A Város Mindenkié negyedik elvonulása – beszámoló

Ez a cikk több mint 10 éves.

2011. július 22 és 24 között A Város Mindenkié csoport ismét megtartotta a szokásos hathavonta megtartott háromnapos értekezletét, amit mi csak elvonulásnak hívunk. Mivel igazán nincs semmilyen jövedelemforrásunk, így a szimpatizánsainktól kértünk segítséget, vagyis egy helyet három napra, amiért nem kell fizetni. Szerencsére régi ismerőseink, a Dzsaj Bhím Közösség Sajókazán adtak nekünk helyet.

Nagy izgalommal készültünk, főleg én ,mivel én segítettem a témákat összeírni, az elvonulás tematikáját kialakítani, ami nagyon jó volt. Már csak a lejutás volt a kérdés. Végül jó részünk vonattal ment, de szerencsére volt két autó, s volt, aki biciklivel lekerekezte ezt a nagy távolságot. Leérve, mint mindig, most is csúszással kezdtünk. De már rutinunk van ebben, s a 90 percből több, mint egy órát behoztunk. Nagyon örültünk, hogy péntek estére az Utcajogász programban önkéntesen dolgozó jogászaink is leértek (pedig délután még a Blahán voltak, mint minden pénteken 15 órától 17 óráig), így velük együtt 23-an voltunk.

Az első nap kihirdettük, mik lesznek a feladatok a három nap alatt és kerestünk felelősöket például a főzésre, mosogatásra stb. Úgy döntöttünk, hogy mindenki, aki nem végzi el a munkáját „büntetést” is kap. Ezt végül szerencsére nem kellett alkalmazni, bár a kazaiak biztos örültek volna, mert a „büntetés” az lett volna, hogy fát kell gyűjteni télire. A három nap alatt jó sokat stratégiáztunk, de közben jutott idő arra is, hogy a helyi lakók eljöttek s énekeltek nekünk, majd közösen is énekeltünk, hisz van köztünk olyan, aki nagyon jól énekel. Még én is táncra perdültem s nagyon jó hangulat volt. Megint beigazolódott, hogy alkohol nélkül is lehet jót bulizni. Persze ennek az lett a böjtje, hogy hajnal 1-kor feküdtünk le, s én már reggel fél 6 kor fent voltam (mindig olyankor kelek).

A sok munka közben tornáztunk is hogy megmozgassuk az agysejteket, mert volt, hogy el-elpilledt a csoport. Kirándultunk is jó 2 órát s a helyi telepen lakókkal is megismerkedtünk. Sajnos mint mindig, most se tudtuk befejezni a stratégiát de ismét együtt volt a csoport s ez a három nap újra össze kovácsolt minket, hisz mindig vannak új tagok s ilyenkor talán ők is közelebb kerülnek hozzánk, mivel nálunk mindenki egyenlő és egyenértékű.

Köszönjük a sajókazai civil szervezetnek és a helyi lakóknak, hogy ott lehetünk s én köszönöm minden csoporttársamnak, hogy eljött és aktívan közreműködött. Sajnálom, hogy többen családi s egyéb okok miatt nem tudtak eljönni – nagyon hiányoltuk őket. Köszönöm, hogy ismét én is részese lehettem e három napnak

Képek az elvonulásról itt.

2011. augusztus 2.                                                                                       Csurika         

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.