Alattomos rendszerhiba – a november 2-i demonstráció háttere

Ez a cikk több mint 9 éves.

Botrányos döntést hozott tavaly ősszel a Józsefvárosi Önkormányzat miután kiderült, egyik raktárhelyiségét bérlője nem rendeltetésszerűen használja. Takarosan felújította és lakhatóvá alakította ugyanis, és elkezdett benne élni gyermekével. Akkor borult ki a bili, amikor a bérlő jogi úton próbálta rendezni a jogszerűtlen helyzetet, és a helyiség lakássá való átminősítését kérte. A helyszíni szemlén kiderült, az átminősítésnek műszaki akadálya nincs. A bizottság mégis lesöpörte a kérelmet az asztalról, a családot pedig szélnek eresztette.

Irén, beteg férje és négy gyermeke Borsodból kerültek Budapestre. Az eladósodástól, az uzsorásoktól, a fojtó kilátástalanságtól menekültek, kimentettek némi pénzt, majd házukat hátrahagyták az őket vegzálóknak. Mindent feltettek egy lapra, mikor fülest kaptak egy ígéretesnek tűnő lehetőségről. Üresen áll a sok lepusztult raktárhelyiség a Józsefvárosban, az albérleti árak harmadáért bérbe vehetők, és idővel át is minősíttethetők lakássá. Megköttetett a szerződés az önkormányzattal.

A család több százezer forintból rendbe tette a szobát, kialakította a fürdőszobát, a mellékhelyiséget. A férfi időközben elhunyt. Amikor Irén beadta az átminősítési kérelmet, inkább közérthetőbb történetet kerekített: négygyermekes özvegy árvízkárosultnak adta ki magát, akinek háza a katasztrófában megsemmisült.

A vagyonkezelői előterjesztésből két dolog látszott körvonalazódni. Az, hogy az átminősítésnek műszaki akadálya nincs, és az, hogy Irén még némi plusz pénzt is hozott a kerület konyhájára. Ehhez képest szakmai javaslat címen csupán egy deklarációt olvashatunk: "nem javasoljuk az átminősítést".

"Ha egyszer megnyitjuk ezt a lehetőséget, hogy bárki kibérel egy helyiséget, utána át akarja minősíttetni lakássá és persze kisebb bérleti díjon szeretné bérelni, szerintem ezt ne nyissuk meg", hangzott az indoklás Soós Györgytől, a Városgazdálkodási és Pénzügyi Bizottság elnökétől. Az egyik képviselő azért még firtatná, Soós azonban türelmetlen és fegyelmez. 1 ellenszavazat, 2 tartózkodás. 11 igennel letudva!

Az ukáz értelmében az Önkormányzat vagyonkezelője, a Kisfalu Kft. a kulcsok leadására kötelezte Irént, és arra, hogy alakítsa vissza a helyiséget az eredeti állapotába. Az eljárás teljesen jogszerű, Irén szerződést szegett, és hiába növelte jelentősen az önkormányzati ingatlan értékét, a szerződésben foglaltak miatt az Önkormányzat nem kötelezhető a vagyonnövekmény megtérítésére, sőt még visszabontatni is hajlandó.

A döntés több szempontból is rossz árnyékot vet a józsefvárosi vezetésre. Egyrészt rávilágít a kerületi lakásgazdálkodás irracionalitásaira. A Józsefvárosban 488 bérlakás és több mint 1.000 helyiség áll üresen, ezek fenntartására havonta 20.241.651 Ft folyik el a büdzséből, holott közülük sok lepusztult és nincs is bérbe adható állapotban. Az Önkormányzat érdeke éppen az lenne, hogy az üresen álló helyiségeket hasznosítsa. Abban az épülettömbben, ahol Irén él, legalább egy, illetve a teljes utcában legalább további 17 nem lakás célú önkormányzati tulajdonban lévő helyiség áll üresen. Irén esetében az átminősítésről szóló szakvéleményt az Önkormányzat vagyonkezelője adta, tehát elvben a nyerészkedést célzó átminősítések kiszűrhetők.

Álszent a határozat azért is, mert a bizottsági tagoknak kéne a legjobban tudnia, hogy Irén azért kezdett egy raktárhelyiségben lakni, mert az alacsony jövedelemből élők számára évtizedek óta nincs megfelelő lakhatási alternatíva Magyarországon. Az országos önkormányzati bérlakásállomány európai viszonylatban kiemelkedően alacsony, 3 százalék. A némi önerővel rendelkező szegény ember is kénytelen túlnyújtózni takaróján, és felvállalni a piaci árú albérletben, illetve a hitelből finanszírozott lakhatásban rejlő kockázatokat. Irén a rendszer keretein belül teljesen ésszerűen cselekedett, amikor egy számára megfizethető helyiségbe költözött be, és nem akart adósságcsapdába sodródni.

Az önkormányzat igazán méltányolhatta volna ezt az igyekezetet. Hogy nem áll érdekében rendezni a viszonyokat? Az épület elbontását tervezi? Még egy púp lenne a hátára a kártalanítás? Na de annyi pénz folyik el mindenre, bizottsági tagok… Miért pont akkor játsszák el a szigorú lakásgazdát, amikor nem lenne indokolt?

Soós állítja, átérzi "a problémát, hogy 4 gyerekkel, de továbbra is én is meg a képviselőtársaim is hasonlóan vélekednek, hogy teljesen fölösleges egy újabb kaput megnyitnunk arra, hogy ezt esetleg mások üzletre, vagy egyéb dologra használják." Sajnos ez már meg van nyitva. És az is, hogy önkormányzati lakásbérlők tovább értékesíthetik a bérleti jogot, és adott esetben nem csak a különbözetet, hanem a teljes summát zsebre vágják, semmit nem fizetve tovább az önkormányzatnak. A "szociális albérlőnek" sokszor csak a kilakoltató jegyzői határozatnál derül ki, hogy átvágták. Erről is érkeztek már bejelentések.

Érzéketlen és együgyű az elnöki érvelés. Így gyártja a rendszer a hajléktalan embereket. Irén lába alól kétségtelenül kirántották a szőnyeget, kórházba került, és az eddig rendesen kiegyenlített számlákból néhány hónap alatt hatalmas adósság lett. Most már a családsegítő is kezd ébredezni, de Irén helyzete kívül esik a jogszabályi kereteken, az adósságkezelő szolgáltatás csak lakás céljára vehető igénybe. Mert Irén és gyermeke továbbra is a raktárhelyiségben élnek.

Sikertelen tárgyalások, levelezések, jogszabályi hivatkozások után november 2-án, szerdán reggel demonstrációt tartunk, hogy újabb átminősítő kérelmet adjunk be a bizottságnak. A rendszerhiba orvosolandó.

2011. október 29.                                                                                   Sebály Bernadett

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.