November 11-én péntek kora délután a készenléti rendőrség távolította el a hajléktalan emberek hatósági üldözése ellen csendes ülősztrájkkal tüntető állampolgárokat a Józsefvárosi Polgármesteri Hivatalból. Az erőszakmentes demonstráció célja az volt, hogy Kocsis Máté – józsefvárosi polgármester, országgyűlési képviselő, a kormánypárti frakció hajléktalanügyi referense, a rendészeti bizottság elnöke – és tizenkét képviselőtársa vonja vissza azt a szabálysértési törvény módosításáról szóló előterjesztésüket, ami 60 napig terjedő elzárással vagy 150 ezer forintig terjedő pénzbírásaggal fenyegeti a hajléktalan embereket.

Sokan fejezték ki szolidaritásukat és nagyratartásukat velünk, a demonstráció résztvevőivel (én azt gondolom egyébként, hogy a sok gratuláció nincs arányban azzal amennyire „hősies” lett volna az ülősztrájkban való részvétel), ugyanakkor sokan voltak azok is, akik nem értettek egyet az akcióval – noha egyébként maguk is elutasítják a hajléktalan emberek hatósági üldözését és egyetértenek a céljainkkal. Ez az írás elsősorban nekik szól.

Ebből a szempontból ugyanis nagyon fontos, hogy a polgári engedetlenséget is magában foglaló demonstrációt számtalan egyéb megszólalás és megmozdulás előzte meg, és ezek sikertelensége vezetett ennek a „radikális” – noha teljesen erőszakmentes, és Magyarországnál élénkebb mozgalmi élettel rendelkező országokban teljesen bevett – eszköznek az alkalmazásához.

Röviden a lényeg: mi már mindent megpróbáltunk. Nyílt levelek, bizottsági felszólalások, személyes egyeztetések, petíciók, tüntetések. Nem jókedvünkben tartóztattuk le magunkat, hogy 10 órát töltsünk egy józsefvárosi fogdában, hanem azért, mert úgy éreztük, hogy mindezek után, muszáj valami más, közvetlenebb módon is elmondani az üzenetünket: hogy elutasítjuk a hajléktalan emberek hatósági üldözését és az erre szolgáló kegyetlen és alkotmányellenes rendelkezéseket. Azt, hogy felháborítónak tartjuk, hogy – a hajléktalanellátó szervezetek közös közleményét idézve – „a hajléktalan-ellátás 1990 óta kiépült rendszere, s maguk a hajléktalan emberek bármely eddigi évnél, bármely eddigi, a szociális ügyekért felelős minisztérium alatti időszaknál rosszabb kilátásokkal néznek a tél elé”. Azt, hogy szerintünk a közterületi hajléktalanságot nem a hajléktalan emberek hatósági üldözésével lehet és kell visszaszorítani, hanem a lakhatáshoz való jog biztosításával, a szegények számára is megfizethető, kiterjedt szociális bérlakás-hálózat kialakításával, a lakásfenntartási támogatás radikális emelésével.

Mi vezetett idáig?

A hajléktalanság kriminalizálásának három legfontosabb állomása a következő:

– az építési törvény módosítása (2010 novembere), amelynek egyik célja az volt – a törvényjavaslat Belügyminisztérium honlapján megjelent eredeti indoklása szerint –, hogy a helyi önkormányzatok lehetőséget kapjanak a közterületek szigorúbb szabályozására és „a hajléktalanok kitiltására a közterületekről”;

– önkormányzati rendeletek elfogadása a közterületi hajléktalanság („a közterület életvitelszerű lakhatásra” való használatának, és az ehhez használt ingóságok közterületen való tárolásának) 50 000 forintig terjedő pénzbírsággal büntetendő szabálysértéssé nyilvánítása, elsőként Budapesten (2011 áprilisában), majd több fővárosi kerületben és Tatabányán;

– a szabálysértési törvény módosítása, amelynek értelemben 60 napig terjedő elzárással vagy 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal büntetendő az, aki fél évben belül kétszer szegi meg a fenti önkormányzati rendeletek közterületi hajléktalanságot kriminalizáló rendelkezéseit.

