Milyen jogokkal rendelkezik az utca embere? Mivel nincs statárium, s nincs kijárási tilalom, jogod van kimenni az utcára, s onnan bemenni … valahová, mondjuk a lakásodba, munkahelyedre, vásárló helyekre, szórakozóhelyekre, stb. Kint megállni az utcán, téren, s ott beszélgetni, nézelődni vagy csak elmélkedni, merengeni valamin, vagy netán valakin. Jogod van az utcán ténferegni, de nincs jogod henteregni.
Gyakorlatilag mindent jogod van megcselekedni az utcákon s köztereken, amit nem tilt, vagy korlátoz valamilyen törvény vagy enyhébb esetben pusztán a jóérzés. Az utcai padra akár le is ülhetsz, ha a kedved tartja, de a törvény szerint nincs jogod életvitelszerűen birtokba venni, belakni a padot, aludni rajta, enni, inni, stb. Ezek persze a közterekre is vonatkoznak. Egyél, igyál otthon vagy egy étkezdében, vagy egyéb olyan helyeken, ahol ezt szabad, azaz, nem tiltja semmi. Se törvény, se egyéb.
És aki nem tud hova menni, nincs otthona, azaz otthontalan és még pénze sincs? Az ne egyen, ne igyon, ne vécézzen, ne aludjon és egyáltalán: minek létezik az ilyen?! Csak púp mindenkinek, a hátán! Nyavalyog, hogy nem biztos, hogy ő tehetett arról, hogy ide jutott, de ha netán meg is botlott egyszer, azaz ő tehet mégis az egészről, vagy legalábbis részben ő a hunyó, akkor se kéne egy életre büntetni ezért. Holmi emberi jogokra hivatkozva esélyt kér az újrakezdésre és addig is valamilyen LÉT-TERET, hol – ha nem is élhet -, de legalább vegetálhat, amíg a várva várt újrakezdési esélyt megkapja.
Na persze! Az utca közlekedési útvonal vagy turisztikai látványosság, vagy a jó ég tudja mi minden még, de egy biztos, hogy nem LAKHELY, nem ILLEMHELY, nem BORDÉLYHÁZ! Nnna, most megmondtam! Miért, nincs igazam? De! Apukám, már hogyne lenne igazad. Hisz egy jóérzésű ember végig sem mehet az utcán, hogy ne kelljen felháborodnia ezért-azért, valamiért. Mi ez, drágám? Már megint a számlák? Figyeld meg, ha ez így megy tovább, előbb-utóbb az utcára kerülünk! De, hogy mondhatsz ilyet? És akkor mi hol fogunk aludni, enni, inni, vécézni, fürdeni, internetezni, és … egyáltalán ÉLNI?
2012. február 14. Petrák István