktalan emberek részvételével – beszámoló

Ez a cikk több mint 9 éves.

rendőr_képzés_kicsi.jpg2012. június 23-án A Város Mindenkié csoport aktivistái játékos tapasztalatcsere keretében fél napot töltöttek el józsefvárosi rendőrökkel. Az AVM hajléktalan aktivistái azzal a céllal látták vendégül a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a VIII. Kerületi Rendőrkapitányság munkatársait, hogy olyan párbeszédet jöjjön létre a közhatalmat képviselő rendőrökkel, amelyben egyenlő félként oszthatják meg egymással tapasztalataikat, fejthetik ki véleményüket.

A tapasztalatcsere az egyenlő bánásmód érvényesítéséhez és a – minden bizonnyal kölcsönösen fennálló – előítéletek csökkentéséhez kívánt hozzájárulni. A konzultáció során a hajléktalan emberek és a rendőrök nem egy konfliktusos, hierarchikus jellegű helyzetben, pl. igazoltatáskor, előállításkor, szabálysértési eljárás lefolytatásakor találkoztak; hanem partnerként, egyenrangú félként beszélgethettek.

A tapasztalatcserére érkező kilenc józsefvárosi rendőr mind közterületen végez szolgálatot. A kerület négy körzetre van felosztva, ebből két körzeti megbízott vett részt a tapasztalatcserén. Egyikük kiemelte a közterületi munka kihívásait; a helyi lakosok és a hajléktalan emberek közötti konfliktusok feloldásának nehézségeit. Abból adódóan, hogy a kerületben különösen nagy arányban működnek hajléktalanokat ellátó intézmények, a kapitányság munkatársaira különösen több feladat hárul, mint más hasonló lakosságszámú kerületekben.

Az AVM és a kapitányság egy-egy képviselőjének bemutatkozása után, hajléktalan-rendőr párok alakultak, akik mini-interjúkat készítettek egymással, majd az egész csoport előtt bemutatták a társukat.

Az ismerkedés tovább folytatódott a siker fala nevű játékkal, amelyben kilenc-kilenc hajléktalan ember és rendőr vett részt. A játékosoknak különböző társadalmi helyzetű szereplőkkel (pl. kis faluban élő 50 feletti asszony vagy az amerikai nagykövet lányának szerepével) azonosulva kellett egy képzeletbeli világban boldogulni, miközben a játékvezető állításokat tett. Például olyanokat, hogy: „A papírhulladékot a közeli szelektív tárolóba visszük.” „Állampolgári jogaimmal nehézség nélkül élhetek.” Amennyiben a játékban részt vevők megítélése szerint az általuk megformált szereplőre igaz volt az állítás, előre léphettek. Néhány kérdés után jól látszott, hogy a szereplők „születésnél” kapott társadalmi helyzet sorsukat szinte megváltoztathatatlanul determinálja. A résztvevők a játék után elmondták, mi volt a szerepük és mit éreztek, amikor előreléphettek vagy a sokadik körben sem volt erre lehetőségük. Többen az első pár kérdésnél érezték, hogy „nincs esélyük”.

A játékot követően Ámon Kata, a Budapesti Corvinus Egyetem doktorandusz hallgatója, A Város Mindenkié csoport aktivistája a magyarországi hajléktalan-ellátás rendszeréről tartott előadást. Az előadásban szó volt a hajléktalanság vizsgálatának definíciós problémáiról, magyarországi történetéről, szociális bérlakásrendszer szükségességéről.

Az előadást követően a rendőrök és az aktivisták egymással szemben gyakran felmerülő problémáikat, panaszaikat, észrevételeiket vegyes, kiscsoportokban vitatták meg. A „panaszóra” során felmerülő problémaköröket 4-5 fős vegyes csoportokba szerveződve vitatták meg a résztvevők, ahol megoldási javaslatokat dolgoztak ki. A körülbelül félórás kiscsoportos megbeszélést követően a résztvevők a csoport elé tárták javaslataikat, amit minden résztvevőnek lehetősége volt véleményezni. A panaszóra keretében felmerült többek között a hajléktalan emberek gyakori igazoltatásának kérdése és az egyre gyakrabban előforduló kunyhóbontások ügye is.

Végül idő szűkében a teljes tervezett programot, a programzáró társasjátékot nem sikerült megvalósítani. A hosszabb tartalmú kis csoportos beszélgetéseken azonban a tapasztalatcserén résztvevők azt mondták, hogy fontos lenne rendszeresen kapcsolatépítő, érzékenyítő tréningeket, megbeszéléseket, tapasztalatcserét szervezni. A rendőrök fontosnak tartották, hogy a közterületi állomány vett részt a tapasztalatcserén, hiszen ők azok, akik állandó kapcsolatban állnak az állampolgárokkal. A résztvevők közös gondolata volt, hogy nemcsak a rendőröket, hanem a közterület-felügyelőket, mentősöket vagy más hajléktalan emberekkel gyakran kapcsolatba kerülő szervezetek képviselőivel is érdemes lenne találkozni.

Képek a tapasztalatcseréről itt.

2012. július 13.                                                                                                    Molnár Noémi Fanni

———————————————–

Ha tetszett ez a bejegyzés, like-old te is a Facebook-oldalunkat!

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.