Mindeközben – Kaposvár és számos kisebb település korábbi rendelkezéseihez hasonlóan – Józsefváros fideszes többsége decemberben 50 ezer forintig terjedő pénzbírsággal büntetendő szabálysértéssé nyilvánította a kukázást (2010 decemberében), Kocsis Máté polgármester pedig helyi népszavazást kezdeményezett a hajléktalanság és a kukázás tiltásával kapcsolatban. A kampányban Kocsis gyakran kirekesztő, megbélyegző és gyűlöletkeltő módon beszélt a hajléktalan emberekről, például amikor úgy nyilatkozott, hogy „Ha nem szorítjuk ki a hajléktalanokat, akkor ők szorítják ki a józsefvárosiakat” (az ilyen beszédmódnak önmagán túlmutató jelentősége van). A népszavazás eredménytelen lett (a józsefvárosiaknak csak egy csekély kisebbsége vett részt a szavazáson), a polgármester ugyanakkor feljogosítva érezte magát, hogy érvényt szerezzen az új közterületi rendeleteknek, és rendészeti kampányt indított a hajléktalan emberek ellen.

Azt, hogy a fenti rendelkezések a hajléktalan emberek (illetve a kukázás betiltása esetében a általában a mély szegénységben élők) hatósági üldözésére irányulnak azt – a jogszabályok szövegén, indokolásán és az előterjesztő politikusok nyilatkozatain túl – részben más hatályos jogszabályok meglétéből, részben éppen ennek a józsefvárosi rendészeti kampánynak a tapasztalataiból tudjuk.

– Azok a köztéri cselekmények, amelyekre a kriminalizáló intézkedések mellett érvelők hivatkoznak – a másokat zaklató koldulás, a alkoholfogyasztás, a hangoskodás (csendháborítás), a közterületi vizelés, illetve a kukák felborítása vagy szemetelés (köztisztasági szabálysértés) – már most is szabálysértésnek minősülnek. Amennyiben valóban csupán ezeknek a cselekményeknek a visszaszorítása – és nem pedig a hajléktalan emberek közterekről való kirekesztése, a hajléktalan emberek hatósági zaklatásának legalizálása – volna a politikusok célja, úgy elég volna a hatályos jogszabályok betartatása. (Noha egyértelmű, hogy az utcai hajléktalansággal összefüggő köztisztasági problémákat nem a hajléktalan emberek megbüntetésével lehet megoldani, hiszen fiziológiai szükségleteket nem lehet betiltani, hanem nyilvános mellékhelyiségek biztosításával.)

– A józsefvárosi rendészeti akció során kiderült: a fenti jogszabályok alapján csupán azért is előállítottak hatósági erőszakkal embereket (1) mert a Józsefváros egyik közterületén tartózkodtak, és (2) mert hajléktalannak tűntek. Akkor is ha nem ittak alkoholt vagy gyújtottak rá ott ahol nem szabad, nem követtek el semmilyen szabálysértést, hanem csak – a kerület szabálysértési irodája által hozott egyik határozatot idézve – a „kövön üldögéltek”.

Ez nem más, mint a hajléktalan emberek rendszerszerű hatósági üldözése. Ők jelentik az első társadalmi csoportot, amit – az emberiesség, a felebaráti szeretet, a jogállamiság és az ésszerűség eszméit egyaránt lábbal tiporva – az új rezsim törvényen kívül helyezett. Az, hogy, ők lesznek-e az utolsók, csakis azon múlik, hogy az a „konszolidált többség”, amelynek a vélt érdekeire hivatkozva mindez történik, miként válaszol.

