Azt mondtad: Majd ha fagy
Fagyott, s két ujjad odalett.
Azt mondtad: Ha jön a kikelet
S jött, kipattanó rügyek felett.

Találtunk egy házikót,
Vályog, romos, de fej fölé valót.
Bepucoltuk, ajtót véstünk,
Miénk a világ!! Minek félnünk?
Köröttünk erdő, no városi nesz
Nincs rossz, aki minket észrevesz.

Nappal éltünk, este háltunk,
Csillagot már ablakon át láttunk.
Jó lett! Még gyermeket is vártunk.

Aztán jöttek a fogdmegek,
Tulaj-papirral, ingatlanossal,
S a szoc. háló (hittük, életünk re-startja)

Örökre kivetett a partra.

P.S: Ne félj, neked kettővel kevesebb,
De gyermekünknek már hat ujja lesz.