Albérleti támogatás – milyen kiút a hajléktalanságból?

Ez a cikk több mint 10 éves.

Az ún. albérleti támogatás egyike kevés azon lehetőségeknek, amik a hajléktalanságból való kijutást segítik. Erre a támogatásra minden hajléktalan ember pályázhat, aki rendelkezik szociális munkás ajánlásával. Az alábbi anonim beszámolóból azonban kiderül, hogy nem is olyan könnyű a hozzájutás ehhez a támogatáshoz. Pedig mind az államnak, mind az ellátórendszernek, mind a hajléktalan embernek az az érdeke, hogy az érintett minél hamarabb és minél kevesebb traumával jusson ki a hajléktalanságból.

Először a személyes tapasztalatok. Soha senki NE akarjon kikerülni a hajléktalanságból! Z.-né két évig dolgozott azon, hogy sikerüljön, de olyan akadályokat támaszt a rendszer, hogy elképesztő! Májusban járt le a jogviszonya az egyik átmeneti szállón. Két évvel ezelőtt az „esetkezelő” szociális munkásával egyeztetett, hogy az ún. Szobabérlők Házába szeretne majd menni. Akkor a szociális munkás azt mondta: csak akkor adható be pályázat, ha fel tudja mutatni az „előtakarékosság” összegét. Amikor meglett az összeg, az esetkezelő valahogy soha nem ért rá. Végül eljött a napja, amikor sikerült összejönniük és akkor derült ki – Z.-né számára -, hogy „befagyasztották” a Szobabérlők házába szóló pályázatokat, olyan sok a jelentkező (és ezt már áprilisban tudták).

Akkor Z.-né kért egyhónapos hosszabbítást, mert még segítséggel sem talált megoldást. A hosszabbítást megtagadták, mondván: – Maga úgyis meg tudja oldani valahogy! A szociális munkás arra a kérésre, hogy – Kérem, segítsen mert most én sem tudok megoldást! – a következőt reagálta rendkívüli nyugalommal:- Van egy szálló a József Nádor téren (7-8 ember egy szobában), oda talán felveszik! Akkor ez most kifelé vagy befelé a hajléktalanságból/ba?
 
Roham tempóban kellet találni egy albérletet és hála az internetnek, sikerült is. Egyébként alanyunk szerencsés volt, mert megfelelt az albérleti támogatás elvárásainak, miszerint lett hivatalos albérleti szerződése (abszolút tisztességesen!), van munkája (még ha „fekete” is) és előtakarékosságot is vállalt (2 havi kaució, és 1 havi albérleti díj kifizetése). No, és az emberre „ráállítanak” egy utógondozót (mintha a sittről szabadult volna!), aki havonta kijön ellenőrizni, hogy valóban ott lakik-e, dolgozik-e és nem herdálja-e el az állam pénzét.

A „felügyelő” szociális munkás elkérte a lakásszerződést, hogy leellenőrizze a főbérlőt és felhívja a tulajt, hogy „nézzen” rá, jól viselkedik-e (merthogy mégis „csak” egy hajléktalan ember!). Ezek után már csak imádkozni lehetett, hogy ne derüljön ki, hajléktalan szállóról jött.
 
Azután végre aláírta a papírokat és a szociális munkás biztatta, valószínűleg megkapja a támogatást. Előbb azonban még készített egy költségvetést arról, hogy milyen részletekben adható az összeg. Eleinte xxx, aztán egyre kevesebb, hogy a hölgy újra megtanulja a pénz használatát (?!). Már csak az intézmény vezetőjének „ámen”-je hiányzik. Szerencsére már albérletben lakik, egyre kevesebbet beszél álmában és már nem annyira vizes a gerince.

2011. július 5.                                                                                              

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.