Az ellenzék

A hajléktalanság kriminalizálásának három fenti lépését és a józsefvárosi intézkedéseket folyamatos tiltakozások kísérték. Több alkalommal tiltakozott többek között az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszéke, a Habitat for Humanity magyarországi szervezete, a Szent Egyed katolikus közösség, a szociális munkásokat tömörítő Új Szemlélet csoport, valamint a Társaság a Szabadságjogokért.

Több alkalommal tiltakozott a fenti intézkedések ellen a magyarországi hajléktalanellátó intézményeket tömörítő HAJSZOLT Egyesület, valamint a budapesti hajléktalanellátók konzultatív fóruma, a Tízek Tanácsa is. A Menhely Alapítvány aláírásokat gyűjtött a kriminalizálás ellen. Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, Győri Péter, a Menhely Alapítvány kuratóriumi elnöke és a BMSZKI (a főváros hajléktalanellátó intézménye) szakmai igazgatója, valamint Iványi Gábor lelkész, az Oltalom Karitatív Egyesület vezetője szintén nyilvánosan felszólaltak a hajléktalan emberek hatósági üldözése ellen.

Az európai hajléktalanellátó szervezeteket tömörítő FEANTSA – példátlan módon – már négy közleményben foglalkozott a magyarországi helyzettel: a brüsszeli székhelyű szervezet elítélte a hajléktalanság kriminalizálását és egy a hajléktalanság visszaszorítására alkalmas kormányzati stratégia kidolgozását javasolta (a legutóbbi közleményt ld. itt). A hajléktalanság kriminalizálása ellen a parlamentben és a fővárosi közgyűlésben minden adandó alkalommal felszólalt a két demokratikus ellenzéki párt, az LMP és az MSZP is.

A hajléktalan emberek hatósági üldözésének legszervezettebb ellenzője azonban az A Város Mindenkié csoport volt, ami egyúttal az ülősztrájkot megelőző – a polgármesteri hivatal előtt lezajlott – demonstrációt is szervezte.

A teljesség igénye nélkül:

2010 szeptembere

– nyilvános dokumentumban véleményeztük a Belügyminisztérium törvényjavaslatát;

– arra biztattuk itthoni, és külföldi szimpatizánsainkat, hogy küldjenek tiltakozó leveleket a belügyminiszternek;

– a Menhely Alapítvánnyal és a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezettel közös sajtóközleményben tiltakoztunk az előterjesztés céljai ellen;

– számos alkalommal kértünk személyes egyeztetési lehetőséget a Belügyminisztériumtól – erre csak februárban került sor;

– több száz szimpatizánsunkkal együtt tüntettünk a Belügyminisztérium épülete előtt;

– A Város Mindenkié csoport értékelte továbbá a pártok fővárosi választási programjait, és ennek során határozottan kritizálta Tarlós István programjának kriminalizációt kilátásba helyező részeit;

2010 októbere

– az Országgyűlés lakhatási albizottságában az AVM egyik tagja felszólalt az előterjesztés ellen;

– az építési törvény végszavazásakor a parlamentben „Lakhatást, ne zaklatást” molinó felemelésével tiltakoztunk az előterjesztés ellen;

– a törvényjavaslat elfogadása után nyílt levélben kértük Schmitt Pál köztársasági elnököt, hogy ne írja alá a törvényt, hanem küldje vissza a parlamentnek megfontolásra;

2010 novembere

– részt vettünk a Hajléktalanokért Közalapítvány „Ne menj haza!” elnevezésű rendezvényén, ahol arra biztattuk a jelenlévőket, hogy írjanak levelet Pintér Sándornak és Tarlós Istvánnak, amiben kifejezik egyet nem értésüket a hajléktalanság kriminalizálásával, és valódi megoldásokat követelnek;

2010 decembere

– a Blaha Lujza téri aluljáróban egész éjjelen át tartó demonstrációval tiltakoztunk a hajléktalan emberek kriminalizálása ellen, több száz résztvevővel;

