A közterületen élő hajléktalan emberek igen sokszor válnak zaklatás vagy erőszak áldozatává. Kiszolgáltatott helyzetük miatt a hatóságok (pl. Rendőrség, Közterület-Felügyelet) visszaéléseinek és zaklatásainak is gyakrabban vannak kitéve, és kevésbé tudják jogaikat érvényesíteni. A Város Mindenkié évek óta dolgozik azon, hogy javítson az utcán élő emberek helyzetén a jog- és érdekvédelem eszközeivel. Többek között ezért készítettük el a köztéri jogi kisokost és indítottuk útjára az Utcajogász programot. Annak érdekében, hogy még jobban tudjuk képviselni az utcán élő emberek jogait és érdekeit, 2010. novemberében személyes egyeztetést javasoltunk a Fővárosi Közterület-Felügyelettel.

Az együttműködést azért kezdeményeztük, mert meggyőződésünk, hogy a közterületen élő hajléktalan emberekkel kapcsolatos intézkedések megtervezésébe az érintetteket, vagyis a hajléktalan embereket is be kell vonni, hiszen ők ismerik legjobban a problémákat, és ők tudják legjobban, mi lehetne a megoldás. Hajléktalan embereket tömörítő csoportként felajánlottuk, hogy segítünk az érintettek véleményének és javaslatainak közvetítésében a Felügyelet felé.

2011. január 12-én tartottuk az első személyes egyeztetést a Közterület-Felügyelettel. A megbeszélés résztvevői Borbély László titkársági osztályvezető, Gabnai Viktória PR- és sajtóosztály-vezető, Klausz Csilla, a Társadalmi Megbékélés Program koordinátora, valamint A Város Mindenkié képviseletében Bene Géza, Szigeti Adrienn, Takács Attila és Udvarhelyi Éva Tessza voltak. A megbeszélésen a kölcsönös bemutatkozás után Borbély László tájékoztatott minket a Társadalmi Megbékélés Programról és hangsúlyozta, hogy a közterület-felügyelők csak akkor lépnek fel az utcán élő emberekkel szemben, ha szabálysértés történik. A Város Mindenkié képviselői elmondták, hogy csoportunk célja az együttműködő kapcsolat kialakítása, majd előadták javaslataikat.

Elsőként egy érzékenyítő tapasztalatcserét javasoltunk az utcán dolgozó közterület-felügyelőknek. Borbély László megkért minket, hogy küldjünk egy szinopszist a tréningről, hogy pontosan tudják, miről szól, amit később meg is tettünk.

A második javaslatunk egy rendszeres egyeztetés volt A Város Mindenkié és a Közterület-Felügyelet között, hogy csoportunk közvetíthessen hajléktalan emberek és a közterület-felügyelők között a felmerülő nehézségekről, problémákról. Elmondtuk, hogy csoportunknak sem célja, hogy emberek az utcán éljenek (sőt! célunk a lakhatáshoz való jog törvénybe foglalása), de amíg sok ezer ember kénytelen az utcán élni, meg kell védenünk a jogaikat. Jeleztük, hogy szeretnénk a közös egyeztetést írásba foglalni. A Felügyelet képviselői nem zárkóztak el a rendszeres egyeztetéstől és ennek írásba foglalásától sem.

Az utolsó javaslatunk a nyilvános illemhelyek problémájával volt kapcsolatos. Itt elmondtuk, mennyire fontos lenne, hogy legyenek ingyenes nyilvános vécék Budapesten. Jeleztük azt is, hogy a néhány hónappal korábban kialakított ún. toleranciapontoknál csak este vannak nyitva a vécék, és érdeklődtünk, hogy megoldható lenne-e a nyitva tartás 24 órában. Jeleztük a Felügyelet felé, hogy közösen szeretnénk lobbizni a nyilvános illemhelyekért, hiszen ezek megléte minden állampolgár érdeke és igénye. Klausz Csilla megígérte, hogy megpróbálják elintézni a toleranciapontokon működtetett vécék 24 órás nyitva tartását, majd a beszélgetést Borbély László azzal a mondattal zárta, hogy „Mindent beszéljünk meg, mielőtt a sajtóhoz fordulnak!”

2011 februárjában elküldtünk a Felügyeletnek egy megállapodás-tervezetet, amely az érzékenyítő képzés és a rendszeres egyeztetés részleteit tartalmazta. Március elején érkezett válasz tőlük, amelyben elküldték a megállapodás lényegében csak formailag módosított változatát. Ezt mi átolvastuk és jeleztük, hogy számunkra megfelel a megállapodás.

Arra számítva, hogy a megállapodásban foglalt 2011 májusi egyeztetés meg fog történni, 2011. április 26-án köztéri fórumot szerveztünk, ahova utcán élő hajléktalan embereket vártunk. A cél az volt, hogy összegyűjtsük a közterület-felügyelőkkel kapcsolatos tapasztalataikat, amiket mi a májusi egyeztetésen juttattunk volna el a felügyelethez.

