A fejlett országokban a gyógyítás nem ember központú, hanem betegség centrikus. Mondjuk van egy ember, akinek a betegségét gyógyszeres kezeléssel lehet meggyógyítani. Mivel azonban nem az egész embert nézik, csak a kiragadott betegséget, ezért lehet, hogy tökéletesen kigyógyul a betegségéből az ember, csak mire meggyógyul, addigra mondjuk éppen az addig makk egészséges mája válik igencsak beteggé. Itt jönne az, hogy A GYÓGYSZER MELLÉKHATÁSAIRÓL KÉRDEZZE MEG HÁZIORVOSÁT, GYÓGYSZERÉSZÉT!

Nos, ehhez hasonló nálunk, Magyarországon, a hajléktalan emberek rehabilitációja. Itt sem az egész embert nézik, hanem kiragadnak egy jelenséget, mint problémát és erre dolgoznak ki  megoldást. Például valóban probléma, hogy a hajléktalan emberek egyike-másika – kényszerűségből – a közterületen él, WC-nek, alvóhelynek, kocsmának és még egyéb extrémségeknek használja. Azonban, mivel nem az egész embert nézik, így megoldásnak  hoznak  egy  törvényt  („A  közterületet  tilos életvitel szerűen használni… „), ami lehet, hogy ezt a problémát megoldja, de ezer s egy új problémát hoz létre a régi egy helyett. Itt jönne az, hogy A TÖRVÉNY MELLÉKHATÁSAIRÓL KÉRDEZZE MEG TÖRVÉNYHOZÓJÁT, SZOCMUNKÁSÁT!

2012. április 14.                                                                                            Petrák István