– részt vettünk Tarlós István egyik nyilvános közmeghallgatásán, hogy személyesen is tiltakozzunk a hajléktalanság kriminalizálása ellen;

 – az AVM egyik tagja, Misetics Bálint a Magyar Narancsban, illetve a European Journal of Homelessness című akadémiai folyóiratban elemezte és kritizálta a hajléktalanság magyarországi kriminalizálását;

2011 februárja

– 200 tiltakozó levelet adtunk át Mányai Zoltánnak, a Belügyminisztérium sajtófőnökének a hajléktalanság kriminalizálásával kapcsolatban;

2011 márciusa

– az Origó segítségével videón kérdéseket lehet feltenni Tarlós Istvánnak, mi is kihasználtuk a lehetőséget és egyik tagunk, Udvarhelyi Éva Tessza két kérdést fogalmazott meg a köztéri hajléktalansággal és a hajléktalan emberek kriminalizálásával kapcsolatban – Tarlós István válaszait ld. itt;

– részt vettünk az Új Szemlélet csoport által szervezett demonstráción a kukázást tiltó józsefvárosi rendelet ellen;

– nyílt levelet írtunk Soltész Miklós államtitkárnak, amiben tiltakoztunk azok ellen a nyilvánosságra került tervek ellen, hogy olyan intézményeket hoznak létre, amelyek „szabálysértési előállításra is alkalmasak, vagyis [amelyekben] olyan hajléktalan emberek elhelyezése is megoldható, akik önszántukból nem kívánják igénybe venni a szolgáltatásokat”;

– személyes egyeztetésen kértük Tarlós Istvánt, hogy ne fogadjanak el rendeletet a hajléktalan emberek kriminalizálásáról – hiába;

2011 áprilisa

– az AVM aktivistái is részt vettek az Új Szemlélet csoport megmozdulásán, és a józsefvárosi képviselő-testület ülésén tiltakoztak a kukázás betiltása ellen;

– nyílt levélben kértük a fővárosi képviselőket, hogy szavazzanak nemmel a hajléktalanság kriminalizálását célzó előterjesztésre;

– mintegy másfél óráig akadályoztuk a Fővárosi Közgyűlés ülését, hogy így tiltakozzunk a hajléktalanság kriminalizálása ellen, egyik tagunk továbbá felszólalt és összefoglalta az érveinket;

2011 májusa

– részt vettünk Magyarország ENSZ keretei között zajló emberi jogi értékelésében, és felhívtuk a figyelmet a hajléktalanság kriminalizálásának problémájára;

– kezdeményeztük az Alkotmánybíróságnál a fővárosi rendelet megsemmisítését;

– kezdeményeztük Budapest Főváros Kormányhivatalánál a fővárosi rendelet törvényességi vizsgálatát;

2011 júniusa

– nyílt levélben kértük az Országgyűlés rendészeti bizottságának tagjait, hogy ne támogassák a hajléktalan embereket börtönnel fenyegető előterjesztés általános vitára bocsátását;

2011 júliusa

– Tarlós István a hajléktalanság kriminalizálását célzó rendelet vitája során azt ajánlotta Kaltenbach Jenő képviselőnek, hogy amennyiben kiderül, hogy jogszabályokba ütközik a hajléktalan állampolgárok köztéri létét büntető módosítás, akkor a Főpolgármesteri Hivatal „el fog gondolkodni” a rendelet korrekcióján: mi szaván fogtuk Tarlós Istvánt, és eljuttattuk hozzá a Menhely Alapítvány és a TASZ szakmai anyagát, amely tételesen, részletes indoklás kíséretében sorolja fel rendelettel kapcsolatos alkotmányossági aggályokat;

– nyílt levélben kértük az Országgyűlés szociális bizottságának tagjait, hogy ne támogassák a hajléktalan embereket börtönnel fenyegető előterjesztés általános vitára bocsátását, az ülésen részt is vettünk a bizottság fideszes többsége azonban nem szavazott szót az AVM képviseletében megjelent hajléktalan aktivistának

