A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoportot meghívták a szervezők, hogy tartsanak egy rendkívüli osztályfőnöki órát a Bánkon megtartott Tekerj a Tóra! fesztiválon. A szervezés folyamán még három programot kértek tőlünk: bemutatkozást más civil szervezetek és önkéntesek előtt, még egy rendkívüli osztályfőnöki órát egy nemzetközi csapatnak és egy kerekasztal beszélgetést a kormány kriminalizációs rendeleteiről a TASZ képviselőjével.

Az AVM négy hajléktalan és egy szövetséges tagja száguldott le egy Skoda személyautóval a fesztiválra. Szokás szerint az autóban osztottuk fel a szituációs társasjáték szerepeit. A hajléktalan tagok már tapasztalat előadók voltak. Az újonc szövetségesünknek az úton adtunk pár tanácsot, habár már ő is részt vett egy próbán. A kellemes út végén egy csodálatos hegyi faluba érkeztünk. A portán ránk rakták a fesztiválon szokásos karpereceket, majd a szervezők szeretetteljes fogadtatását élveztük.

Az adminisztrációs ügyek elintézése után megkezdődhetett a civil szervezetek bemutatkozása. A többiek már nagyjából ismerték egymást, de rólunk is hallottak pár dolgot. Mégis a többséget a mi tevékenységünk érdekelte. Önkéntes viszont csak egy jött el, így mi átsiettünk a következő helyszínünkre, ahol a rendhagyó osztályfőnöki órát kívántuk megtartani.

Végül egy olyan kis helyiségbe tereltek, ahová mi és a nyolc néző is alig fért el. Először a hajléktalan tagjaink meséltek az életükről, majd ezt követte a szövetséges társunk gondolatai az aktivista múltjáról, jelenéről és a jövőbeli elképzeléseiről. A diplomás nézőink sem maradtak el a kérdéseikkel, így igen aktív volt az előadásunk első fele. Nemcsak a hajléktalan sorsunk, de az aktivista mivoltunk is érdekelte őket. A második részben elővettük a társasjáték mezőit, és az utolsó pillanatban megérkezett a két bábú is, egy üveg fehér és vörösbor. A nyolc érdeklődőt két csapatra osztottuk és megkezdtük a játékot. Természetesen most ők lettek a hajléktalan szerepben, mi pedig különböző hatósági, segítő és társadalmi szerepekbe bújtunk bele. Izgalmas játék közepette mutattuk meg az értelmiségi érdeklődőinknek a hajléktalan emberek nehéz sorsát. Némelyikük meg is izzadt – persze meleg is volt -, de voltak talpraesettek is köztük. Mindenesetre sok új ismerettel bővítettük a tudásukat a hajléktalan lét szempontjából. Mind e mellett még megkapták a két üveg bort is, amiből még bennünket is megkínáltak.

Sietve indultunk ebédelni, mert utána egy nemzetközi csapatnak szándékoztuk előadni az ofő óránkat tolmácsolás segítségével. Ez két innovatív dologgal járt egyszerre. Eddig még nem tartottunk előadást szabadtéren és ide gennyelvű nézőink sem voltak eddig. Sajnos a nemzetközi csapat olyan sokat késet, hogy a társasjáték már szóba sem jöhetett, hiszen nekünk még volt egy programunk hátra. Ráadásul az egyik társunkat kölcsön kérte a Fórum színház rendőri szerepre. Végül is három hajléktalan és egy szövetséges tagunk mutatkozott be tolmács segítségével. A tolmács észre sem vette, mikor a kezdésnél az érintett koordinátor angol nyelven mutatkozott be, és így reflexből fordította a nemzetközi csapatnak magyarra. A nemzetközi önkéntesek sem maradtak el kérdések számában a magyaroktól, de sokkal érdekesebb és mélyebb társadalmi témákra voltak kíváncsiak.

Jól lakottan és kellemes érzéssel siettünk újabb helyszínünkre, ahol már izgalommal várt bennünket a TASZ képviselője. Itt újabb hely probléma adódott, ami okozhatta a kis létszámú hallgatóság megjelenését is, így eléggé belsőséges kerekasztal kerekedett ki. Mindenesetre a hallgatóság szimpatizált az ügyünkkel és így vita helyet együttérző kérdésekkel bombáztak bennünket.

Legvégül még elmentünk a Fórum színház előadására, ahol a társunk is szerepelt. Azonban már olyan fáradtak voltunk, hogy előadás közben lassan elszivárogtunk. Igaz már páran láttuk ezt az előadást. Én este fél nyolckor tudtam bele csobbanni izzadt testemmel a Bánki-tóba, melynek hiába kerestem az alját. Lazító programként pedig megnéztük a Másfél nevezetű együttes koncertjét. Zumi-zumi zum! A zenei élmény hatásában kissé eltévedtünk Budapest határán, így csak másnap értünk haza.

2011.08.20.                                                                                                           Balog Gyula