Eközben szintén április 26-án egy újabb egyeztetésre hívták be csoportunkat a Felügyelethez, melynek résztvevői Klausz Csilla (Közterület-Felügyelet), valamint Lakatos András és Dósa Mariann (A Város Mindenkié) voltak. A megbeszélésen átadták nekünk a Felügyeletnek az AVM köztéri jogi kisokosára vonatkozó megjegyzéseit és javaslatait. Ezen kívül Klausz Csilla elmondta még, hogy nem lehet közöttünk szerződés, mert az AVM nem jogi személy, így csak együttműködési megállapodást tudunk kötni. Noha az egyeztetett dokumentumnak kezdettől fogva ez volt a neve, beleegyeztünk. Klausz Csilla azt is elmondta, hogy az érzékenyítő tréninget a Felügyelet kivette a megállapodásból, mert úgy érezték, nincs rá szükség: amikor elindult az ún. Társadalmi Megbékélés Program, tartottak egy értekezletet a szolgálatvezetőkkel, ahol megbeszélték, hogy milyen magatartásformát kell alkalmazni. Itt nagy hangsúlyt fektettek a humánus fellépésre, így nincsen már szükség az AVM tréningjére.

A Város Mindenkié képviselői válaszukban jelezték, hogy noha valóban sok közterület-felügyelő viselkedik emberséges módon, sajnos vannak olyanok is, akik nem, így továbbra is fontosnak tartjuk, hogy ezt az érzékenyítő tréninget hajléktalan emberek tarthassák.

Klausz Csilla beleegyezett, hogy beletegyük a tréninget a megállapodásba, majd elmondta, hogy nagyon örül a fórumnak, amit az AVM az egyeztetés előkészítéseként hajléktalan embereknek szervez, hiszen nagy szükség van ezekre a tapasztalatokra. A megállapodás új változatát másnap meg is kaptuk.

Másnap, 2011. április 27-én a Fővárosi Közgyűlés arról az előterjesztésről szavazott, amely szabálysértéssé kívánta nyilvánítani az életvitelszerű tartózkodást közterületen. A Város Mindenkié csoport és szimpatizánsai a Közgyűlésben erőszakmentes közvetlen akció keretében tiltakoztak a rendelet ellen. A tüntetés közben az egyik tagunk telefont kapott a Közterület-Felügyelettől: a felügyelet képviselője az iránt érdeklődött, hogy valóban mi vagyunk-e azok, akik „akadályozzák” a Közgyűlés munkáját, és ha igen, akkor ennek nem nagyon örülnek.

2011. április 28-án e-mailt kaptunk a Közterület-Felügyelettől, amelyben egy képsort juttattak el csoportunkhoz. A képeken egy hajléktalan férfi látható, mellette egy nagy kupac emberi ürülék. A képekhez kapcsolódó e-mailt szó szerint idézzük:

„Azt gondolom, hogy ezt nem kell tűrni senkinek. Én azt belátom, hogy a hajléktalannak is vannak jogai, de kötelességei is, és az biztos nem tartozik közé, amit a képek mutatnak! Ez a jelenség sajnos nem egyedi, szinte minden harmadik utcában találkozol ilyennel. Az ilyen esetek ellen is lehetne tiltakozni, vagy tenni ellene. Tudom, mire gondolsz, ha lenne lakása biztos nem tenne ilyet. De tenne, mert az alapvető emberi tulajdonság, hogy nem csinálunk az utcára, ha van lakásunk, ha nincs.”

Válaszunkban többek között arról írtunk, hogy milyen komoly probléma Budapesten a közvécék hiánya nemcsak a hajléktalan állampolgárok, hanem minden fővárosi ember számára. Megoldásként jeleztük, hogy az otthontalanságból következő problémákat (mint például, hogy vannak emberek, akiknek nincsen hol kielégíteniük alapvető szükségéleteiket) kizárólag ezeknek az embereknek az otthonhoz juttatásával és éjjel-nappal nyitva tartó, ingyenes (vagy nagyon olcsó) köztéri illemhelyek létesítésével lehet megoldani. A levelet azzal zártuk, hogy A Város Mindenkié továbbra is nyitott a Felügyelet felé a nyílt és konstruktív párbeszédre és jeleztük, hogy már amikor először találkozott személyesen A Város Mindenkié és a Közterület-Felügyelet, akkor mi épp a közvécék problémáját javasoltuk mint jövőbeli együttműködésünk egyik elsődleges fókuszát. A Felügyelet akkor felajánlotta segítségét ezen a téren, azonban azóta erről nem esett szó közöttünk.

2011. május 1-én visszaküldtük a módosított megállapodást a Felügyeletnek, azonban utána egy pár nappal egy kis türelmet kértünk, mert néhány tagunkban kétségek merültek fel a megállapodás néhány pontjával kapcsolatban. A kétségek különösen azzal kapcsolatban merültek fel, hogy a Társadalmi Megbékélés program írásos változatát még mindig nem ismertük, így nem tudtuk, valójában mire vonatkozik a megállapodás (azóta Közérdekű adatkérés keretében próbáljuk megszerezni a program szövegét).

Az újra módosított megállapodást 2011. május 25-én elküldtük a Felügyeletnek. Június 20-án érdeklődtünk, hogy mikor terveznek válaszolni, majd válasz hiányában július 6-án írásban jeleztük a Felügyelet felé, hogy A Város Mindenkié tudomásul vette, hogy a Fővárosi Közterület-Felügyelet nem kíván a jövőben együttműködni velünk. Csoportunk szerint ez sajnálatos, mert úgy érezzük, az együttműködés mindkét félnek hasznos lehetett volna és minden budapesti lakos profitálhatott volna a kooperációból. Az e-mailben jeleztük, hogy az elbukott együttműködést nyilvánosságra fogjuk hozni, amit ezúton megteszünk.

2011. július 13.                                                                               Lakatos András és Udvarhelyi Tessza