– ombudsmani beadványt írtunk az álláspontunk szerint alkotmányellenes fővárosi rendelettel kapcsolatban, az ombudsman ezt követő jelentésében felszólította a Fővárosi Közgyűlést, hogy 60 napon belül vonja vissza az alkotmányellenes rendeletet;

– írásban és egy a Józsefvárosi Polgármesteri Hivatalban tartott egyeztetésen élőszóban is véleményeztük azt a józsefvárosi előterjesztést, ami a közterületi hajléktalansággal foglalkozik, és tiltakoztunk annak diszkriminatív szemlélete ellen

– Dósa Mariann, az AVM egyik aktvistája a TASZ munkatársával közös cikkében kritizálta a hajléktalanság kriminalizálását a Népszabadság Vélemény rovatában;

2011 augusztusa

– nyílt levélben kértük Tarlós Istvánt, hogy tegyen eleget az ombudsmani jelentésben foglaltaknak (Tarlós István azt nyilatkozta, hogy őt nem érdekli az ombudsmani jelentés, ezért Somfai Ági fővárosi képviselő tiltakozásképpen lemondott a fővárosi hajléktalanügyi megbízotti pozíciójáról);

2011 szeptembere

– számos eseményt szerveztünk a józsefvárosi népszavazással kapcsolatban, ahol igyekeztük meggyőzni a kerületi lakosokat arról, hogy nem a kriminalizáció a megoldás;

– részt vettünk egy nyilvános vitán, amin Kocsis Máté is megjelent, és személyesen is elmondtuk az érveinket a hajléktalan emberek hatósági üldözése ellen;

– közmeghallgatást szerveztünk, amire meghívtuk a szabálysértési törvény módosításáról – és a hajléktalan emberek bebörtönzéséről – szóló törvényjavaslat mind a tizenhárom előterjesztőjét – sajnos egyikük sem jött el, pedig az email-ben kiküldött meghívókon kívül több alkalommal fel is hívtuk őket;

– ismét részt vettünk a parlament lakhatási albizottságán, az AVM két tagja is felszólalt a hajléktalanság kriminalizálása ellen;

– a csoportunk egyik tagja előadást tartott a hajléktalanellátás országos konferenciáján a kriminalizáció strukturális gyökereiről, illetve a szegénypolitika és a büntetőpolitika összefüggéseiről;

2011 októbere

– 24 órás jogvédő akcióval tiltakoztunk a hajléktalan emberek józsefvárosi hatósági üldözése ellen;

– jelenlétünkkel és felszólalással tiltakoztunk a hajléktalanság kriminalizálása ellen a józsefvárosi közgyűlés 2011. október 6-i ülésén;

– közleményben tiltakoztunk Kocsis Máté hajléktalanügyi referensnek való kinevezése ellen;

– emailen, telefonon és személyesen próbáltunk időpontot kérni személyes találkozóra Rogán Antal országgyűlési képviselőtől, aki a szabálysértési törvény módosításáról szóló, a hajléktalan embereket elzárással fenyegető törvényjavaslat egyik előterjesztője;

– bátorításunkra szimpatizánsaink több száz levelet küldtek Rogán Antalnak és a szabálysértési törvény módosításáról szóló, a hajléktalan embereket elzárással fenyegető törvényjavaslat többi tizenkét előterjesztőjének;

– több száz ember tüntetett a Kossuth téren az AVM által szervezett demonstráción: a szabálysértési törvény módosításáról szóló törvényjavaslat ellen, és felelős lakáspolitikáért;

– személyesen egyeztettünk Papcsák Ferenccel, a szabálysértési törvény módosításáról szóló törvényjavaslat egy másik előterjesztőjével, és kértük, hogy vonja vissza az előterjesztést;

2011 novembere

– látványos performansszal tiltakoztunk a szabálysértési törvény módosítása és a hajléktalan emberek bebörtönzése ellen.