Hol VOLT, hol nem VOLT, Sopronban VOLT 2011 – beszámoló

Ez a cikk több mint 10 éves.

A Menhely Alapítvány javaslatára hívott meg a soproni Flandorffer Intézet vezetője a VOLT Fesztiválra. Szándékuk szerint két helyi hajléktalan társammal akarták képviseltetni az érintetteket is az intézmény standján. Sajnos csak az egyikük vállalta a szereplést, egy költő és grafikus. A délben nyíló Civil Faluban így a Flandorffer Intézet és a Menhely Alapítvány szociális munkásai, valamint Attila és én vártuk az ébredező ifjúságot.

A helyiek filmvetítéssel és Attila képeinek és verseinek a kiállításával készültek, míg a budapesti Menhely Alapítvány a jól bevált hajléktalan Jenga játékkal kívánta szórakoztatni a nagyérdemű közönséget. Jómagam, pedig az Élőkönyvtár alkalmazását szorgalmaztam, hogy a kíváncsiskodók esetleg fél órát is beszélgethessenek magukkal az érintettekkel. Az ilyen beszélgetések mindig csökkentik a hátrányos helyzetű emberek iránti előítéleteket.

A fesztivál előtt kértem a helyi szociális szakembereket, hogy mutassák meg a város ellátó intézményeit. Kiderült, hogy a százötven-kétszáz környékbeli hajléktalan ember számára ez az intézmény nyújtja az egyetlen szállás lehetőséget. A harminc férőhelyes átmeneti szálló az országos átlagnak felel meg. Engem csak az az apróság zavart, hogy a ház falán álló táblán a hajléktalan szálló kifejezést olvashattam. A szállók hajléktalan jellegét a fővárosban nem teszik nyilvánossá, ami szerintem helyes, mert nem mindenki szereti, ha több millió ember tudja róla, hogy hajléktalan, mint az én esetemben. A hatvanfős éjjeli menedékhely is átlagos volt, habár elképzelhető, hogy egy kicsit vizesebbek a falai, mint a többié, de ez sem biztos, csak itt merték jelezni. Sajnos a hajléktalan szállóknak szánt épületek felújítására még a gombfoci egyesületeknél is kevesebb pénz jut.

 

A fesztiválon kora délutánra már a Civil Faluba is elkeveredtek a fiatalok. A Jenga népszerűsége nemzetiségtől függően itt is sikert aratott. Már ez a játék is előhozta a szociális érzékenységüket a látogatóknak, így elég sokan benéztek a sátorba is, ahol a filmvetítést és a kiállítást lehetett megtekinteni. A szociális munkások bennünket – érintetteket – is ajánlottak, ami több beszélgetéshez is vezetett. Egy fiatal szlovák párral fél órát beszélgettem, és ismertem meg általuk a pozsonyi hajléktalan-helyzetet, majd két pécsi egyetemista fiúval legalább egy órát konzultáltam. Mivel én is éltem két évet Pécsen, bőven volt közös témánk. Ezeknek a fiataloknak az előítéleteit pár perc alatt sikerült jó irányban megváltoztatnom, de sajnos tíz embernél többel biztosan nem beszélgettem. Attila pedig még ennyivel sem.

A meghívó intézmény vezetőjével viszont hosszasan tudtam beszélgetni, úgy az érdekvédelemről, mint egy iskolai program lehetőségeiről Sopronban. Ennek köszönhetően meg is lettünk hívva a Flandorffer-napokra szeptemberben, ahol bemutathatjuk majd a rendhagyó osztályfőnöki óránkat. Attilával ugyanezekről a dolgokról beszélgettünk az ebédszünetben, amitől ő teljesen belelkesedett. Meg is ígérte, hogy szeptemberre összeszed pár hajléktalan társunkat, hogy mindkét program beindulhasson Sopronban is. Ettől már nekem is jobb lett a kedved, és békésen aludtam a vonaton Budapestig.

2011. július 18.                                                                                                Balog Gyula

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.