A Város Mindenkié két érintett aktivistája 2012. január 29-én elutazott Debrecenbe, hogy átadják tapasztalataikat az ottani hajléktalan embereknek és szövetségeseinek. Természetesen pár órás ismerkedés után kiderült, hogy hasonló problémákkal küzdenek mindkét városban a kriminalizált hajléktalan emberek.

Végül négy hajléktalan társunkkal és két szövetséges támogatójukkal megtartottuk az első AVM gyűlést, melyen megegyeztünk abban, hogy „Debrecen Mindenkié”. A tapasztalataink átadása elsősorban a helyiek példamutató alázata segítségével nagyon hatékonynak tűnt. Remélem minden nagyvárosban hasonlóan gombamódra fognak kinőni az AVM csoportok.

Egy debreceni AVM aktivista érzései:

Jó érzés volt, hogy sok segítő szándékú emberrel találkozhattam, a hajléktalanok komolyan vették a lehetőséget, a munkánkat, és készek rá, hogy aktívan beszálljanak. A szervezésen csiszolni kell, minden létező eszközt ki kell aknáznunk.

Döbbenetesek voltak a párhuzamok az érintettek és a szövetségesek életében.

Fura és érdekes volt az ellátó személyzetével arról beszélni, hogy a hajléktalanok közül hány pozitív példát tudnánk a civil lakosság elé állítani, mert személyiségükben több tartást és eredményt tudnak felmutatni, mint jó pár fedéllel rendelkező embertársuk – ilyen az absztinencia, a jogi ismereteik, az önérdekérvényesítés képessége, a belátáson alapuló önreflexió, a politikai tájékozottság – és a józan világlátás.

Egyértelmű volt, hogy az összes cél közül a lakhatás az első, hiszen életbevágó veszélyt jelent, kiszolgáltatottságot, ok és cél egyben – ehhez viszont tény, hogy nagyon sok téren, nagyon sok mindent meg kell tennünk.

Tetszett a dinamizmus és a hatékonyság. Mintha minden előre meg lett volna írva.

Képek a látogatásról itt.