Az Utcajogász program fontos célkitűzése, hogy a hajléktalan és hajlékkal rendelkező, a jogász és nemjogász tagjai önképzését, szakmai fejlődését támogassa. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a (lehetséges) partnerekkel, hasonló tevékenységet folytató szervezetekkel, csoportokkal, emberekkel felvegyük és tartsuk a kapcsolatot. Ezért Somogyvári Zoli szervezésének hála Zolival ketten – sok ezer évvel ezelőtt – egy hétfőn reggel elmentünk a Menhely Alapítvány Kürt u. 4. alatt található központjába, ahol a Sasvári Andrea és Gurály Zoltán által vezetett Jogvédő Fórum munkáját néztük meg. A jogsegélyszolgálatnál minden hétfőn reggel 9 órától fogadják a jogi segítséget kérő hajléktalan vagy hajléktalansággal fenyegetett embereket.

Kíváncsian érkeztünk a Kürt utcába, nagyon érdekelt bennünket, hogy vajon hasonló kérdésekkel, nehézségekkel keresik-e meg az emberek a Menhely jogsegélyszolgálatát, mint az Utcajogászt. Kíváncsiak voltunk, hogy Sasvári Andreáék hogy dolgoznak, milyen tapasztalataik vannak. A látogatásunk kezdetekor Gurály Zoltánnal, a Kürt utca vezetőjével beszélgettünk. Ő megmutatta az épületet, amely korábban közfürdő volt, de mára sajnos csak néhány szép ajtó és talán egy ülőmedence őrzi e funkció emlékét. Zoli elmondta, hogy milyen szolgáltatásokat nyújt a Menhely, bemutatta, hogy kik dolgoznak náluk, miket csinálnak. Kiemelte, hogy itt nem a végzettség, hanem az elhivatottság, motiváció, kreativitás számít igazán.

A látogatásunk napján 11-ig csak egy ügyfél volt. Az ő esetének megbeszélése alatt mi pont Gurály Zoltánnal beszélgettünk, így ott nem lehettünk jelen. Utána már nem jött senki. Sajnos ez nem annak köszönhető, hogy a hajléktalan embereknek „jól megy”, nincsenek kérdéseik, csak épp így alakult. Ezért aztán Andreával, Zolival és a Menhely egy önkéntesével a hajléktalan embereknek nyújtott jogsegély általuk és az Utcajogász által hozott tapasztalatokról, hasonló ügyekről beszélgettünk. Sasvári Andreának az volt a fő kérdése, hogy nem jelent-e akadályt, hogy a Blahán, ahol az Utcajogász fogadja az ügyfeleket, nincs semmifajta intimitás, az ügyfelek megfelelően meg tudnak-e nyílni, bátran elmesélik-e helyzetüket, felteszik-e kérdéseiket. Mi, az Utcajogászok soha nem tapasztalták azt, hogy a hozzánk fordulók ne lettek volna teljesen nyíltak, a köztéri jelenlét gátolta volna őket abban, hogy megbeszéljük ügyüket. Ez még akkor is így van, ha esetleg az utcajogászon, A Város Mindenkié képzett hajléktalan aktivistáján kívül más, például az előző ügyfél, egy arra ténfergő, társaságra vágyó ember az asztalnál ült volna. Számunkra sokkal nagyobb gondot jelent, hogy a hozzánk fordulók sokszor nem hozzák magukkal az üggyel kapcsolatos dokumentumaikat, abban az esetben, hogy ha az ügy folytatására lenne szükség, a hozzánk fordulókat gyakran nem könnyű a következő alkalomra visszacsábítani. Az Utcajogász szélesebb körű tevékenységet szeretne kifejteni, beadványokat írnánk, egyéni képviseletet vállalnánk, több helyszínen tartanánk ügyfélfogadást, több ügyfélt szeretnénk támogatni. Ezért is keresünk új utcajogászokat.

A Menhely jogsegélyszolgálatához nemsokára visszatérünk, hogy valójában a gyakorlatban is láthassuk hogy dolgoznak, tanulhassunk tőlük.

201. július 25.                                                                                             Ivány Borbála